Sziasztok-sziasztok! Ismét egy Könyvespolc bejegyzéshez érkeztünk. Régen írtam már a blogra és az olvasás rettenetesen hiányzott. Ezt mindenképp szeretném majd pótolni, amint lement az utolsó vizsgám is ugyanis rengeteg könyv vár elolvasásra. Volt egy szabad hetem és ezalatt 4 könyvet is sikerült kiolvasni (na jó lehet 1 hét és egy hétvége). Ezekből egy volt meg rendesen könyvként és a maradék hármat pedig e-book formájában tudhattam magaménak.
Kondor Vilmos: Budapest noir
Aki követ Instagramon, de egyébként itt is említettem már, szóval azok tudhatják hogy cstalakoztam idén a 12 hónap 12 könyv kihíváshoz. Bár bevallom nem tudtam eddig tartani teljesen a kihívás fő vonalát, azaz hogy adott hónapban adott témájú könyvet olvassak. A verseskötet hónapjában Szabó T. Annától olvastam az Ár című kötetet (azt hiszem ez a legújabb), most májusban pedig a krimi hónapja van. Emiatt levettem egy rég várakozó kötetet a polcomról, mégpedig Kondor Vilmostól a Budapest noirt. Tudtam, hogy van belőle film, igazából ezért is vettem meg a könyvet. Általában jobban szeretem a könyveket a filmek megnézése előtt elolvasni, mert sokkal jobb élmény tudnak nyújtani. Most is megérte, itt szeretném megjegyezni, hogy a film valami borzasztó a könyvhöz képest. Tetszett, hogy nincs olyan rengeteg szereplő, sok bűnügyi könyvben (főleg Agatha Christie esetén) rengeteg a szereplő és nehezen tudom követni, hogy ki kicsoda. Kicsit cserébe vontatott volt a történet és a végén is volt egy fordulat, amire korábban semmi utalás nem történt és kicsit hirtelen szálnak éreztem ezt így beemelni. Egyébként egyszer elolvasós, jó kis történet, talán 3-4 nap alatt olvashattam el. Sokáig nem tudtam rájönni ki is a gyilkos és arra a személyre nem is gyanakodtam. Kedvenc karakterem pedig a "tata", a nyomozó rokona, aki mindenből lekvárt akar főzni. :D
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy útja
Az első részt Az egy kutya négy életét régebben olvastam és azok után láttam a filmet is. Itt is egyébként ajánlom nektek, hogy ha tudjátok, akkor olvassátok el a könyveket. A második kötet esetében ez többszörösen is érvényes. Az első film kb. követi a könyv cselekményét, kivéve a végétől. Annyira leírnám, de durva spoiler lenne, szóval az a lényeg, hogy a vége a könyvnek sokkal szomorúbb mint amilyen a film volt. A második könyvben a főszereplő Ethan unokája C.J. egy lány. Édesapja Ethanék fia, aki valahol szolgál, ha jól emlékszem és akit elvett nőt, Gloria egy borzasztó személyiség. Nyűg neki a gyerek és elég utálatos karakter. A családi hátteréből kifolyólag vagy mert nehezebben viselem el a kamasz-lány viselkedést, de én nem tudtam most úgy megkedvelni C.J. karakterét. Egyedül a kutyát sajnáltam, hogy ilyen gazdája van, bár sosem dobta ki, de nem volt valami felelősségteljes és a történetvezetés sem volt olyan érdekfeszítő. Megint sokat árulnék el, de a könyv egyik mélypontja, ami a fő konfliktusforrás lehetne egy szemvillanásra meg is oldódik és nincsen semmilyen következménye. Mondhatnám azt is, hogy kb. semmi érdekes nem történik. Ami még eltér, hogy itt a kutyusnak nincsenek idegen gazdái, mindig azt látjuk, hogy C.J. mellett hogyan állja meg a helyét. Az első kötetet körülbelül végig sírtam, itt csak az elejét és a végét könnyeztem meg. Úgy érzem sokkal összecsapottabb, mint az első rész. Kíváncsi vagyok, hogy a mentális problémákat a moziba beleteszik-e (az első spoileres dologból kiindulva, gyanítom erősen, hogy nem sokkolják ilyenekkel a nézőket). Egyszer érdemes persze elolvasni, hogy megtudjuk hogy alakul Bailey sorsa, de szerintem kevésbé szerethető történet.
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Ez volt életem első pszichothrillerje. Egy kolléganőm ajánlására kezdtem el olvasni (szerencsére nagy könyvmániás ő is, így tuti sokat fogok olvasni komfortzónán kívül, mert más típusú könyveket olvas mint én). Azt kell mondjam, hogy a történet egyenesen beszippantott. Kb. 350 oldal azt hiszem, hát két nap alatt olvastam el, két szuszra, alig bírtam letenni. Az, hogy ilyesmi hogyan jut eszébe valakinek elég érdekes, de egyébként nagyon tetszett az elgondolás, valahogy pörgős volt az egész. Tetszett, hogy a kihallgatással indul, szóval nem a legelejéről indul a sztori, de a tanúvallomásokkal mégis így kezdődik. Végig azon gondolkodtam, hogy kár, hogy ebből nem készített senki filmet, bár durva lenne az tény. A pillangók neveire nagyon szerettem rákeresni, mikor szerettem volna a tetoválásokat elképzelni. Két dologgal nem voltam megelégedve. Az egyik a főszereplő. Bár durva dolgok történtek vele, de túl tökéletes volt, értve azon ezt, hogy szenvtelenül viselkedett a fiatal kora ellenére. Persze durva dolgokat élt át, de nekem nonszensz volt, hogy kb. 18 évesen soha nem tudott sírni egy gyerekkori trauma miatt, de mindenki más állandóan zokog. Illetve annyira jó volt a történet, hogy a végét szerintem összecsapták. Nagyon szívesen olvastam volna még, hogy hogyan alakul a karakterek sorsa, kivel mi történik miután visszakerülnek a hétköznapokba. Ja és a nagyon rejtegetett titok, amiről azt érzik a nyomozók, hogy nem derült rá fény a vallomás előtt, hát az se valami nagy szám, mivel nem lett eléggé felépítve szerintem. Viszont emellett tényleg borzasztó, de nagyon lenyűgöző. Egy karaktert sem tudtam különösebben utálni vagy túlságosan megszeretni és mégis beszippantott. Érdekes, de nagyon kemény olvasmány. A műfaj nagyon tetszett, mindenképp szeretnék még hasonlókat olvasni; akár a majdnem címrokon A lepkegyűjtőt John Fowlestól.
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
Ez volt a legrövidebb könyv, mégis a legvegyesebb érzéseket ez keltette bennem. Voltak részei, amikkel nem tudtam egyetérteni, de mások felnyitották a szememet. Ez egyfajta gyakorlati kézikönyv, 120 oldal csupán, ahol elmagyarázza a szerző, hogyan kell rendet rakni. Ez így elsőre furán hangozhat, de tényleg vannak benne jó gondolatok. A kiinduló elv az lenne, hogy olyan dolgokkal vegyük körbe magunkat, amiket szeretünk és örömet okoznak. Példának hozom mondjuk a matrózblúzom. Tök viseltes szegény, nem tudnám már eladni sem, de nyilván hordani sem fogom. Aztán tartogatom mint emlék, de igazából soha se nézek rá, az ágyneműtartóban fekszik. Minek tartsam meg akkor, ha csak azon stresszelek, hogy ki kéne dobni, de hát mégse illik és emiatt ha ránézek nem nosztalgiázom, hanem ezen feszülök. Remélem így értitek. Rengeteg ilyen holmim van a lakásban, kezdve a tényleg majd jó lesz valamire kábelektől (tényleg hozzájuk sem nyúlok) és az ajándék ketyeréken át (a Vivis pólóban levő mackós kulcstartóm, amit egy karácsonyi ajándékozáskor kaptam középiskolában, de sose tettem rá a kulcscsomómra) egészen a mackósított pólókig (tényleg több az ilyen elnyűtt ruhám pizsamaként, mint a rendes pizsi). Szóval amúgy felnyitotta a szemem, hogy rengeteg olyan holmim van, amitől meg lehetne válni. Az mondjuk nem tetszik, hogy mindig x zacskó szemetekről beszél, bár lehet ott nem módi, de pl teljesen jó plüssjátékot egy gyors mosás után inkább adnám egy gyereknek aki játszhat vele vagy kórháznak mintsem a szemétbe vágjam. Ugyanez a papírokkal... A hajtogatási módszerei se rosszak, tényleg a gombócolt zoknijaim közül soknak gyengül el a gumija és a fehérneműim sokkal átláthatóbbak (azt az egy fiókot az ő technikájával rendeztem át, bár utálom őket összehajtogatni, sokkal jobb köztük válogatni később). Mindenképp fogok videókat nézni még erről, hogy hogyan hajt össze dolgokat. A hálálkodás számomra kicsit fura, jó mondjuk én szoktam a virágaimhoz beszélni meg néha megdicsérem az autót, ha szépen gurult :D de mondjuk nem köszönném meg minden nap a táskámnak, hogy vitte a dolgaim; de ez gondolom hozzáállás kérdése. Szóval voltak benne nekem erőltetett dolgok, de sok másban viszont egyet értettem vele. Ezt is úgy gondolom, hogy érdemesebb esetleg a könyvtárból kivennetek, mintsem pénzt áldozzatok rá. Esetleg neten olvassatok utána vagy nézzetek videókat, mert inspiráló lehet, de ezt a pár oldalacskát is keserves lassúsággal olvastam. Tényleg az a legfontosabb, amit írtam is már, hogy olyan dolgokkal vedd körbe magad, amiket használsz vagy elővéve kellemes emlékeket ébreszt benned, de felesleges, régi dolgokat nem érdemes felhalmozni. Szívesebben lépsz be egy olyan lakásba, ami téged tükröz és mindent szeretsz benne, javítja a kedved is és büszke leszel rá.
Ennyi lett volna a negyedik könyvespolc, ha van véleményetek a témában; olvastátok valamelyiket és hasonlók, akkor bátran írjatok kommentben itt vagy pedig Instagramon a hozzá tartozó kép alá vagy dm-ben.
További szép napot!
Vivi
