trnd project: Vanish Oxi Action

A reklámokat nem szeretem jómagam sem, azonban a közhasznú információkat annál inkább. Úgy gondoltam ennek a terméknek érdemes egy külön posztot szentelnem, mivel vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. 

Ugyebár regisztrálva vagyok egy ideje a www.trnd.com/hu oldalán és a Vanish tesztelése a második volt, amelybe sikerült bekerülnöm. Örültem neki, mivel azelőtt így folttisztítót nem használtam, vagyis így ez nem igaz, csak ilyen típusú folyékonyat nem. Eddig a dm saját márkás marhaepe szappanja volt segítségemre, illetve a Dr.Beckmann dezodor és izzadság folteltávolítója (fehér ruhákra). Nagyjából ellavíroztam velük egyébként, de ezek sem tudtak sajnos mindennel csodát tenni. 

A Vanish ezt ígérte:

"Lenyűgöző folteltávolítás már első használat után. Az Oxi Action formula hatékonyan eltávolítja a más mosószerek által hátrahagyott foltokat is, már az első használatkor feloldva a szennyeződést, akár alacsony hőmérsékleten is."

Az alacsony hőmérséklet egyébként 30 fokot takar. A kezdő csomagmban volt egy toll, jegyzetfüzet, Vanish matricák, egy papírzacskó, 26 db 100 ml-es termékminta, 26 db kupon és saját használatra egy 500 ml-es folttisztító. Valaki fehér, mások a pink színű folttisztítót kapott. Nekem a rózsaszín csomag érkezett, amit nagyon szépen köszönök is még egyszer a trnd-nek!

Na de lássuk a medvét! A mintákat szétosztottam rokonok, barátok és kollégák között. Igyekeztem úgy osztogatni, hogy mindenféle folton ki lehessen próbálni. Voltak, akiknek különböző korú gyermekeik voltak, esetleg háziállatuk vagy olyan sportot űznek, ami miatt koszolódnak a ruhák. 

Az eredmények pedig vegyesek. Elvileg a kevésbé makacs foltokat kihozta, de magas hőfokú vagy hosszú programú mosás esetén. Egy valaki számolt be igazán negatív tapasztalatról, aki az egyik mintával beáztatta a kislánya ruháját, amely szilva-foltos lett, az után pedig kimosta a másikkal, de nem szedte ki ez sem a foltot. Végül a Domestos oldotta meg ott a problémát.

Személy szerint nekem is vegyesek a tapasztalataim. Volt, hogy ketchupos folt került egy felsőmre, ott egy kevés áztatás is kioldotta a foltot, nem volt szükségem mosást indítani, viszont volt két foltom, ami legyűrte a Vanish teljesítőképességét.

Az első komolyabb folt, amin kipróbáltam az a vérfolt volt. Remélem nem akad ki ezen nagyon senki, de én tipikusan azok táborát erősítem, akik a menstruációs dolgokat nem szégyenként élik meg. Simán tudok róla feszengés nélkül beszélni... Balesetek meg előfordulnak és sikerül alvás alatt összehoznom egy foltot a fehérneműn, egy nadrágon és egy fehér lepedőn. A lepedőre használtam másmilyen folttisztítót is előtte kezelésként és magasabb hőfokon abból ki is hozta szépen a foltot. Azonban bármivel próbálkoztam a másik két anyagból nem tudtam a foltot kiszedni (igen, hideg víz, szappan, áztatás, dörzsölés... semmi sem vált be) és a Vanish sem tett csodát. A nadrágom pl dobhatom ki, mert ugyanúgy foltos maradt pedig 40 fokon futtattam és elvileg ugyebár 30-tól csodákat ígér.

A másik tesztem, amin egy hatalmasat hasalt a Vanish a koszos tornacipőm volt. Van egy fehér tornacipő, amit mondjuk már régóta nyúzok és ebben az esős, koszos időben sikerült összeszednem pár foltot rá. Kezdetnek meleg vízbe Vanishhel beáztattam egy bő 2 órára, majd 30 fokon kimostam, szintén Vanishhel és fehér cuccokra való mosószerrel. Az eredményt valahogy úgy képzeltem el, hogy csillogni villogni fog a cipő (magasabb hőfokot nem szerettem volna a cipő ragasztása miatt), ehhez képest semmi látványos eredmény nincs az előtte-utána állapotokat elnézve. Ugyanúgy szürke a cipőm és maradtak rajta foltok.

előtte

utána (legalább a cipőfűző fehér lett)

És itt ehhez hozzáfűzve mutatnám, hogy van egy még nem használt cipőm, aminek az egyik párját az egyik kimosottam mellé tettem:

Érezhető a különbség... Szóval a konklúzióm az lenne, hogy alapból nem egy rossz termék, mert a kevésbé makacs foltokkal megbirkóznak és magas hőfokú mosás esetén is jól teljesítenek többnyire. Az igazán makacs foltokat azonban az áztatással sem tudják eltüntetni és az ígért alacsony fokú teljesítést sem hozza. Nekem minden ilyen mosásomban alul teljesített. Ha valaki ilyenhez keres folttisztítót szerintem nem neki való termék.

Még itt vagyok ám

Sziasztok-sziasztok! :) Remélem mindenkinek tartalmas volt a nyara és ki tudott kapcsolódni kicsikét. Nekem is hol egész zsúfoltra vagy épp lustára sikeredett, erről szeretnék nektek egy keveset mesélni, hiszen jó régen jelentkeztem be utoljára. Ez a bejegyzés, ahogy mondani szoktam "vegyesvágott" lesz, mivel mindenfélét gondoltam megosztani veletek. 

Először is, ez volt az első nyaram rendes, dolgozó emberként, egyébkén meg augusztus 29-én töltöttem itt a 3. évem, ami rengeteg időnek tűnik. Azt kell, hogy mondjam, hogy az egyetem borzasztó kevéssé hiányzott és sokkal jobban szeretek dolgozni, mint tanulni. Persze a szabadság kevesebb, mint egy nyári-téli-tavaszi-őszi szünet egyben, de nem kell hazavinnem szerencsére a munkát, nem úgy mint amikor vizsgára hajnalokig tanulok.... Azonban az idő sokkal gyorsabban is repül el, mivel hétről-hétre élek és bent hamar el is repül sokszor a nap, nekem szinte elszállt ez a nyár nagyon-nagyon gyorsan. Furcsa érzés volt. 

Úgy gondoltam a személyes Instagram-fiókomról ragadok ki képeket, hogy a posztot fűszerezzem és kicsit én is fel tudjam venni magammal a fonalat. Az egyik legkedvesebb élményeim közé tartozott, amikor a kisöcsémmel kimentünk a telkünkre. Én levendulát szerettem volna szedni, de végül medencéztünk is egy hatalmasat. Nagyon-nagyon jól éreztem magam vele és jól le is barnultunk. A leszedett levendulát egyébként kiszárítottam (fogasra felakasztva), utána pedig lemorzsolgattam az erkélyen a virágát egy kicsi edénybe. Ez pedig ehető, én összeőröltem és egy kekszbe sütötte bele elsőként, de rengeteg levendulás dolog receptjét tudjátok megtalálni az interneten. :) 

Két nagyobb nyári esemény is van Veszprémben, amire szerintem érdemes kilátogatni. Az egyik a Rozé, Rizling és Jazz napok, ahol finomabbnál finomabb borokat tudunk megkóstolni. Én nagyon szeretem ezt a nyugis, kiülök egy pohárral és hallgatom a zenét hangulatot, főleg ennek a hangzásvilágát és hangulatát. Úgy emlékszem kétszer látogattam ki végül, mert sikerült lebetegedni, illetve két napon az eső is esett. Nagyon szépek a fények is és egyébként mind a két rendezvény ingyenesen látogatható. Az Utcazene Fesztiválon mindenhol különböző stílusokba futhatunk, finomakat hetünk és óriáskerékre is ülhetünk. A kedvencem a Will Barber koncert volt. Húgommal kerestünk alkalmas pihenőhelyet, amikor láttuk, hogy egy színpadnál épp váltás készülődik, így leültünk és reménykedtünk, hogy valami jó koncert lesz majd. Zseniális volt és imádtuk egyszerűen, ez is a top nyári pillanataim egyike volt!

Szintén a telken történt, hogy leszedtem egy csomó kajszibarackot Lilivel (na jó, ő inkább a lelki támogatást nyújtotta) és életemben először lekvárt főztem. Megmondom őszintén, hogy nem lesz a kedvenc hobbim, de a sokadik forralás után, már egész jól belejöttem. Szeretném azért még más gyümölcsökkel is kipróbálni a jövőben, mert szuper jó érzés volt a saját magam szedte gyümölcsből lekvárt főzni, olyan igazi háziasszonyos bakancslistás dolog tudjátok. Nekem régi vágyam volt ez és tök büszke is voltam magamra, hogy ilyen jól sikerült.

Legyen pár sor az olvasásról is, igyekeztem nyáron pótolni, ugyanis most ősztől újra a szakdolgozattal illene foglalkoznom... Az év csalódása számomra A szolgálólány meséje volt. A sorozat az egyik legnagyobb kedvencem, alig várom a negyedik évadot belőle, de a könyv ahhoz képest borzasztóan ingerszegény. Sajnálom, ha spoiler, de tényleg az égvilágon semmi sem történik benne és nem derül ki az sem a végén, hogy kivel mi fog történni (nem titkolt szándékom volt, hogy azért olvassam el, hogy megtudjak valami többet a sorozat végéről). 

Azonban voltak nagy kedvenceim is. Ezek mondjuk még nem azok, ugyanis csak az Agathe-t olvastam közülük. Tagja vagyok ugyebár Szabados Ági - Nincs Van időm olvasni kihívásos csoportjának, ahol rengeteg könyvajánlóba futok bele. Hallgatom szorgosan a podcasteket is, ahol ajánlották a The one - A tökéletes pár című könyvet, szerintem 400+ oldalt sose olvastam el eddig 2 nap alatt, nagyon durván beszippantott. Olvastam egy skandináv krimit Jo Nesbo-től. Azt kell mondjam, hogy engem ez nem igazán hatott meg. A sima krimik és a pszichothriller sokkal jobban megfogtak, amikor olvastam őket. Igyekszem egyre aktívabb lenni a Molyon és kihívásokon részt venni. Épp a fotón is szereplő Ahol a folyami rákok énekelnek kihívás ami szorít, mert október végéig kell elolvasnom azt hiszem. Illetve egy zöld borítós kihívásra is jelentkeztem, ahhoz is folyamatban van egy olvasásom. :) Egyébként a Kepes András könyvet is ebben a csoportban ajánlották sokan. A Szirmokba zárt szavaknak a borítója vett meg kilóra, az utazós, római regény pedig csak a lelkemnek kellett, hogy majd olvashassak valami lazábbat is a komoly témák mellett. Ugyanitt még mindig kemény dilemmázásokban vagyok, hogy vegyek-e egy nagyobb 5 polcos könyves szekrényt a 3 polcosom helyett.

Nyaralni nem voltam, csak 1-1 nap szabadságokat vettem ki a nyáron, mivel azokat az államvizsgára gyűjtögetem. Így szintén a telek volt az úti cél, amikor az augusztus huszadikai hosszú hétvégét megpályáztam. Jó volt kint lenni úgy, hogy alig interneteztem és tévéztem. Szerettem kint lenni a szabadban, helyben leszedni a zöldségeket a kertünkből és hasonlók. Az idei nagy lagom-ház hullám adta meg az utolsó löketet arra, hogy teljesen ráinduljak erre a témára. Nagyon szeretnék azóta egy olyan "nyaralásra" elmenni, amit egy erdei faházba szervezhetek és csak a természet és a nyugalom vesz körül. Szuper lenne így egy őszi vagy tavaszi pár nap, amikor egy ilyen helyen lehetek, a nyüzsgéstől távol. Ha van ilyenre a Dunántúlon tippetek, akkor szívesen várom kommentben. Igyekszem Instagramon keresgélni egyelőre ilyen helyeket. :) 

Imádom most ezt az Instagram fotómat, szerintem szuper hangulata lett. Mindenki panaszkodott, hogy mennyire meleg ez a nyár, de én borzasztóan élveztem. Azt sajnáltam egyedül a klímás munkában, hogy alig tudtam hordani a szoknyáim, ruháim és rövidnadrágjaim, mert bent fáztam volna bennük. A hajamat nem direkt nem vágatom le egyébként, csak lusta vagyok időpontot foglalni a fodrászhoz, de most már abból is le fogok csapatni pár centit, mert több mint egy éve nem látott ollót a hajam. :) Amúgy velem minden rendben csak sokat kivesz belőlem úgy érzem a munka. Egész nap ott is laptop előtt ülök, így az, hogy itthon az enyémet bekapcsoljam a legutolsó gondolatom. Néha vannak hullámvölgyek természetesen még mindig. Sokszor elkap a nemszeretem és a para érzés a mindennapokban akár a munkával, akár az egyetemmel kapcsolatban. Kiderült, hogy hiába csináltam meg szinte minden tárgyam, 1 kredit kimaradt, emiatt idén még egy utolsó órát teljesítenem kell. A szakdolgozattal is borzasztó módon meg vagyok csúszva és az államvizsga után meg egy nyelvvizsgára kellene gyúrnom. Nem lustaságból mondom, de néha nagyon elegem van ebből és szívesen tartanék szünetet csak úgy. Persze egyszer befejezném, de néha úgy érzem lelkileg kimerülök, ha sok helyen kell teljesítenem és ez nagyon tud nyomasztani. Várni nem szeretnék ilyen passzív félévekkel meg ilyenekkel, mert még jobban elszoknék az egésztől és nem csinálnám. Nem akarok kiszúrni magammal, mert tudom, hogy nem lenne kedvem később még annyira sem folytatni. 

Az egyéb dolgokban igyekszem kicsit jobban teljesíteni, hogy a szorongáson és ezeken a dolgokon csökkentsek. Tényleg sokszor tudatosítom, hogy tök fejben eldőlő dolog sok minden, de időt is szeretnék magamnak adni. Máig fáj, ha valaki azzal nyaggat, hogy azért nem találkozom vele, mert nem is akarok igazából, amikor igazából semmi köze hozzá, csak mondjuk túlságosan ráaggódok a szituációra. Próbálok a jó élményekből építkezni és meríteni, hogy ha akkor sem volt gond, most sem lesz. Nem mindig sikerül, az utolsó vizsgámon is, amire tök sokat készültem, olyan rosszulléttel mentem el, egyszerűen szét stresszeltem magamat rajta. Szóval erősen van hova fejlődni, de sokszor érzem azt, hogy ügyesebben kezelem, mint régebben.

Itt a végére pedig a reklám helye infó. Mutattam is Instagramon, hogy beválogattak az első trnd projectembe, ahol a Mizo Milk Shakeket próbálattam ki. Mind a 4 ízből küldtek 2-2 mintát. Az ízek: tripla csoki, bourbon vanília, sós karamella, és epres fehércsoki. A képen szereplő epres fehércsoki és a sós karamell szerintem igazán finom, azok nagy kedvenceim lettek. Az is szimpatikus volt a termékkel kapcsolatban, hogy nem igényel feltétlenül hűtést, ami az ilyen nyári 30 fokokban nagy segítség szerintem. A másik két íz viszont nekem abszolút felejthető. A vaníliának tömény, pudingos íze volt többek és az én véleményem szerint is, a csokis pedig teljesen átlagosnak bizonyult. A project egyébként rég lezárult, így bőven kicsúsztam abból, hogy a posztot ellinkeljem nekik is, csak úgy voltam vele, ha már megkaptam mesélek kicsit róla nektek is. :) Most épp egy Vanish folttisztítót tesztelhetek, arról is írok majd esetleg egy összevont poszt keretein belül.

Nektek hogyan telt a nyaratok? Mi a legkedvencebb nyári élményetek?

Legyen szép napotok!

Vivi

#4 Könyvespolc

Sziasztok-sziasztok! Ismét egy Könyvespolc bejegyzéshez érkeztünk. Régen írtam már a blogra és az olvasás rettenetesen hiányzott. Ezt mindenképp szeretném majd pótolni, amint lement az utolsó vizsgám is ugyanis rengeteg könyv vár elolvasásra. Volt egy szabad hetem és ezalatt 4 könyvet is sikerült kiolvasni (na jó lehet 1 hét és egy hétvége). Ezekből egy volt meg rendesen könyvként és a maradék hármat pedig e-book formájában tudhattam magaménak. 

Kondor Vilmos: Budapest noir

Aki követ Instagramon, de egyébként itt is említettem már, szóval azok tudhatják hogy cstalakoztam idén a 12 hónap 12 könyv kihíváshoz. Bár bevallom nem tudtam eddig tartani teljesen a kihívás fő vonalát, azaz hogy adott hónapban adott témájú könyvet olvassak. A verseskötet hónapjában Szabó T. Annától olvastam az Ár című kötetet (azt hiszem ez a legújabb), most májusban pedig a krimi hónapja van. Emiatt levettem egy rég várakozó kötetet a polcomról, mégpedig Kondor Vilmostól a Budapest noirt. Tudtam, hogy van belőle film, igazából ezért is vettem meg a könyvet. Általában jobban szeretem a könyveket a filmek megnézése előtt elolvasni, mert sokkal jobb élmény tudnak nyújtani. Most is megérte, itt szeretném megjegyezni, hogy a film valami borzasztó a könyvhöz képest. Tetszett, hogy nincs olyan rengeteg szereplő, sok bűnügyi könyvben (főleg Agatha Christie esetén) rengeteg a szereplő és nehezen tudom követni, hogy ki kicsoda. Kicsit cserébe vontatott volt a történet és a végén is volt egy fordulat, amire korábban semmi utalás nem történt és kicsit hirtelen szálnak éreztem ezt így beemelni. Egyébként egyszer elolvasós, jó kis történet, talán 3-4 nap alatt olvashattam el. Sokáig nem tudtam rájönni ki is  a gyilkos és arra a személyre nem is gyanakodtam. Kedvenc karakterem pedig a "tata", a nyomozó rokona, aki mindenből lekvárt akar főzni. :D 

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy útja

Az első részt Az egy kutya négy életét régebben olvastam és azok után láttam a filmet is. Itt is egyébként ajánlom nektek, hogy ha tudjátok, akkor olvassátok el a könyveket. A második kötet esetében ez többszörösen is érvényes. Az első film kb. követi a könyv cselekményét, kivéve a végétől. Annyira leírnám, de durva spoiler lenne, szóval az a lényeg, hogy a vége a könyvnek sokkal szomorúbb mint amilyen a film volt. A második könyvben a főszereplő Ethan unokája C.J. egy lány. Édesapja Ethanék fia, aki valahol szolgál, ha jól emlékszem és akit elvett nőt, Gloria egy borzasztó személyiség. Nyűg neki a gyerek és elég utálatos karakter. A családi hátteréből kifolyólag vagy mert nehezebben viselem el a kamasz-lány viselkedést, de én nem tudtam most úgy megkedvelni C.J. karakterét. Egyedül a kutyát sajnáltam, hogy ilyen gazdája van, bár sosem dobta ki, de nem volt valami felelősségteljes és a történetvezetés sem volt olyan érdekfeszítő. Megint sokat árulnék el, de a könyv egyik mélypontja, ami a fő konfliktusforrás lehetne egy szemvillanásra meg is oldódik és nincsen semmilyen következménye. Mondhatnám azt is, hogy kb. semmi érdekes nem történik. Ami még eltér, hogy itt a kutyusnak nincsenek idegen gazdái, mindig azt látjuk, hogy C.J. mellett hogyan állja meg a helyét. Az első kötetet körülbelül végig sírtam, itt csak az elejét és a végét könnyeztem meg. Úgy érzem sokkal összecsapottabb, mint az első rész. Kíváncsi vagyok, hogy a mentális problémákat a moziba beleteszik-e (az első spoileres dologból kiindulva, gyanítom erősen, hogy nem sokkolják ilyenekkel a nézőket). Egyszer érdemes persze elolvasni, hogy megtudjuk hogy alakul Bailey sorsa, de szerintem kevésbé szerethető történet.

Dot Hutchison: Pillangók kertje

Ez volt életem első pszichothrillerje. Egy kolléganőm ajánlására kezdtem el olvasni (szerencsére nagy könyvmániás ő is, így tuti sokat fogok olvasni komfortzónán kívül, mert más típusú könyveket olvas mint én). Azt kell mondjam, hogy a történet egyenesen beszippantott. Kb. 350 oldal azt hiszem, hát két nap alatt olvastam el, két szuszra, alig bírtam letenni. Az, hogy ilyesmi hogyan jut eszébe valakinek elég érdekes, de egyébként nagyon tetszett az elgondolás, valahogy pörgős volt az egész. Tetszett, hogy a kihallgatással indul, szóval nem a legelejéről indul a sztori, de a tanúvallomásokkal mégis így kezdődik. Végig azon gondolkodtam, hogy kár, hogy ebből nem készített senki filmet, bár durva lenne az tény. A pillangók neveire nagyon szerettem rákeresni, mikor szerettem volna a tetoválásokat elképzelni. Két dologgal nem voltam megelégedve. Az egyik a főszereplő. Bár durva dolgok történtek vele, de túl tökéletes volt, értve azon ezt, hogy szenvtelenül viselkedett a fiatal kora ellenére. Persze durva dolgokat élt át, de nekem nonszensz volt, hogy kb. 18 évesen soha nem tudott sírni egy gyerekkori trauma miatt, de mindenki más állandóan zokog. Illetve annyira jó volt a történet, hogy a végét szerintem összecsapták. Nagyon szívesen olvastam volna még, hogy hogyan alakul a karakterek sorsa, kivel mi történik miután visszakerülnek a hétköznapokba. Ja és a nagyon rejtegetett titok, amiről azt érzik a nyomozók, hogy nem derült rá fény a vallomás előtt, hát az se valami nagy szám, mivel nem lett eléggé felépítve szerintem. Viszont emellett tényleg borzasztó, de nagyon lenyűgöző. Egy karaktert sem tudtam különösebben utálni vagy túlságosan megszeretni és mégis beszippantott. Érdekes, de nagyon kemény olvasmány. A műfaj nagyon tetszett, mindenképp szeretnék még hasonlókat olvasni; akár a majdnem címrokon A lepkegyűjtőt John Fowlestól.

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Ez volt a legrövidebb könyv, mégis a legvegyesebb érzéseket ez keltette bennem. Voltak részei, amikkel nem tudtam egyetérteni, de mások felnyitották a szememet. Ez egyfajta gyakorlati kézikönyv, 120 oldal csupán, ahol elmagyarázza a szerző, hogyan kell rendet rakni. Ez így elsőre furán hangozhat, de tényleg vannak benne jó gondolatok. A kiinduló elv az lenne, hogy olyan dolgokkal vegyük körbe magunkat, amiket szeretünk és örömet okoznak. Példának hozom mondjuk a matrózblúzom. Tök viseltes szegény, nem tudnám már eladni sem, de nyilván hordani sem fogom. Aztán tartogatom mint emlék, de igazából soha se nézek rá, az ágyneműtartóban fekszik. Minek tartsam meg akkor, ha csak azon stresszelek, hogy ki kéne dobni, de hát mégse illik és emiatt ha ránézek nem nosztalgiázom, hanem ezen feszülök. Remélem így értitek. Rengeteg ilyen holmim van a lakásban, kezdve a tényleg majd jó lesz valamire kábelektől (tényleg hozzájuk sem nyúlok) és az ajándék ketyeréken át (a Vivis pólóban levő mackós kulcstartóm, amit egy karácsonyi ajándékozáskor kaptam középiskolában, de sose tettem rá a kulcscsomómra) egészen a mackósított pólókig (tényleg több az ilyen elnyűtt ruhám pizsamaként, mint a rendes pizsi). Szóval amúgy felnyitotta a szemem, hogy rengeteg olyan holmim van, amitől meg lehetne válni. Az mondjuk nem tetszik, hogy mindig x zacskó szemetekről beszél, bár lehet ott nem módi, de pl teljesen jó plüssjátékot egy gyors mosás után inkább adnám egy gyereknek aki játszhat vele vagy kórháznak mintsem a szemétbe vágjam. Ugyanez a papírokkal... A hajtogatási módszerei se rosszak, tényleg a gombócolt zoknijaim közül soknak gyengül el a gumija és a fehérneműim sokkal átláthatóbbak (azt az egy fiókot az ő technikájával rendeztem át, bár utálom őket összehajtogatni, sokkal jobb köztük válogatni később). Mindenképp fogok videókat nézni még erről, hogy hogyan hajt össze dolgokat. A hálálkodás számomra kicsit fura, jó mondjuk én szoktam a virágaimhoz beszélni meg néha megdicsérem az autót, ha szépen gurult :D de mondjuk nem köszönném meg minden nap a táskámnak, hogy vitte a dolgaim; de ez gondolom hozzáállás kérdése. Szóval voltak benne nekem erőltetett dolgok, de sok másban viszont egyet értettem vele. Ezt is úgy gondolom, hogy érdemesebb esetleg a könyvtárból kivennetek, mintsem pénzt áldozzatok rá. Esetleg neten olvassatok utána vagy nézzetek videókat, mert inspiráló lehet, de ezt a pár oldalacskát is keserves lassúsággal olvastam. Tényleg az a legfontosabb, amit írtam is már, hogy olyan dolgokkal vedd körbe magad, amiket használsz vagy elővéve kellemes emlékeket ébreszt benned, de felesleges, régi dolgokat nem érdemes felhalmozni. Szívesebben lépsz be egy olyan lakásba, ami téged tükröz és mindent szeretsz benne, javítja a kedved is és büszke leszel rá.

Ennyi lett volna a negyedik könyvespolc, ha van véleményetek a témában; olvastátok valamelyiket és hasonlók, akkor bátran írjatok kommentben itt vagy pedig Instagramon a hozzá tartozó kép alá vagy dm-ben.

További szép napot!

Vivi

Egy hét velem

Sziasztok! Ez egy egy hét velem bejegyzés lesz, bár kicsit szétszórtam, mert az elején még lelkesen videóztam magamnak, de aztán ez alábbhagyott; illetve teljesen elfelejtettem fotózni. Valamiért nekem létidegen az, hogy napi szinten fotózzam az outfitem vagy a reggelim és ez most is kimaradt, pedig tényleg akartam nektek. :D Ja a videózást pedig az, hogy nem lett volna időm leülni minden nap írni, de utólag meg elfelejtettem volna, hogy mit csináltam így próbáltam naponta rögzíteni magamnak egy rövid videóban, hogy mit csináltam aznap és az alapján írom most a bejegyzést. Higgyétek el a videókkal ti nem járnátok jól, illetve volt egy nagyon sírós estém is, na azon borzasztóan nézek ki (nyugi csak filmeztem).

Csütörtök (01. 31.)

Csütörtökön kezdtem el a videózást mégpedig azért, mert előtte 3 napig beteg voltam. Csütörtök volt az első nap, hogy dolgozni mentem. Csütörtökön nagyon rosszul aludtam és éreztem egyébként a front előszelét (ez is befolyásolta, hogy nem voltam olyan lelkes a végére). Nagyon meleg lett hirtelen azon a hétvégén, de erről még majd mesélek. A csütörtököt egyébként dokival kezdtem, visszamentem a táppénzes papíromért. Álldogáltam egyébként vidáman 1 órát, mert elfelejtettem, hogy kismama rendelés is van csütörtök reggelente. No mindegy:D Amúgy egész hétre ki voltam írva, de annyi munkám van/volt, hogy nem engedhettem meg, hogy otthon üljek... Aznapra nem terveztem amúgy se sokat bent maradni, mert ugye nem éreztem jól magam. 

Ha front van olyankor amúgy valami gyógyszerrel kezdek, illetve első körben mindig iszom egy kávét, mert ilyenkor a vérnyomásom se jó. Ezek után igyekszem azért sok folyadékot inni, de több lehetőségem nekem se nagyon van. Most megvettem a Béres antifront tablettáját, hát kíváncsi vagyok segíteni fog-e bármiben is.

Olyan fél 10 körül sikerült beérnem dolgozni egyébként, a szett pedig egy sima fekete csizma volt (Deichmann), egy farmer (C&A), illetve fekete top (H&M). A hajamat kivasaltam és erről jut eszembe, hogy már a derekamig ér, ami szuper jó hosszú viszont egyre jobban sajnálok vágatni belőle, pedig ideje lenne. Nektek volt valami lélektani hossz határ, aminél azt mondtátok, hogy na ekkora lesz, tovább nem növesztem? Sminket nem sokat tettem fel, bár amúgy sem szoktam agyonsminkelgetni magamat... A Catrice korrektora az új szerelmem, anélkül el se indulok otthonról, ha problémás a bőröm. Ja és ennél jegyezném meg, hogy nekem sajnos a L'oreal csokis rúzsa hatalmas csalódás volt. Megvettem a Candyman árnyalatot, ami minden egyes fotón, illetve bent is mikor swatcholtam rózsaszínes volt. Mindenhol kivéve a számon.... Lehet majd szentelek ennek egy külön bejegyzést, de felkentem aznap reggel és le is mostam. Egyébként azóta még egyszer ugyanígy felkentem, hogy na most ebbe leszek egész nap, de annyira utáltam, hogy leszedtem. Szóval erről még majd írok nektek később egy másik bejegyzésben. Sajnos a többi árnyalat nagyon barna nekem, bár van egy barna Essence sima rúzsom, de azt mindig ilyen szutyok időben kenem csak fel valamiért. :D 

Csütörtökön egyébként munka után (4-ig voltam bent) még filmeztem este, megnéztem a Lady Gaga féle Csillag születiket, illetve a RED első részét. Mind a kettő nagyon tetszett, az előbbin rengeteget sírtam bakker. :D Az este végül nem alakult amúgy jól, mert annyira fájt a fejem, hogy alig bírtam elaludni meg rosszul is lettem (egész nap nem maradt meg bennem semmi :( ).

Péntek (02.01.)

Reggel a Balea fátyolmaszkja hozott vissza az életre, mert nagyon karikás szemekkel és nyúzottan keltem. Talán 3-4 órát aludhattam este. Csak fél kettőig bírtam bent lenni aztán úgy éreztem, hogy haza kell jönnöm lepihenni, mert megint nagyon megfájdult a fejem. Ami ilyen izgalmas felfedezés volt számomra aznap, hogy gyerekek... Nekem tetszett az ananászos pizza!!! Azelőtt sose kóstoltam, illetve az ananász sem a kedvencem, meg lehet amúgy más pizzéria pizzája nem ízlene így, de a FinomPizza Hawaii pizzája isteni. Gyárlátogatáson voltak gyerekek és nekik rendelték, aztán abból az érintetlen megmaradt pizzákat megkaptuk mi, úgyhogy letudhattam így az ebédet. 

Délután még pihentem meg olvastam Kunderától A lét elviselhetetlen könnyűségét. A könyv felénél járok jelenleg, ó hosszú, meg ötletem sincs hova fog kifutni a történet, de eddig tetszik. Ezt a könyvet még egy órámon tanultuk, ott volt választható olvasmány, azonban akkor nem volt rá időm. Szabados Ági NIOK csoportja miatt meg motivált vagyok arra, hogy többféle könyvet is elolvassak, így ezt is olvasgatom jelenleg. Sajnos több egyéb könyvre már nincs időm az egyetem miatt, így visszavittem őket a könyvtárba, de ezt még szeretném befejezni előtte.

Este még volt egy maratoni messenger telefonom egy barátnőmmel, de sok izgalmas nem történt már velem ezen a napon. A L'oreal hajgöndörítő szérumát is kipróbáltam egyébként ezen a napon. Azt kell mondjam meg vagyok vele elégedve! Az Aussie-val ellentétben nem ragad össze a hajam tőle, szépen tartja a hullámokat és az illata is addiktív. Mint a hajsimítója, ez is abszolút elégedettséggel tölt el, de majd valami elfogytak bejegyzésben mindenképp szerepeltetni fogom és mesélek róla.

Szombat (02.02.)

A mai délelőttön már picit jobban éreztem magam, reggel átmentem anyukámékhoz vigyázni az öcsémre, mert húgomnak ezen a napon volt a szalagavatója és anyukám őt fuvarozta fodrászhoz, sminkeshez meg ilyen helyekre. Délelőtt megnéztük együtt az Emlékek őre filmet, elgondolkodtató volt, illetve ha már ilyen kultúr perceket tartunk, akkor elmondom, hogy itt a héten hétfőn megnéztem a Vörös verebet is és fú de nagyon jó volt. Bírom ezeket a kémes, nyomozós filmeket. Délután hazamentem összekészülni, mert 3-4 körül menni kellett már a helyszínre. A hajamat begöndörítettem, illetve picit jobban sminkeltem is. Most ezekre kicsit kitérek, amúgy borzasztó aranyosak voltatok, mert tettem ki képet és sokan megdicsértetek, hogy csinos voltam!:)

A hajamat be szoktam fújni a Balea hővédőjével, majd a hajgödöríő szérummal és ezután nagyobb tincsenként begöndörítem. Sajnos időt és hőfokot nem tudok mondani, mert ezt a hajsütővasam tekergetni kell és hőmérsékletet nem ír, én meg érzéssel tartom rajt valameddig a hajamon, de majd egyszer lemérem nektek hány mp-ig melegítem. Ha végeztem, akkor előredőlve szét szoktam szedni kicsit jobban a tincseket és ráfújok hajlakkot. 

Az arcomnál először a Catrice Camouflage korrektorát használtam (a sima hétköznapi sminknél amúgy csak ez kerül fel). Az a baj hirtelen nincsenek nálam így netről kell puskáznom, de a 020-as Natural beige árnyalat az enyém azt hiszem. Utána a Trend it up alapozóját kentem fel, amivel maúgy nem nagyon vagyok elégedett, így lehet kuka lesz belőle. A színével nincs baj, azonban annyira maszkos hatása van, nagyon nehéz eldolgozni úgy, hogy természetesnek tűnjön... Az Essence átlátszó púderével fixáltam, illetve az Oriflame Giordani Gold broznosítógyöngyeit vittem fel az arccsontomra. A szememet az Essence In love with Rose palettájával alapoztam, majd a szemem sarkába egy Lovely paletta barnájával sötétebb árnyalatot vittem fel. A spirálom a Maybelline Lash sensational vízálló spirálja volt, bár szomorúan vettem észre, hogy lassan sűrűsödik a spirálom, így valószínűleg ki kell majd dobnom... Az ajkaimra a megszokott szerelem Maybelline Super StayMatte rúzsa került fel. A szemöldökömet pedig csak kicsit helyreszedegettem, de kihúzni nem szoktam, mert amúgy is dúsabb, nem akarok még jobban ráerősíteni.

A ruhámat a H&M-ben vettem még tavaly decemberben, sajnos linkelni nem tudom, se képet csatolni róla csak úgy, mert a webshopban hiába kerestem már akkor is, nem találtam. Egy sima zsákos hatású ruha, amihez van egy szalag, amivel a derekát meg tudjuk kötni. A cipőmet a Deichmannban vettem még korábban, majd a poszthoz tartozó Instagram képen láthatjátok a teljes szettet lefotózva.

Az este egyébként gyönyörű volt, rengeteget sírtam. :D Nagyon durva, hogy így megy az idő, fel se fogtam, hogy a kishúgom lassan érettségizik és továbbtanul. Elképesztő.

Vasárnap (02.03.)

Reggel megébredtem olyan 6 óra körül, de ilyen lusta módon reggeli után még visszadőltem aludni kicsit. Csak a szemeimet akartam pihentetni és fél 10ig sikerült aludni. :D Az egyetlen kimozdulós tervem a bolt volt aznapra és ezt meg is ejtettem délben. Elugrottam a Lidlbe, illetve a Pepco, KIK és a ruhaboltok szentségébe (ezek egy helyen vannak). Még a végén beugrottam a Pirexbe Yankee Candle tartokért. Egyik nap égettem a mangósat és annak isteni illata volt, eddig az a kedvencem. Vettem még 2-3 új illatot, valami málnásat meg kétféle virágosat. Nagyon szemeztem az autóillatosítóikkal is, de jobb hogy nem vettem, mert később az egyik beauty csoportban volt ez kérdés, hogy milyenek és ott a lányok nagyon szidták őket. Hetek óta amúgy képkeretet vadászok, de nem találok olyat, ami igazán tetszene, emiatt minden héten körbejárom a boltokat szinte, hogy hátha jön olyan típus, ami nekem is tetszik.

Hétfő (02.04.)

Mára semmi érdekeset nem tudok mesélni sajnos, elmentem dolgozni illetve bent megint a filmekről beszélgettünk, így este mikor hazaértem dupláztam és megnéztem a Keresés illetve a Nyomd Bébi, nyomd című filmeket. Mind a kettő jó volt egyébként, nekem a Keresés stílusa abszolút a Modern család egy epizódjára emlékeztetett. A film ugyanis nem rendesen játszódik, hanem végig képernyőket látunk vagy mobilon, de legtöbbször számítógépen, ahogy közösségi és egyéb oldalakat nyitogat meg az apa, hogy a lányát megtalálja. A történetvezetése nem feltétlenül jól kitalálva, de a stílusa végülis tetszett. Ha barátkoznátok ezzel akkor ajánlom nektek azt a Modern család részt, ahol Claire a reptérről hívja fel a családját (Connection Lost, 6. évad 16. rész). A kiemelkedő még a napokban annyi volt, hogy tortillát készítettem és azt vittem ebédre ekkor meg kedden is.

Kedd (02.05.)

Szintén egy újabb munkanap volt, az a baj ilyenkor sokat nem tudok nektek mesélni, mert bemegyek, megveszem lent a reggelimet, amit az asztalomnál eszek meg olyan 8-9 óra tájékán. Míg bekapcsol a gépem szoktam lefőzni egy presszót magamnak, illetve hozok egy bögre vizet is mellé (jó pohár vizet, de két bögrét tartok bent szóval bögre vizem van). Megnézem még gyorsan bent a leveleimet, illetve a közösségi média értesítéseket és ezek után elkezdek dolgozni. Napközben ki szoktam mászkálni (télen teáért) inni, dél körül pedig ebédelek, általában szintén a helyemen ilyen antiszociális módon. Valamiért utálok lejárni az ebédlőnkbe, messzebb is van, meg rengetegen vannak és már meséltem nektek, hogy mekkora feszengés nekem ez a kajálás, így a gépemnél érzem úgy egyedül, hogy így szívesen kajálok. Abban mondjuk ez jó, hogy igyekszem magamra főzni mindig.

Szerda (02.06.)

Ezen a napon már 7 körül bent voltam dolgozni, és sokáig is maradtam, azonban marha nehéz volt, mivel "azokon a napokon mikor a nők átélik nőiességük teljes valóját" borzasztóan tud fájni a derekam. Ez pedig valami durva alkalom volt, így nagyon szenvedtem hogy meg bírjak maradni, azt hittem leszakad a hátam, bárhogy ültem nem voltam jól. Ha erre van bárkinek bármi tippje szívesen fogadom.. A főnököm rendi volt mert megkaptam a gimnasztikai labdáját, amin ülni szokott, így kényelmesebb volt sokkal mint a széken. Illetve ma volt valami vezetőségi tag is nálunk, emiatt megerőltetve magamat irodai szettben voltam dolgozni. Hiába vagyok ilyen helyen, egyébként én simán bemegyek pulcsiban, farmerban és tornacipőben, nincs ilyen durva dresscode szerencsére. Valamiért nekem az ingekről mindig az a gondolatom,  hogy na megyek vizsgázni. Nem tudok elvonatkoztatni az egyetemtől és nem mindennapi viseletként gondolok rá, hanem valami extraként. Emiatt ritkán vagyok ilyen kipattintott office outfitben bent. Magassarkúban például a 3 év alatt egyszer sem voltam dolgozni. :D A balerina a maximum amit tőlem várhatnak, de az is 20 fok felett. Kipróbáltam egyébként az Isana trópusi száraz samponját, ami kifutó termék volt vagy micsoda, de nem csodálom mert ez se olyan jó. Nagyon sokat kell fújni, hogy hatásos legyen és nem is olyan jó, mint az istenített Baleásom. 

Ez lett volna az egy hét velem, remélem azért tetszett nektek, picit nyűgös volt és nem is olyan nagyon eseménydús. Igyekszem legközelebb többet is fényképezni, illetve nyilván munkahelyi dolgokról mégsem beszélhetek bővebben... :| Hét közben kikapcsolódásként mint láthattátok általában filmet vagy sorozatot nézek, kimozdulni pedig hétvégén szoktam jobban. 

További szép napot nektek!

Vivi

Hajápolási szokásaim

Sziasztok! Sokkal többen szavaztatok az Egy hét velem témára, de tekintve, hogy betegszabadságon vagyok otthon jelenleg, nem sok izgalmas történik velem (bár ha dolgozom is dolgozom, de legalább tudnék outfitet fotózni nektek, jelenleg maximum a pizsamám és a napi melegítőnadrágos szett lenne terítéken).

Rengetegszer elmondtam már hogy érzékenyebb a fejbőröm/korpásodásra hajlamos emiatt csakis a Head & shoulders samponjait használom. Ha valakitől sampont kapok vagy azt veszek véletlenül (igen, egyik alkalommal annyira megörültem egy karamella illatú terméknek, hogy beképzeltem hogy tusfürdő, közben pedig sampon volt...) akkor azt igyekszem vagy összekeverni a saját samponommal vagy a hajvégekre tenni csak belőle. Egyébként heti kétszer mosom meg a hajamat, vagy néha igyekszem akár heti egyre szorítkozni. Ezek a napok a szerda és a vasárnap, mivel munkában így mindig frissebb a frizurám, hétvégén meg igénytelenkedhetek otthon. :D 

Balzsamnak próbáltam korábban drogériás saját márkás termékeket, de nem voltam tőlük elájulva így mindig igyekszem jobban dicsért balzsamokat venni; a Garnier balzsamjait amúgy nagyon szeretem, eddig mindegyikkel meg voltam elégedve. 

A hajamat csak egyszer mosom át, utána pedig 3-4 percre teszem csak rá a balzsamot, körülbelül a hajam közepétől a végig. Az időt azzal mérem, hogy általában hajmosás közben mindig zenét hallgatok. Így egy számnyit van rajta a hajbalzsam. :D

Ha végeztem akkor törölközőbe csavarom és várok azért egy 10-15 percet mielőtt bármit kezdenék vele.

Ha leveszem a törölközőt először a L'oreal hajegyenesítőjét kenem a hajamra. Tudom-tudom, hogy az elején szidtam, de a több használat után vagy csak mert nőtt azóta a hajam sokkal jobban segít egyenesíteni, illetve ha göndörítem is hamarabb kirúgja magát. Ebből két pumpányit teszek a hajamra, majd szintén valamelyik hajolajból ugyanígy két-három pumpányi megy a végekre. Jelenleg a képen láthatót használom, bár eddig úgy vettem észre igazából mindegy melyik terméket használom ugyanúgy jó. Mindezek után pedig a Gliss Kur fésülést segítő spray-el körbefújom a hajamat.

Itt jegyezném meg, hogy ilyen fésűim vannak, illetve van egy rendes hajkefém is. Azzal általában kontyba vagy lófarokba kötöm a hajamat, a pici egysorossal a fejem tetején a babahajakat szoktam elfésülni, illetve szintén összekötött hajnál a kiállóbb részeket simítom el. A Rossmannban és a DM-ben is kaphatók ilyen típusú hajkefék, amiknek nincs ez a kis buci a végén. Én jobban szeretem az előbbiben vásároltat, mert sokkal puhább a vége. Miután a hajamra kentem azt a sok mindent általában kifésülöm a hajamat, majd közepes hőmérsékleten, de max erősségen megszárítom úgy, hogy közben előre hajolok, mert így sokkal dúsabban szárad a hajam, nem fog annyira lelapulni a fejem tetején.

A Remington termékeivel nagyon meg vagyok elégedve, minden hajformázóm ettől a márkától van (nem szponzorált sajnos...:D).

Az egyéb termékekről is szeretnék nektek beszélni egy keveset, mivel igyekszem variálni a frizurám. Gyakran göndörítem; vagy a fent látható eszközzel vagy pedig befonom éjszakára és reggel kibontom. Nagyon szép hullámos lesz így is a hajam. Illetve ritkábban be szoktam fonni, nem mindig van kedvem ezzel pepecselni, így talán ez a legritkább.

Ha göndörítek vagy hullámosítok olyankor ezt az Aussie göndörítőt használom. Azonban csak azért, mert egyszer megvettem és nem akartam kidobni utánra, de egyébként semmire se jó termék, csak összeragad tőle a haja az embernek. Utána pedig bármilyen hajlakkot szoktam ráfújni, a sima drogériás is megteszi.

A fonáshoz vettem a szintén Stylista terméket. Na ez viszont a hajegyenesítővel ellentétben tényleg nem jó, semmi pluszt nem adott nekem a fonáshoz... 

Utoljára pedig a "nincskedvemhajatmosni" napok megmentői a Balea szárazsamponja, amit nagyon nagyon szeretek, illetve ha ez nincs vagy pedig előre gondolok, akkor hintőport szoktam használni. Rárázom a hajamra, egy törölközővel eldörzsölöm, kifésülöm és általában jó is. Ezt viszont csak lefekvés előtt csinálom, mert reggel az én világos hajamon is nagyon világos néha, hiába akarom eldolgozni.

Nektek mi a bevált terméketek, ha hajápolásról van szó?

További szép napot!

Vivi

Könyves wishlist

Sziasztok! Az elmúlt alkalmakkor inkább a sminkek voltak előtérben, most ezért (illetve mivel meg is szavaztátok) egy könyves bejegyzéssel készültem számotokra. Mégpedig egy könyves kívánságlistával, ami így többféleképpen értelmezhető. Természetesen el szeretném őket olvasni, de nagyon szuper lenne akár megvenni is őket. Az egyetlen problémám, hogy nincsen szabad polcom, sajnos ahhoz képest, hogy mennyit olvasok nagyon kicsi könyves szekrényem van, alig fér rá valami. Ezzel kapcsolatban gondolkozom amúgy a nappali átalakításán, mivel annyira nagyon szeretnék én is egy csak könyves szekrényt, amire felpakolhatnék mindent. Hely hiányában azonban (zsúfolni nem szeretném őket, igyekszem tartani az esztétikus szoba hatását) egyelőre mindent vagy letöltök vagy újabban a könyvtárból kölcsönözgetek ki. Ezen megoldások sem feltétlenül rosszak, mivel ritkán szoktam egy könyvet újraolvasni, inkább egyszeri kalandként igyekszem megélni minden egyes alkotást, viszont sokszor előfordul, hogy valamelyik testvéremnek vagy ismerősnek szüksége lenne egy könyvre, ez esetben meg kölcsön is tudnám adni. Bár rettentően féltem őket ez is igaz és én magam sem szeretek másoktól kölcsönbe kapott könyvet olvasni, mert félek hogy nálam lesz valami bajuk. Viszont gyakran van könyvkiárusítás a könyvtárunkban, illetve van egy nagyon szuper könyves kocsi a belváros főutcáján, ahova sajnos ritkán jutok el, de szuper kincsekre lehet bukkanni még jobb áron, illetve be is tudnak szerezni néha egy-egy művet, ha valamire szükségünk van. Így jutottam hozzá potom 3-400 Ft-ért a Bűn és bűnhődéshez is. Na de rákanyarodok a mai bejegyzés lényegéhez, a kívánságlistához. Mit szeretnék elolvasni és miért, illetve a bookline.hu-ról bemásolom hozzá az összefoglalót is, ha van.

Ezt a könyvet szégyellem, de már középiskola óta el szeretném olvasni. Akkoriban azért nem kezdtem el egyből olvasni, mert az egyik irodalomórán vettük ezt a művet és mivel az osztálytársam elmondta nyilván, hogy hogyan alakul a történet, amiatt nem szerettem volna elolvasni hiszen nem lett volna meglepetés a gyilkos kiléte. Azonban végre eltelt annyi idő, hogy bár tudom mi a csavar a történetben, de nem emlékszem arra, hogy hogyan is vannak a gyilkosságok pontosan. Az első Agatha Christie regényem nagyon-nagyon tetszett, azóta vettem is még kettőt itthonra, bár időm nem volt belekezdeni (Találkozás a halállal, Hercules munkái). Ennek a története viszont nagyon magával ragadott így első találkozásra, úgyhogy mindenképpen szeretném elolvasni. Lehet a végén még nagy krimirajongó leszek. Múltkor  egy akció keretein belül a Budapest Noir című könyvet is megvettem. Annyira meglepett engem is amúgy, hogy tetszik ez a műfaj, hogy ez inspirált arra, hogy sokkal nyitottabban és bátrabban válogassak a művek között és ki is tűztem magamnak célul, hogy mindenképpen szeretnék sci-fit is olvasni.

Vannak azok a könyvek, amik vagy a címükkel vagy pedig a borítójukkal egyszerűen be tudnak rántani, legalábbis engem nagyon. Így jártam egyébként Gréti egyik könyvével, amit Instagramra posztolt, itt meg tudjátok nézni. Először is A kávék költőjének a címe is olyan, hogy "oké én erről szeretnék olvasni", e mellé pedig jön ez a kifinomult borító. Egyszerűen szerelem volt első látásra. Ami nagyon nagy segítség volt eme romantikus vonzódás létrejöttéhez az az, hogy először interneten futottam bele a kötetbe. Nagyon nagy szerencse, hogy nem a könyvesboltban volt ez a szerelem első látásra, mivel a könyv 548 oldal. Így önmagában nem is feltétlenül tűnik soknak, de ez a könyv nagyon-nagyon vastag. Mikor elrobogtam érte a könyvesboltban el se hittem, hogy ez egy ekkora terjedelmű mű lesz. Van bennem némi félelem vele kapcsolatban, úgyhogy úgy érzem őt nyáron fogom olvasni, mondjuk a szabadságom alatt, hogy el tudjak merülni benne kellőképpen.

Összefoglaló: "London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. 

Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel."

Itt a filmet látva éreztem úgy, hogy szeretném mindenképpen elolvasni a könyvet is, mivel fontos a főszereplő minden gondolata és korábban az Ízek, imák, szerelmek által felvilágosodva (a film borzasztóan elhanyagolja a főszereplő Liz lelki válságát, abszolút a romantikára mentek rá) inkább a könyvben bízva szeretném megismerni a történetet valójában. A film is amúgy nagyon-nagyon jó volt, kicsit furcsa, hogy nem voltak benne nagy mélypontok, de tetszett és a tájakat is imádtam nézni. A könyv is szerintem biztosan szuper lesz, úgyhogy ő is a kis kívánságlistámon van. Ki szerettem volna kölcsönözni, azonban már valakik kivették a bent lévő két példányt. Lehet hogy letöltöm, bár itt valahogy a rendes könyves forma különösen vonz, hogy tudjátok vigyem magammal, rendesen a kezembe foghassam én is. Szóval itt nagyon esélyes, hogy meg fogom végül venni a könyvet és úgy olvasom el.

Nektek van olyan érzésetek néha, hogy valamilyen témához már "túl öregek" vagytok? Valamiért a Vörös pöttyös könyvekkel kapcsolatban ilyen vegyes érzéseim vannak, kicsit ilyen tinédzseresnek érzem a legtöbb könyv témáját (persze ez csak az én agymenésem). Néha viszont mégis szeretnék kicsit visszatérni a 16-17 éves énemhez és szükségem van a középiskolai szerelmes történetekre. Valahogy sokkal jobban szeretem amúgy ezeket, mint az ilyen "felnőttek vagyunk már, beülünk egy kávéra randi gyanánt és a szerelmünket a pasi exfelesége megkeseríti" típusú történeteket. Itt is egyébként a filmet láttam először és jaj de nagyon élveztem. Könnyed volt és nagyon szerethető, abszolút többször újranézős történet. Emiatt pedig szeretném elolvasni a könyveket is, mivel ennek van egy folytatása is. A koncepció is számomra szerethető volt, tetszik ez, hogy Lara Jean szerelmes leveleket fogalmaz meg, illetve gyűjti őket. Ha nem láttátok még a filmet tudom javasolni.

Összefoglaló: "Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha Ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, észrevételemet, mindent, amit elraktároztam magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek valójában. Akkor íródnak, amikor már nem akarok szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem kínoz többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhemet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem Neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis az lenne a dolguk."

Itt is érezhető, hogy egy jó cím és borító meg tudja ragadni a figyelmet. A Nincs van időm olvasni olvasónaplóban volt egy ilyen téma, hogy valamilyen orosz történetet is olvassunk és a Facebook csoport által erre a könyvre esett a választásom. Természetesen a Bookline-on már korábban is kiszúrtam, de annyian dicsérték, hogy csak még jobban megerősített abban, hogy elolvassam ezt a könyvet. Az összefoglaló alapján varázslatos a történet (szó szerint is), nagyon várom már, hogy majd elkezdhessem. Ha jól tudom ez egy trilógia része, ami mondjuk picit aggaszt, nem mindig van bennem a lelkesedés egy folytatásos könyv elolvasásához, még két kötet rendben van, de három... Philip Pullman trilógiáján is sokára rágtam át magamat anno (Az arany iránytű és annak folytatásai).

Összefoglaló: "Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.
Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges."

A csapból is folyt korábban A szolgálólány meséje, persze nem véletlenül. A sorozatot magam is nézem, valahol a második évad közepén járok jelenleg és egyszerre hátborzongató és érdekes ez a posztapokaliptikus világkép. A második évad annyira nem jó sajnos, mint az első egyelőre, de igyekszem kitartani. Mindemellett pedig szeretnék benevezni a könyv elolvasására is. Emlékszem mekkora meglepetésként ért, amikor valami oknál fogva nem tudtam szinkronnal nézni a részeket és angolul kellett folytatnom. Akkor derült ki számomra, hogy a lányok nevei nem rendes nevek, hanem a valakihez való tartozásuk jelölői (lehet én voltam ennyire egyszerű, de szinkronnal egyszer se esett le, hogy ezért az a nevük, ami). Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz könyvben olvasni June történetét.

Összefoglaló: "Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától - a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve.

Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna."

Ennél  a könyvnél először a címe fogott meg, illetve később láttam a könyves csoportban is. Utána elolvastam hozzá az összefoglalót és azóta nagyon-nagyon szeretném elolvasni. Emlékszem van egy film is hasonló témában (A nő kétszer), amikor az eltérő döntéseink különböző utakra terelnek minket az életben. Egy párkapcsolat esetében pedig főleg nagyon érdekes az, hogy a döntéseink hogyan hatnak ki a viszonyunkra a másik emberrel és ez a téma szerintem megunhatatlan. A minap láttam egy előzetes a Szerelmünk napjai című filmről, ahol a fiú egy időgépet építve javítja ki a kapcsolata hibáit. Hányan gondolkodtunk azon, főleg egy-egy szakítás után, hogy itt vagy ott máshogy viselkedünk akkor talán nem vesztünk volna össze. Igazán kíváncsi vagyok a történetre, talán a felsoroltak közül ezt várom a legjobban, hogy a kezembe foghassam.

Összefoglaló: "Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk."

Tavaly vagy talán már előtte is igen népszerűek voltak az egyes nemzetek boldogsághoz való útmutatói, amik segítenek kikapcsolni és teljesebb életet élni. Korábban írtam nektek, hogy Bettina Lemke: Ikigai könyve is nekem is megvan, egyébként kíváncsi vagyok a Sisu és Hygge könyvekre is. Ez is egy ilyesfajta mű, arra igyekszik minket rávezetni, hogy egy-egy erdei séta során mennyire fel tudunk töltődni, ha képesek vagyunk odafigyelni a környezetünkre és elszakadunk a mindennapi gondoktól.

Összefoglaló: "Ki ne érezné jobban magát egy erdei séta során vagy egy parkban elköltött uzsonna után? Lelket simogatóan üdítő érzés fog el bennünket a szabad ég alatt, a zöldben. Az állandó rohanásban mégis alig-alig vesszük észre az évszakok váltakozásának szépségét, beszorulunk a négy fal közé, s felemészt bennünket az elszigeteltség és a napi rutin.

Gyakran kimerültek és fásultak vagyunk, úgy érezzük, fojtogat minket a stressz, mégsem tudunk változtatni. Sarah Ivens könnyen megvalósítható, szórakoztató ötletekkel teli, inspiráló kötete ebben segít. Megtanulhatjuk belőle, miként válhat a természetben eltöltött idő a mindennapjaink részévé, akár a párunkkal vagy a gyerekeinkkel, akár egymagunkban szeretnénk élvezni jótékony hatásait. Az Erdőterápia tanácsait követve meglepő s egyben csodálatos változásokat észlelhetünk nemcsak magunkon, de a társas kapcsolatainkban is."

Az Agatha Christie könyv mellett Nyáry Krisztián Így szerettek ők kötetei vannak még a legrégebb ideje a listámon. Valamiért sohasem vettem meg őket, de nagyon szeretném őket a polcomon tudni. Mind a két kötetre szeretnék majd beruházni. Mivel mégicsak bölcsész lennék vagy mi, meg amúgy szeretem én a kötelezőket is (csak ne kötelezőként kelljen olvasni) a magyar írók szerelmi életére is borzasztó kíváncsi vagyok. Mondjuk nagyon durván kusza tud lenni az egész, de azért szívesen lennék én is olyan lány, akihez romantikus verseket írnak (mondjuk nem Petri György-féle stílusban). Azóta amúgy megjelent az Írjál és szeressél könyv is, úgyhogy mind a három előbb-utóbb a polcomra fog kerülni ebben biztos vagyok.

Ennyi lett volna a mai bejegyzés. Van ezek között olyan, amit már olvastatok? Hogyan tetszett nektek?

Legyen szép napotok!

Vivi

Naptárjaim 2019-ben + két másik lista

Sziasztok! Tavaly az indulás környékén írtam az én naptározási szokásaimról, hogy hogyan is vezetem az életem. Nagyon népszerű volt a poszt, szerettétek, vagy csak az indulás miatt volt nagy az olvasottsága igazából mindegy is. :D Arra gondoltam, hogy idén megint írok egy ilyen bejegyzést, ugyanis számomra is jó visszanézni, hogy miben fejlődtem vagy változtam. Egyébként vicces, mert a régi naptárjaim is mind megtartottam, ezek az egyetlenek amiket nem dobtam ki mert túl sok személyes dolog kap bennük helyet, Lehet, hogy örökre megtartom vagy egyszer rituálisan elégetem, de a szemétbe biztosan nem fogom kidobni őket. Esetleg majd ezekből is lehetne írni egy visszatekintő jellegű posztot valamikor. :) 

Falinaptár

Már tavaly megveszve jártam a boltokat november végén egy falinaptárért, ennek oka pedig az volt, hogy ugye sok olyan esemény van már január elején, ami fontos és szeretném ,hogy szem előtt lenne. Idén erre a természeti fotós verzióra esett a választásom és hogy mindegyiket egyszerre lássam a decemberit a falon hagytam ezt pedig felhajtva az asztalon. Ebben jelölök születésnapokat, névnapokat, munkanap áthelyezéseket, szüneteket (az egyetemen), szabadságokat és egyéb nagyobb volumenű dolgokat. Nyilván a takarítást már nem ide, hanem a kisebb határidőnaplómba kerül, ha kerül és a kevésbé szem elé való dolgok.

Határidőnapló
A szokásos kis határidőnapló megmaradt, bár bevallom utálom az ideit, csak azért nem cseréltem ki, hogy ha már egyszer megvettem ne pazaroljunk. A tavalyi ugye fektetetten volt heti beosztású és az elején helyet kapott egy idei és egy jövő évi éves naptár. Nem is gondoltam, hogy mekkora szükségem van rá, míg nem láttam, hogy ebben nincsen (le volt fóliázva így nem tudtam milyen lesz a belseje). Illetve a naptár állítva tölt ki egy hetet, emiatt az oszlopai borzasztó keskenyek. A tennivalók alig férnek ki rá normálisan, illetve dekorálni sem tudom annyira. A tavalyi teli volt matricákkal, washi tapekkel és egyebekkel, de ebbe épphogy csak fér valami. Ki fogom persze bírni, most ezért nem költök másikra, mert a funkcióját betölti, de hogy kicsit többet is tudjak írni így megtartottam az eredetileg elajándékozásra szánt DM Lifebookot.

DM Lifebook

Nem a saját hónapom dizájnját választottam az augusztust, hanem az októberit. Amúgy gyönyörű ez a növénymintás dekor rajta, nagyon nehezen választottam, mivel a decemberi, novemberi és májusi fedlap is borzasztóan tetszett. Végül azért erre esett a választásom, mert nem volt a májusiból az üzletben a másik kettő pedig nagyon specifikus volt. A decemberi nagyon télies, a novemberi pedig túl őszi, úgyhogy őt hoztam magammal. Borzasztóan furcsa egyébként egy ekkora naptárat vezetni. Cipelni nem fogom magammal ez biztos, vagy csak akkor ha alig van nálam valami. Igyekszem rászoktatni magamat arra, hogy minden reggel és/vagy este leüljek és áttekintsem, hogy mit csináltam aznap és mi a tervezet másnapra. Ezeket igyekszem kipipálni ha sikerült, ha pedig csúszik akkor átdelegálom vagy valamilyen színes tollal kiemelem, hogy ne felejtsem el. A lapokkal egyébként me vagyok elégedve, nagyon vékonynak tűnnek, de nem ütnek át vagy épp alig, kellemes csalódás volt számomra. Mint látjátok, majd csatolok képet, a napló egyik oldalán van a hét, a másikon pedig egy nagy szabad terület, amit azt hittem üresen fogok hagyni, de rengeteg dolgot le tudok jegyzetelni szóval kezdem belakni ezt a naplót is egyre inkább. Kicsit zavar, hogy a komplex dekor miatt nagyon nem tudok beledíszíteni, mert túl sok lenne, de egyébként más panaszom nincs rá. További szuper dolog benne a kis virágmag hátrébb, amit először pontozott papírnak néztem. Nagyon kedves kis ötlet a tervezőktől, max pont jár érte. Érdekes számomra a mood tracker, eddig sohasem csináltam ilyet, most igyekszem színezni minden egyes napomat, hogy hogy éreztem magam, kíváncsi vagyok a hónap végén hogyan fest majd.

Plusz két lista

Hálás 2019

Ez a kihívás, vagyis inkább kedves gondolatnak hívnám, mert annyi pozitív dolgot hordoz magában. Az MBBK anyukájától Suz'n-től ered. 2019-ben 365 napon át minden egyes nap össze kell szedni 3 dolgot, amiért aznap hálásak voltunk. Nagyon remélem, hogy végig tudom majd csinálni, szuper ötlet volt az is, hogy válasszunk valakit, aki mindig emlékeztet minket arra, hogy megírjuk a kis listánkat. Én az enyémeket a blog Instagram oldalán sztoriban osztom meg általában este vagy késő délután, utána pedig szintén elérhetők egy Highlightban. Azért is nagyon tetszik, mert amellett, hogy visszaolvasva nagyon felvidítanak ezek a gondolatok, emlékeztetnek a napomra is, amit lehet hogy idővel elfelejtenék, de így hogy nem csak pár szót írok le, hanem kicsit jobban meg is fogalmazom, hogy miért vagyok hálás az adott dolog miatt, felidézi bennem az emlékeket. Ha szeretnétek ti is csatlakozzatok és kérlek, ha esetleg Instagramon csinálnátok, ahol más is látja, taggeljétek be Suz'nt, hogy lássa, hogy milyen szuper közösséget hozott létre az ötlete által! :) Illetve ne felejtsétek el használni a #hálás2019 hashtaget! 

Szabados Ági: Olvasónapló

Az egyik vizsgámra rengeteg regényt el kellett olvasnom és miközben ezeket bújtam, akkor gondoltam arra, hogy borzasztóan elhanyagolom az olvasást. Sokkal többet kellene a magam kedvéért olvasnom különböző témákban, mert lehet hogy pozitívan fogok bennük csalódni. Emiatt és egyéb okok miatt vettem meg Szabados Ági Olvasónaplóját, amiben tudom vezetni a kedvenc olvasmányokat, kívánságlistát írhatok bele, illetve, ami a legszuperebb a Nincs időm olvasni kihívás előző évi témái és egyéb évszakokhoz adott témák is vannak. Azért jó, mert ezek a megadott témák lehetőséget adtak arra, hogy újabb típusú könyveket írjak fel magamnak. Mármint itt nem a frissebb megjelenésekre gondolok, hanem akár olyan műfajokra és témákra, amikhez eddig nem szívesen nyúltam. Alig várom, hogy ha nem is hónapról hónapra, de ezeket az új könyveket elolvashassam. Egy külön poszton belül majd bemutatom nektek a könyvet, illetve a választott műveket indoklással, hátha ti is kedvet kaptok hozzá!

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, remélem élveztétek! Legyen nagyon szép napotok!

Vivi