Home alone 4. - Tárolás, a lakás egyéb részei + bevásárlás és főzés

Sziasztok! Mint láthatjátok nagyon rafinált címadó vagyok (tudnátok milyen hosszú volt a szakdolgozatom címe), egyszerűen nem tudok tömör címeket kitalálni a posztoknak, de legalább tudjátok majd mire számíthattok tőlem a posztban. :D Még nagyon az elején, az első Home alone posztban (olvasható itt) írtam nektek arról mikkel és hogyan rendeztem be a konyhát, miket vásároltam és hasonlók. Azóta kisebb rátrendezéseket csináltam a lakásban és kicsit rutinosabban mesélhetek arról, hogy miként rendeztem be az egyéb helyeket, mit hol és hogyan tárolok, illetve a poszt végén egy kicsit vásárolunk is, és mesélek majd arról, hogy hogyan vagy éppen hogyan nem főzök, miket veszek itthonra stb. Most úgy érzem, hogy hosszú poszt lesz, de magamat ismerve egyébként biztos, hogy majd rövidre vágom, de ne legyen igazam. :D Majd lehet írok arról is, hogy hogyan írok posztot, bár már emlegettem nektek ezt is korábbi bejegyzésekben. 

A méterárukkal könnyű dolgom volt, ugyanis anyukám ebben a szakmában dolgozik és így teljesen rábíztam azt, hogy nekem hány db és milyen törölközőm vagy ágyneműm legyen. Egyébként a régi szetteket hoztam magammal, amiket amúgy is nekem húztunk fel mindig, így jött velem 2 db régi ágynemű, illetve anyától kaptam egy gyönyörű virágosat, amely néha egy-egy képem háttere is, mert nagyon szeretem azt a rózsás mintát, ami rajta van. Van még egy melegebb anyagú huzatom is, ami új, de azt nem bontottam fel, majd jó lesz a jövőben (egyébként is 2 személyes, így abszolút ráérős a dolog). A törölközőket egyébként, el se hiszem hogy erre is kitérek, úgy szoktam cserélni, hogy a fürdős és hajmosós kerül egyszerre a mosásba így azokból van 1-1 váltás ilyenkor; illetve a kicsi kéztörlőkből kell 2 a lakásba, ezekből is 1-1 váltás van. Szóval ha vásárlás előtt álltok a mindenből plusz egy bőven elég szerintem, esetleg egy koszolós törölközőt lehet még fenntartani arra az esetre, ha valami kiborul, vagy csőtörés hasonló van és a felmosóval nehézkes lenne felitatni a nedvességet. Ezeket a szövetes dolgokat egy szekrényben tárolom és mellettük kapott helyet a varrókészletem is. Az egyfajta költözős ajándék volt, de igazából négyféle cérnát, kétféle tűt és egy ollót használok az egészből. A cérnák amúgy a fekete, fehér, nude és kék színek, ezekkel kb minden varrható és foltozható. Van egy sima varrótűm és egy bőrvarrótűm is, nem is emlékszem hirtelen milyen anyaghoz kellett, de olykor használom, talán kabátoknál (de most komolyan nem emlékszem sajnos, hogy miért van itthon). 

A fürdőben van egy kis szekrényem a mosdó alatt, itt pedig a mindenből legyen pótlék elvét követem szintén. Az "apokalipszis prepper" kifejezés hűen tükrözi a fürdőt. Mindenből, de tényleg majdnem mindenből, mindig van itthon egy plusz csomag, ha valami isteni csoda folytán kipárologna a teli dobozból a sampon. Tusfürdő amúgy több is van itthon, mert szeretem az illatokat variálni, így abból 4-5 tuti mindig van itthon egyszerre. Egyébként azért szoktam rá a plusz tárolásra, mert sajnos figyelmetlen vagyok és van, hogy nem veszem észre ha valami nagyon fogyóban van. Ilyenkor pedig nem mindig van alkalmam elugrani a boltba, így jobb szeretek időben betárazni mindenből. Ezért van az, hogy amint megkezdek egy új fogkrémet akár, biztos hogy vagy előtte vagy utána elmegyek a boltba egyet venni a szekrénybe. Néha itt leülök és tartok egy kis szemlét amúgy, szóval igyekszem tudatos is lenni. Ilyenkor kiveszek mindent, megnézem mi van benne, meddig jó és átgondolom miket használok ténylegesen. Ami lejárt igyekszem kidobni, amit pedig kevésbé használok nem fogom újravenni (itt említeném meg példának a lábfürdős terméket, ami olyan mint egy tusfürdő vagy habfürdő és a lábáztatós vízbe kell tenni, mert puhít; persze jó meg minden, de teljesen felesleges, így ha elhasználom tuti nem veszek többet). 

A takarítószerek és itthoni barkácsdolgok nagyon vidám témám, mert állandóan kínlódok velük. Most végre sikerült szépen rendbe tennem a szekrényt, de az őskáosz és a nemtudommitcsinálok érzés uralkodott rajta. Vannak bent takarítós rongyok, régi szakadt anyagok pl. vagy ilyen mikroszálas kendők, illetve konyhai törlők és fertőtlenítő kendők. Utóbbiakra teljesen rá vagyok függve, imádom őket venni mindenféle illatban, a Domol nevét istenítem a házi áldásomban és hasonlók. Az ilyen joker takarítószer nekem. A konyhapulttól kezdve, a kapcsolókon át a wc deszkáig mindent azzal törölgetek. Az almásnak valami fenomenális illata van. Vannak szivacsaim is, mosogatáshoz, a tűzhelypucoláshoz és egyebekhez. Ezeket vagy egymásra polcolva vagy kis kosárkákban tartom amúgy, a takarítószereket pedig egy nagy átlátszó dobozba állítgattam be, amit a Pepcoban vettem. Így ha valami kell, nem kell benyúlkálnom, csak kihúzom a dobozt (jó, az elől el kell pakoljak) és kivehetem, ami kell. Itt is a fürdőszobai mindenből plusz 1 szabály érvényes. Ennek oka az, hogy van, amiből szeretek más-más illatot használni (felmosószer), vagy pedig tudom, hogy hamar elfogyasztok valamit és elkelhet közben egy újabb adag (ablaktisztító). A Glade-nek van egy konnektorba dugható illatosítója, azt szoktam itthon használni, hogy feldobjam a lakást. Takarítószerekből egyébként én ezeket használom: zsíroldó, ablaktisztító, fürdőszobatisztító, felmosószer, faápoló. Illetve nagyon praktikus az ecet és a szódabikarbóna is, dugulásra és erős vízkőre ezeket használom. Ja és a megbotránkoztató dolgom az, hogy a konyhában és a kinti asztalon viaszos vásznam van; igen, mint a nagyidnál vagy a dédinél vagy lehet már náluk sem. Annyira praktikus, annyira szeretem, hogy nagyon ritkán van fent rendes terítő az asztalon. Mindenféle koszt felfog, sima törlőkendővel tisztítható, a morzsa simán összeszedhető, nem kell kimosni. Egy álom. Még, ezt figyeljétek, KARÁCSONYI viaszos vásznam is van. :D :D :D Sok szép mintás kapható már és totál rá vagyok függve. Kint az asztalon egy tengerész mintásat avattam fel, itthon pedig van egy levendulás-lilásom, illetve egy barna virágmintásom (a karácsonyi egyébként tört fehér és arany színű). A két viaszos vászon pedig azért van, mert a konyhában könnyen cserélhető a függöny és van egy szett lila, illetve egy szett ilyen pirosas-sárgás virágos is és így mind a két függönyhöz van "terítőm". 

Így belőlem totálisan kiábrándulva, aki bírja még annak mondom, hogy a spájzban 3 szintet különítettem el. A felsőn vannak a műanyag étkészletek és hasonlók, no nem ilyen csóró lusta egyetemista dolog miatt, hogy nekem nem módi mosogatni, hanem ha tartok a lakásban összejövetelt vagy ünneplést, akkor tudjam miből kínálni a vendégeket, hiszen annyi tányért viszont tényleg lusta volnék mosogatni. Szóval van ilyen műanyag szekció, de csak vendégváró szándékkal kialakítva. Alatta a főzős dolgok. Tészták, liszt, cukor, só és társaik. A bontatlanok a helyükön, illetve a bontottakat igyekszem egy-egy dobozban tárolni. Ennek oka, hogy sterilebben tárolható, mintha ott bontottan élné világát (egyébként ha nem fér be a dobozba, akkor összegumizom). Meg be kell valljam sokkal szebb és rendezettebb tőle a polc. A harmadik szint az édességes, nassos és egyebes rész. Itt tárolom a lekvárokat, ropit, rágcsát, kekszeket és hasonlókat. Mindent, ami vagy itthoni csipegetésre vagy sütésre való. 

A tárolókkal szemben van a hűtőszekrényem, de még ez előtt kitérek a mellette levő falhoz. Ide kiakasztottam egy parafa táblát, ami szerintem nagyon praktikus. Mindenféle kupont, pontgyűjtős kis füzetet és csekkeket rakok ki ide, így nem felejtem el őket feladni vagy beváltani. Mivel nem az ajtónál van, így nem látja boldog-boldogtalan, de nekem mégis szem előtt van. A szerelők névjegyét is ide teszem ki, illetve ez az ikonikus fotó, mint egyfajta létábrázolás és motivációs kép van kint nyomtatva. A legszebb az egészben, hogy a munkahelyi nyomtatóban találtam meg, mikor ott hánykolódott vagy 2 órát és nem vitte el senki. :D Én hazahoztam "this is fine dogot" és azóta is a parafatáblám tetején ül. Az egyetemi éveimet sokat segített. Másnak fogyókúrás fotók vannak a hűtőjén vagy fogadd el magad idézetek, nálam csak ez a kiskutya, aki borzasztó chillben ül a lángok közt. :D Nekem ez ad erőt a mindennapokban.

Szóval a hűtőszekrény. Elég hamar rá kellett jönnöm arra, hogy közel sem eszem meg annyi mindent, mint ami otthon volt; bár ez lehetett volna logikus is, de nekem nem volt az. Ezáltal szégyellem, de nagyon pazarló volt az első kb. 2 hónapom. Vettem mindenféle zöldséget, joghurtot, felvágottat aztán idővel leesett, hogy nem úgy fogy, ahogy annak kellene. Én, ha korán indulok itthonról = vagyis be kell érjek valahova 9-re vagy az előtt, nem fogok enni. Nekem az korán van és jobban szeretek akkor enni, mikor megkezdem a napot. Mivel sok órám reggel indul, illetve dolgozni is reggel 7-re járok be, de régebben is fél 8 volt, így evidens volt, hogy nem ettem itthon. Valahogy nem szeretek teli hassal futkorászni. Erre jött az, hogy elfelejtettem magamnak esetleg szendvicset pakolni és így érintetlen maradt a hűtőben az étel. Hiába lenne ott a dél, a munkahelyen még le tudok menni ebédelni meleg ételt, de ez se mindig történik meg, az iskolában meg abszolút esélytelen normális kaját ennem. Nincs ugyanis mikró, amit én is használhatnék, vagy (mivel a várban van órám) nem szívesen cipelek magammal éthordóban bármit is. Este pedig a rendszertelen étkezés miatt vagy nem is vacsorázom, vagy a másik véglet van érvényben és éhen halok, ezért nincs kedvem kis paradicsomszeleteléssel és hasonlókkal bíbelődni, hanem kentem egy kenyeret felvágottal és ennyi volt a vacsorám. Tényleg nagyon nehezen álltam rá némi rendszerességre, viszont emiatt tényleg egyetemista jellegű a hűtőszekrényem, mivel több benne az ajándékba kapott alkohol (pezsgő főleg), mint rendes étel, pedig esküszöm nem piálok evés helyett. :D Itt megpróbálom elmesélni, hogy hogy vásárolok be és mit, illetve hogyan szervezem az étkezéseimet (megjegyzem még mindig nem jól).

A hetemet kezdjük a hétvégével, mert akkor történik a csoda, ilyenkor szoktam ugyanis boltba elmenni, főleg szombat délelőtt és ez borzasztó fontos részlet (nem amúgy) azért is írom le nektek. Itthon mindig van két doboz tartós, laktózmentes tej (azért, hogy miért kettő gondolom nem kell újra elmeséljem...), így ha ez elfogy igyekszem pótolni. Mindig van nálam otthon müzli vagy zabpehely, hogy ilyesmiből is készíthessek vacsit vagy reggelit, ha épp elfogyna a kenyér, illetve zabkását volt, hogy vittem be ebédre is magamnak a munkába. Maximum egy doboz joghurtot szoktam venni, de ez ilyen úri szeszély, szinte havi egyszer csinálom csak vagy kéthavonta, mert bár szeretem a joghurtot, de nem reggelire vagy vacsorára (ne kérdezzétek miért, nem akkor van az ideje :D) így nehezen fogy el, inkább rámromlik, így egyszerre egy négyes csomagolású joghurt az egyetlen exkluzív termék a hűtőben. Ugyanezen okból ritka a gyümölcs is itthon, napközben szívesen eszem, de reggel és este nem. Ha van itthon, akkor elég gyorsan igyekszem megcsinálni turmixnak, zabkásába tenni, vagy felszelve bevinni a munkahelyemre és tízóraiként elcsipegetni. Zöldség itthon ritkán van, a maximum a koktélparadicsom. Kenyeret veszek itthonra, de az előre felszelt toast kenyeret, mert a futkosós-kényelmes életvitelemhez jobban passzol, könnyebben csinálom meg pirítósnak vagy szendvicsnek. Vajból, durva lesz, de csak egy doboz van itthon, azért mindenből én se csinálok világvégét. Általában egyfajta felvágott árválkodik még a hűtőben, ez is valami szalámi, mert időben tovább húzza a sonkánál és társainál. Úri hóbort a virsli is, szintén ritkán van, maximum 2x3 db egyszerre otthon. Így sokat írtam, de ha elképzelitek akkor a hűtőmben van 2 tej, egy doboz vaj és egy csomag felvágott és így ennyi a felszereltség. Illetve a tojás még az, amiből szeretek itthon sokat tartani, mert rá vagyok függve a tükörtojásra, illetve szívesen sütök és ehhez is használok rendszeresen. Néha van itthon tonhalkonzerv is, nagyon szeretem a tükörtojás mellé enni vagy salátával, feta sajttal. Tényleg ez a minimalizmus kell, hogy uralkodjon nálam, mert különben minden a szemétben végezné. Néha még luxus termék a gyümölcslé, fura de üdítőket egyre ritkábban iszom. Ja és kockavajam is mindig van itthon, szintén a sütikhez. Egy-egy nagybevásárlás alkalmával azért dőzsölök kicsit és veszek több mindent, most is megleptem magam egy csokor újhagymával. :D Persze nem akarok ilyen negatív képet festeni, nyilván vannak olyanok, akiket kikapcsol az, hogy hazaérve a konyhában tevékenykedjenek; ennek én közelében sem vagyok így számomra ennyi dolog otthon kielégítő tud lenni. 

Mivel a főtt ételekkel ennyire hadilábon állok, ezért bármi komolyabbat hétvégén csinálok meg, hétköznap pedig a gyorsabban elkészíthető ételek híve vagyok. A hétköznapok étele a grillsajt, különböző tészták, fűszeres krumplik és fűszeres egyszerűen kisütött húsok. Ezekkel nem kell sokat bíbelődni, így ha itthonról viszek valamit, akkor általában ilyesmiknek állok neki. Hétvégén tepsis ételeket vagy bonyolultabbakat (pl. főzelék, ami nem bonyolult, de nem lennének idegeim péntek este mondjuk nekiállni főzőcskézni). Receptekkel is ilyenkor kísérletezem, a holnapi kihívásom a cukkini tócsni, amit soha életemben nem csináltam egyedül. Enni imádom és nem is tűnik nehéznek, így belevetem majd magam. Szívesen sütök, bár nem sűrűn házi pizzát és hasonlókat. A hétvégi vásárláshoz ezért listát írok, ilyenkor tudatosan vásárolok más dolgokat is, amik a főzéshez kellhetnek. Mivel fokhagymás mártogatóst szeretnék hozzá,  így adja magát, hogy ez is esti kaja lesz, ha sokat sütök belőle, mert nem a munkahelyemen majszolom el a hagymás ebédemet. :D Utálni fognak a lelkiismeretes szakácsnők, de nagyon szeretem a Maggi új felöntős ételeit is, amikor a szósz és a tészta bent van a zacskóban, csak vízzel felöntöm, melegítem 10-15 percig és készen is van. Olcsó húzás, de praktikus és akkor is kitartok mellette ha a konyhai pokol bugyraiba kerülök is. (Legalább konzerv készétel még nincs itthon, keep calm.) Van persze bennem is lelkesedés, például szeretnék a nyáron krém- vagy gyümölcslevest csinálni, mert egyedül még sohasem próbáltam. Így lehet elveszettnek tűnik a konyhai tevékenykedésem, de azért szabadidőmben igyekszem kiművelni magamat háziasszonyságból és kipróbálni mindenfélét, valamint gyakorolni azt, ami nem megy annyira.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, szerencsére hosszú mint amilyenre szerettem volna, remélem nektek is tetszik. Ha van. valami hasonló konyhai tapasztalatotok meséljetek bátran kommentben. :) 

Szép napot nektek!

Vivi

A Bögre kalandos története

Sziasztok! Ma elolvashatjátok Bögre történetét, még pontosabban inkább az enyémet. Hiszen én magam is csak annyit tudok Bögréről, hogy teljes extázisban vettem meg a Pepcoban, majd céges bögrévé avanzsálva az asztalomon csücsül a mindennapi víz- és kávébevitelemhez asszisztál. Viszont annál kacifántosabb út vezetett engem ahhoz, hogy Bögrével együtt vészelhessük át a munkás élet mindennapjait. Erről, vagyis a különböző diákmunkáimról szeretnék nektek írni. 

Az egész egy nagy hipermarkettel indult, ahol ismerőseim dolgoztak főállásban. Akkoriban lettem 16 éves és alig vártam, hogy én is dolgozhassak. Szülői engedéllyel persze, de regisztráltam egy diákmunkás céghez és rajtuk keresztül, no meg némi belsős segítséggel 2 hétig dolgoztam ott, ami most nem tűnik soknak, de akkor rengetegnek éreztem. Az első 1,5 hetemet a hipermarket pékségénél töltöttem, ahol rájöttem, hogy mennyire nehéz is ennyi különböző ember közé becsöppenni. Vannak akik abszolút tesznek rád és nem informálnak semmiről sem, mások pedig végtelenül kedvesek és igyekeznek segíteni. Utóbbiból két ember maradt meg bennem és nekik azóta is mérhetetlenül hálás vagyok. Nem volt nagy dolgokról szó, de ezek a gesztusok sokat jelentettek számomra. Nehéz volt napi 8 órás műszakokat végigdolgozni kezdetben, hiszen nem voltam hozzászokva. Persze hivatalosan leülni nem szabadott, de nevezzük "A" embernek segítőkészen ellátott tanácsokkal a munkával kapcsolatban, elmondta hol tudok picikét leülni, ha nagyon elfáradnék és hasonlók. Szerettem vele dolgozni. A másik esetben a sajtpultban voltam és néha hátra kellett menjek a hűtőkhöz, hogy feltölthessem az árut. Persze a kedves főnökség nem mondta, hogy meleg ruhával is készüljek, esetleg talán a cég biztosít a munkakörhöz elfekvőben egy pulóvert. Dehogy, így kedves "B" ember adta kölcsön a pulcsiját, amiben nem fagytam meg míg pótoltam a termékeket. Sajnos ez egy elég nagy pofon volt, mármint a munka, mert bunkóságból nem volt hiány (egyszer a 4 órám helyett bent akartak tartani 8 órázni, mert összekeverte a cég a beosztásom egy másik lányéval, persze én abszolút nem a 8-asra készültem, így teljesen kikészültem, hogy rajtam csattanna az ő tévesztésük). Annyiban jó lecke volt, hogy a munkák alapsémáival találkoztam már elsőre és nem az volt, hogy egy szuper munkahelyből estem bele egy borzalmasba. Sajnos van, hogy hajtják a diákot, nem veszik emberszámba, nem adnak megfelelő tájékoztatást vagy eszközöket, de mindig vannak emberek, akik ügyesek és tapasztaltak és meglepően kedvesek lesznek az emberrel, ha nem is kedvességből akkor azért mert belátják, ha akadályoznak nem tudom megkönnyíteni a munkájukat. 

A következő munkahelyem egy bevásárlóközpontban volt, ami szintén nem volt szívderítő. Nagyon szabadon kezelték a ráérésemet és nem is mindig szóltak időben egy-egy változtatásról. A legnagyobb szívfájdalmam az volt, mikor egy szuper házibuliból kellett hazajönnöm szilveszterkor, hogy ki tudjam aludni magam a délutáni műszakra, amikor is 11 óra körül kaptam az sms-t, hogy bocs mégsincsenek annyian, ne gyere be. Lehet hogy más örült volna a felszabadult időnek, de én így (főleg ünnep lévén) a magasabb fizutól is elestem, illetve az éjszakám fele veszett ezzel kárba és sajnos nem ez volt az egyetlen ilyen eset. Szintén mint az előző munkánál itt is jellemző volt az, hogy nem tájékoztattak mindenről és ha emiatt valamit elrontottam, akkor leszidtak (persze ha nem mondják, akkor a fejemből pattanjon ki a jó megoldás). Nem is voltunk sokáig együtt 1 hónap után elváltunk egymástól. Az i-re a pont a ráérésem beírásakor került fel, mikor is érettségi előtt a tanulás miatt hagytam magamnak napokat munka nélkül. A főnököm pedig "ez nem indok" kijelentéssel kérdezgetett, hogy x-y napra miért nem írtam be magam... Ez volt a maximum tűréshatárom, hiszen diákként voltam csak ott és a felvételi interjún jeleztem is, hogy lesz majd 1-2 hét amikor kevesebbet tudok jönni, mert tanulnom kell. Ez akkor teljesen rendben is volt.

Takarítós munkám is volt, 2 is. Egyszer egy hotelben, egyszer pedig egy táborban kellett takarítani. Igazából fura mód, ezt szerettem, bár voltak kritikus pontjai, mint a fürdőszoba vagy a konyha kitakarítása, de kellemes volt a társaság. Szerettem a többi diákkal csevegni közben és nagyon elrontani sem lehetett, hiszen olyasmit csináltam, amikbe otthon is besegítettem volna. A hoteles több alkalom is volt és ott pedig a takarító hölgyekkel lettem jóba, mindig kedvesek voltak és szívesen meséltek bármiről. Szóval igazán kedveltem ezeket a munkákat.

Dolgoztam egy tejipari cégnél is, úgymond sor mellett. Túrót kellett töltögetni a délelőttös műszakban és csomagolni. A csapat jó volt, meg ismerősökkel dolgozhattam, kedves is volt ott is mindenki, de emlékszem borzasztó migrénem volt aznap, ami rányomta a bélyegét a munkára és nem is mentem oda többet. Illetve azt hallottam az éjszakás műszak borzalmas és nagyon nagy a tempó, plusz látom, hogy folyton keresnek diákokat (=hiány van), szóval nem lehet az év munkahelye mégsem.

Szintén egy egy délelőttös műszakos kaland volt egy nyomda, ahol gyógyszeres dobozokat kellett kivágni a formából és feltornyozni. Bár sokan voltunk diákok és kedvesek voltak a cégnél is, valahogy a munka nem fogott meg, pedig a környezet is kellemes volt. Ez volt az utolsó olyan munkám, ha jól emlékszem, ahol ilyen 3 műszakos munkarendben lehetett dolgozni. Vagyis majd még lesz egy, de az más típusú volt, majd következőnek arról mesélek nektek. A lényegi lezárás itt az, hogy tudtam, hogy monoton munkavégzésre így alkalmatlan vagyok, nem bírok ennyit egy helyben ülni állni és egyszerűen így dolgozni, főleg a takarítós munkával összevetve, ahol bár majdnem ugyanazt csináltam, de mászkálhattam közben és az agyamat is jobban megdolgoztatta a feladat.

Nem is 3, hanem 2 műszakos munkarendben dolgoztam egy kempingnél 1 hónapon át. Heti két szabadnapom volt, ez rendes ideiglenes állás volt, nem pedig diákmunka a Balatonnál. Délelőttös és délutános műszakok voltak és ketten váltottuk egymást. Eléggé húzós volt, így ehhez igazodni, illetve a munka miatt leköltöztem oda egy hónapra és borzasztó honvágyam volt, főleg a vége felé. Szerettem is, meg nem is a munkát. Jó volt, mert sok emberrel beszélgethettem (egyfajta kapuőr/recepciós pozíciót betöltve), illetve gyakran voltak "üresjáratok" mikor nem jött senki és olyankor filmezhettem vagy könyvet is olvashattam. Abban viszont rossz volt, hogy nehezen ismerkedtem és az egyetlen akivel jóban voltam az az volt, akivel egymást váltottuk. Viszont mivel egyikünk mindig dolgozott nem tudtunk napközben közös programot csinálni, így egyedül üldögéltem a parton vagy a lakókocsimban. Eléggé magányos munka volt és örültem azért. hogy vége lett. Illetve kempingnél is jobban szeretem a sátrat, mint a lakókocsit. Olyan állatokkal futottam össze bent, hogy néha sírni tudtam volna (rettenetesen félek a pókoktól, na és ott sok is volt; egyszer arra keltem, hogy az arcom előtt szaladt át egyikük az ágyon....). Lelkileg kikészítő munka volt az tuti, de azért nem bántam meg persze.

Animátorként is dolgoztam két helyen is. Egyszer az Ezer lámpás éjszakája program keretein belül kellett a gyerekekkel foglalkoznom egy sátorban, míg a szüleik az egyéb programokon vettek részt, vagy pedig felnőttekkel és gyerekekkel alkottunk, Imádtam ezt a munkát, még a középiskola alatt végeztem. Itt kezdtem el gondolkodni azon, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni a jövőben. Természetesen ezt egy napból nem lehet kitalálni, de úgy gondoltam ilyesmit szívesen csinálnék. Rajzoltunk, beszélgettünk és hasonlók, szuper munka volt. A másik animátor munkám egy egész nyári munka volt, ahol heti 1 alkalommal kellett egy táborban a gyerekeknek sporttal egybekötött versenyt tartani. Ilyen játékos formájú versenyek voltak, mint foci, kötélhúzás, célba dobás és hasonlók. Szerettem ezt a munkát is, még inkább dobott egyet ezen az elhatározáson, hogy én gyerekekkel foglalkoznék. Mozgalmas is volt, kreatív és érdekes, nagyon szerettem.

Voltam vizet is osztani egy forgalmas helyen a nyár folyamán, ez is pár hetes munka lehetett, talán 2, nem is említésre méltó. Jó volt, mert nem ellenőrzött senki óránként, nem is volt megterhelő, az árnyékban is ültünk. Persze volt egy-két bunkó ember, illetve többen is megjegyezték, hogy "lehetne hidegebb a víz", amiről nem én tehettem, hanem a felettes, aki által a vizeket kaptuk. Nem tudtam behűteni, de mi kaptuk a munkatársammal a kritikus megjegyzéseket... Nem volt a kedvencem ez sem.

Dolgoztam egy fagyizó-kávézóban is. Ez megint nem diákmunka volt, hanem részmunkaidős rendes munka, igazából a fagyizóban, de néha be kellett segítenem a kávézóban is a felszolgálásban és rendelésfelvételben. Ezzel a munkával is kettős érzéseim vannak, ez volt a legkomolyabb munkahelyem, mármint a főnököm néha elég szigorú volt és itt jöttem rá arra is, hogy minden tiszteletem a kereskedelemben dolgozóké, mert én utálom az embereket. :D Annyi idióta van és nem mondhat az ember semmit, mert persze a vevőnek van igaza. Borzasztó miket kell kiállnia egy eladónak néha, hosszú távon képtelen lennék csinálni. Ez a munka 2-3 hónapos volt és az egyetem kezdetével mondtam fel náluk. Hasznos volt, mert tapasztalatot szerezhettem a kasszázásban (bár a recepciós munka miatt volt már valamennyi), illetve jó volt megismerni a kávézó és a fagyizó működését is. Mármint, hogy melyik kávét hogyan készítem el és milyen, itt ittam először szálas teát és egyéb eladói dolgokról tanulhattam. Bár sajnos pont a kávékészítésre már nem emlékszem, hiszen a poszt írásakor van majdnem 4 éve, így teljesen elfelejtettem. Jó lecke volt a betegségeket illetően is, hogy nem tehettem azt egy kis náthánál, hogy otthon maradok. Persze mivel élelmiszerrel dolgoztam odafigyeltünk ezekre, de nem lehetett mondvacsinált indokokkal vagy lustaságból otthon maradni. Viszont az embereket nem bírtam egyáltalán. Egyik leghajmeresztőbb sztorijaim közé egy idős hölgy tartozik, akinek odaadtam a fagyit, kifizette, majd valamit menetben a táskájában kutatni kezdett. A fagylaltot vízszintesen tartotta, mert nem figyelt rá oda a kutakodásban és persze a gombóc kiesett a tölcsérből. Ezek után hangosan velem kezdett kiabálni, hogy rosszul adtam ki neki a fagyit és azonnal adjak ingyen egy másikat. Egy bácsi, aki visszajáró vendég volt pedig kaján mosollyal a puncs fagyit, elnézést a szóért, de rendesen kell idézzem, punci fagyinak hívta és mindig azzal jött oda, hogy szeretne elnyalni egyet. Gondolhatjátok, hogy 18-19 évesen ez betette a kaput és miért is mondtam fel a szezon végén egyből.

Az egyetem mellett kezdetben olyan munkát kerestem, ami hétvégén végezhető, így találtam rá a használtruhás boltra. Ez volt az első hosszú diákmunkám; 1,5 évet dolgoztam ott, szinte egészen addig, míg a bolt be nem zárt. Hétvégék mellett néha hétköznapokon is besegítettem. Szerettem nagyon, mert idővel belerázódtam mindenbe, mivel nagyrészt csak nők jártak be vagy bizonyos vásárlók, nem volt akkora a stresszfaktor, mint a fagyizó esetén. Dresscode nem volt, így úgy öltözhettem, ahogy jól esett és a kolléganőkkel is jóban voltam. Nagyon szerettem ezt a munkát, a vége felé vált döcögőssé egy új kolléga miatt, aki állandóan fúrt mindenkit a háta mögött. Persze szemtől szemben nem mondta, vagy pedig játszotta a mártírt, hogy neki nem kell segíteni, majd a főnöknek úgy adta vissza az információt, hogy csak ő dolgozik itt a többiek nem.  Nem mindig volt a kedvencem. Abban viszont imádtam itt dolgozni, hogy mindig szuper cuccokat találtam és itt kaptam rá a turizásra is. Mivel ennyit dolgoztam itt, megtanultam gyorsan átpörgetni a ruhákat, megtanulni mire figyeljek, mi mit jelent stb. és mivel bálabontáskor mi voltunk az elsők akik látták a ruhákat, volt lehetőségem a nekem tetsző darabokat kitenni. Ennél viszont meg kell jegyezzem, hogy nem a munka helyett. Szóval nem az volt, hogy pakolás közben én kényelmesen raktároztam el minden szépet, hogy másnak ne maradjon. Az első a munka volt, hogy legyen fent minden és maximum utána, ha emlékeztem hova került fel, akkor tudtam eltenni néhány darabot. Ezeknek is a nagy része végül nem volt jó, mert nem állt jól vagy hasonló, így 10-ből 1 ruhát ha megvettem végül. Csak hogy ne legyenek itt rossz emberek a turis dolgozók miattam. Az első mindig a vendég, nem az, hogy magamnak szedjem el a legjobb cuccokat. Egy másik ruhaboltban is dolgoztam, de csak egy napot. Az rendes ruhaüzlet volt, de gyűlöltem. Ha valahova sohasem mennék vissza akkor az az üzlet lenne. Nem szólhattam egyik kollégához sem két szót sem, de így higgyétek el, különben le lettem szidva, persze a kasszánál ugyanez az ember a kollégával csevegett. Semmilyen hajtogatásom nem volt jó neki, mindent kiigazított utánam és a ruhám miatt is le lettem szidva. Direkt megkérdeztem a diákmunkás cégtől, hogy van-e valami követelmény, elvárás a ruházatra, mert korábban nem is jártam sohasem abban a boltban, így nem tudtam, hogy néznek ki az eladók. Azt mondták nincsen semmi, így én elmentem egy térdnadrágban és fehér ujjatlanban, mert kint 40 fok volt. Le lettem bent hordva, hogy hosszúnadrág, zárt cipő és póló a dresscode, de hát könyörgöm, nem ezt kérdeztem meg? :D Végül amúgy meg voltak velem elégedve és mondták, hogy szívesen várnának vissza, de ezt a stílust nem tudtam tolerálni, így nem is mentem többet.

És ezek után a hányattatások után kanyarodunk rá a finishre, amit egy csapatépítő alapozott meg. Épp a húgomat írattam be ide a diákmelós céghez, amikor odajött az egyik témavezetőjük, hogy egy hétfői családi napra nem mennék-e el a barátnőmmel besegíteni. Ilyen játékszervező jelleggel. Mivel az animátorkodást szerettem és a srác is sokat kérlelt elvállaltuk végül a barátnőmmel a munkát. Hétfőn kiderült, hogy a családi nap közelében nem volt az esemény, hanem céges csapatépítőn kell segédkezni. Nem családok voltak ott, hanem rengeteg férfi egy kevés lánnyal vegyítve. Itt persze volt, akikkel beszédbe elegyedtünk, sok szimpatikus emberrel találkoztunk és remek munka volt. A feladatokhoz kellett a megfelelő eszközöket előkészíteni és hasonlók, de rengeteg időnk volt beszélgetni másokkal és mi is velük pizzázhattunk. Annyit kell tudnotok, hogy a használt ruhás bolt bezárása ekkoriban közeledett és nekem muszáj volt az egyetem mellé valamilyen munkát találnom. Egyik nap ebédszünetben szúrtam ki egy hirdetést az egyetemi csoportban, hogy angoltudással rendelkező diákot keresnek adminisztrációs munkára irodába. Egész délután ezen töprengtem, hogy jelentkezzek-e az állásra és az egyik csapatépítőn megismert ismerősöm által végül elküldtem az üzenetemet, hogy érdekelne a munka. Szerencsére gyorsan jelentkeztem, így egészen hamar behívtak interjúzni.

Ez a cég pedig az volt, mint utólag kiderült, ahonnan a csapatépítős emberek jöttek és ide kerestek irodára adminisztrátort. Az interjú jól sikerült, engem pedig felvettek. Egy darabig mind a két állást vittem, azaz itt hétköznap az órák mellett dolgoztam, a ruhaboltban pedig hétvégén. Viszont a ruhabolt bezárása óta ez az egyetlen munkahelyem, ahol heti 20-25 órát dolgozom az óráim mellett (hétvégi munkavégzés diákoknak nincs). Nagyon szeretem, mert emberek vesznek körül, de mégis egy megszokott csapat. Persze figyelnem kell öltözködési szabályokra, nem mehetek be rövidnadrágban, de nem is ragaszkodnak teljesen a fekete nadrág/szoknya és ing kombinációhoz. Az időmet rugalmasan oszthatom be az óráimhoz igazítva. A kollégáim imádom, a munkám imádom, az egészet imádom. Az elején persze nem mertem harsány lenni és "elengedni magamat", de egy kis idő után megtört a jég, azért jobban összebarátkoztam emberekkel (addig volt, hogy csendes voltam, de ezt nem kell negatívan érteni) és a hivatalos, kis semmitmondó bögrémet lecseréltem Bögrére, igen, a kis kaktuszos bögrére és kitettem Lillus fotóját is (kiskutyánk) a monitor mellé. Elmondhatom végre, hogy megérkeztem oda, ahova szerettem volna és belaktam már a kis helyemet. Most nyáron lesz lassan 2 éve, hogy itt dolgozom és az egyetem végeztével szeretnék itt elhelyezkedni.

Az pedig biztos felmerült bennetek, hogy miért nem a gyerekek mellett kötöttem ki, ahogy akartam az elején. Ez azért van, mert az egyetemen Magyar alapszakot csináltam Pedagógia minorral, mivel akkoriban volt Tanár MA. Nem akartam osztatlanon tanulni, hanem ebben a másik rendszerben képzeltem el a tanulást. Azonban, csókoltatom a vezetőséget, mielőtt végeztem volna megszüntették ezt a mesterképzést. Osztatlanra nem tudtam volna átmenni, mert rengeteg kreditet kellett volna pótolnom (ugye nem volt szakpárom, csak a magyar). Így a nyakamba öntötték a "trutyit" (legyünk finomak) és kiszúrtak velem. A mester után lenne lehetőségem egy 1 éves képzésre, amivel 1 szakos magyartanár lehetnék, de ennek semmi értelmét nem látom, ezért a radikális pályamódosítás. Szimpatikus még mindig a pedagógiai asszisztens, amit ha jól tudom OKJ-s képzésben tanulható. Viszont ezt a mostani munkám nagyon megszerettem, így egy jó darabig szeretnék ezzel foglalkozni.

Szóval ez Bögre és az én hosszú történetem. Ő most bőszen hirdeti, hogy imádom a cuki bögréket és úgy amúgy a kaktuszokat is, én meg igyekszem apróságok által egyre otthonosabbá tenni a kis asztalkámat. Még 1 év van vissza a mesterképzésemből és persze nagyon ijesztőnek érzem azt, hogy rendes munkám lesz majd és fel kell mondjak a diákszövetkezetnél, de várom is, mert tudom, hogy jó helyem van itt és hasznos tagja lehetek a csapatnak. :)

Ti milyen munkákat végeztetek diákként? Volt kedvencetek vagy épp legrosszabb élményetek? A válaszokat szívesen várom kommentben, vagy Instagramon dm-ben. :)

Szép napot nektek!

Vivi

#2 Agatha Christie: Halál a Níluson

Mindig is szerettem a krimiket, bár inkább nézni, mint olvasni. Bele tudtam merülni a nyomozós sorozatokba és mindig imádtam gondolkodni a jelek alapján, hogy ki lehet a gyilkos. Illetve imádom ezt a "hűha" érzést is, mikor valaki olyan lesz az, akiről abszolút nem gondoltam volna. A Poirot történetekből nem láttam olyan sokat, de amiket láttam szerettem. A David Suchet által játszott figura ugrik be nekem egyből a név hallatán, a vele készített sorozatba botlottam bele mindig. Az első film, amit regényadaptációként láttam A. C. munkái alapján az a Gyilkosság az Orient expresszen volt tavaly karácsonykor. Annyira megfogott a film, hogy az egyik egyetemi beadandómat is arról írtam, egy filmkritikát (lehet, hogy ide is fel kellene tennem). Akkor döntöttem el, hogy veszek egy könyvet is, hiszen (ez nem spoiler) az volt a film vége, hogy a Níluson kell megoldania Poirotnak egy ügyet. Ha megcsinálják a filmet, ha nem én ezt a kötetet vettem meg végül.

Kiadó: Helikon Kiadó KFT.

Oldalszám: 320 oldal

ISBN: 9789632279312

Kiadás éve: 2017

Fordította: Kosáryné Réz Ilona (Eredeti cím: Death on the Nile)

Ára: 2499 Ft

Életem első krimije volt ez, amit elolvastam és azt kell mondjam rettentően tetszett és szeretnék még többre beruházni majd. Azért mesélek egy kicsit a könyvről is. Elsőre kicsit ijesztő volt, ugyanis, bár a képen nem látszik eléggé vaskosnak tűnő könyvről beszélünk, bár a mérete kicsi, nem átlagos könyv méretű. :D Értitek. A fejezetek azonban nem hosszúak, vannak 2-3 oldalas részek is benne, főleg a könyv első felében.  Nem tudom, hogy a többi könyvben is így van-e, de rettentően tetszett, hogy minden szereplőről megtudunk egy keveset; van egy felvezető fejezete, amibe kapaszkodni tudunk. Rettentő sok karakter volt itt is és a szereplőket így nehezen tudtam követni, főleg az elején, de jó volt, hogy visszalapozhattam a saját kis fejezetükre és tudtam őket valamihez kötni. Pl: igen ő az a nő, aki a fiával jött, ő az írónő a dacos lányával, ő a kedves lány stb. Fura volt, hogy a gyilkosság ennyire elhúzódott, azt hittem lerendezik az elején. A gyilkosság felfejtése nagyon izgalmas volt, sokkal izgalmasabb mintha filmben néztem volna, hiszen csakis a karakterek által leírt világot tudtam elképzelni és nem az volt, hogy a nyomozó nézelődik valahol és én már rég kiszúrtam a képernyőn mondjuk a vért, mikor ő még nem. Attól függetlenül, hogy beigazolódott a tippem a gyilkosról végül, végig izgultam az egész könyvet, hogy hátha mégis rosszul gondolom, amit gondolok. Az írónő is rátett egy lapáttal pár jó fordulattal a végén, de ezeket nem akarom elmondani, hogy ne lőjem le a lényeget nektek. Izgalmas volt nagyon és imádtam, így alig várom, hogy beszerezzek más köteteket is. A 10 kicsi indián története a legjobb, de sajnos azt vettük az egyik órán. Ugye olvasni nem olvastam, de az előadásban elmondták mi volt benne a trükkös, így már nem szívesen olvasnám, pedig tuti ámuldoznék rajt. Ha még nem olvastátok vagy láttátok azt ajánlanám elsőnek. Az Orient expresszt ugyebár láttam már filmben, így ezeken kívül kell majd kerítenem valami nyomozós történetet. Instasztoriban láttátok, hogy sok könyv vár még rám itthon, így természetesen csak azok után. :) 

Röviden: remek gyilkosság, frappáns történet és olvastatja magát a könyv. Én is 2 nap alatt kiolvastam és ezt is csak azért, mert este volt időm nekiállni, mindkétszer munka után. A fordítás néha nem az igazi, bár ezt is csak a fordítós órám után figyeltem, hogy egyszerűbb mondatokat elég furán fordítottak le és valami nem stimmel, de az olvasásban egyáltalán nem zavaró.

Értékelésem: 5/5

Rimmel Stay Matte rúzsok

Sziasztok! Szeretnék nektek mesélni az új kedvenc rúzsaimról, a Rimmel Stay Matte rúzsokról. Az első darabot, abból az indíttatásból vettem meg, hogy kerestem egy halványabb, szép, de nyárra mégis színesebb rúzst. Általában az itthoni rúzsaim pirosak-vörösek, illetve annyira halványak, hogy éppenhogy látszanak a számon, azaz a két véglettel dolgoztam. Vagy túl sok volt, vagy túl kevés. Köztes megoldásként vettem meg az első ilyen rúzsomat, ami amúgy élénkebb volt, mint képzeltem, de azóta nagyon megszerettem.

Nekem jelenleg 4 szín van meg belőle:

200 PINK BLINK

210 ROSE & SHINE

600 CORAL SASS

810 PLUM THIS SHOW

A rúzsok krémesek, folyékonyak. Arra kell ügyelni felvitelkor, hogy a szánk úgymond tiszta legyen. Sajnos én ha aláhidratálok vagy olajos, mert mondjuk ettem előtte egy tésztát nem fogja be szépen, ezért figyelni kell rá, hogy hogy is kenjük fel. Az applikátorral szuper könnyű dolgozni, kis odafigyeléssel ceruza nélkül szép egyenesen ki tudjak kenni a szánkat. Pár másodpercig hagyom száradni, de pikk-pakk meg is szárad a szánkon, természetesen matt finish-t ad. A sötétebb és a korallos színnel kell figyeljek, hogy szépen rétegezzem, mert foltosan mehet fel, de ez a felkenéskor egyből korrigálható dolog, szóval nem egy bosszantó valami. Miután megszáradt ehetünk, ihatunk vele, mert nem viszi le semmi. Anno panaszkodtam a Rimmel rúzsára, na ez is kopik picit belül, láthatjuk a nyomait a poharunkon, de egyáltalán nem olyan feltűnő, nem zavaró a kopás. Ami engem irritál egyedül, de tényleg ilyen egész napok után, hogy szárítja a szám és beleül ilyenkor a ráncokba, de ez újrakenéssel korrigálható. Az egyik nap a Pink blink árnyalat volt rajtam a munkában 8,5 órán keresztül. Kibírt két vajas croissant, két kávét és rengeteg bögre vizet. Otthon a tonhalsalátás ebédemtől persze lejött (de mivel olajos volt nem is vártam mást). Egyszer kellett kicsit utána kennem a nap folyamán, de egyébként gyönyörűen fent maradt. Az illatuk is nagyon finom, édeskés. Több színben is elérhetők, én csak azért nem vettem többet, mert nem akartam olyan színre beruházni, amim van itthon esetleg másik márkától. Előbb azt használjam el. Az ára is kedvező 2500 Ft körül van, főleg kuponnapok esetén éri meg megvenni, hiszen a gyakran féláras kupon által kettőre is szert tehetünk ezen az áron. Ha további tapasztalatokat olvasnátok, a Krémmánián tudtok még róla találni. :) 

Én imádom ezt a terméket, ha tehetném mindegyik színből dobnék a kosaramba. Mondom ezt úgy, hogy amúgy sajnos  cserepesedésre hajlamosak az ajkaim, figyelnem kell rájuk, hogy ápoljam őket és elegendő folyadékot igyak. Csak ajánlani tudom nektek is. 

Természetesen őket is szeretném bevetni az egy napos kihívásnak, amikor is minden rúzsomat felkenném egy-egy napra a munkába és figyelném, mennyire tartósak és mit produkálnak egy-egy munkanap alatt. Mivel vége a vizsgáknak csak a munka vár rám a nyáron így igyekszem ennek a tesztnek minél hamarabb nekikezdeni. :)

Itt lent láthattok a termékről képeket rajtam felkenve, a karomon, magában stb. mindenhogy. :D 

További szép napot nektek!

Vivi

Konyhai kudarcok - avagy hibáiból tanul az ember

Sziasztok! Most egy kissé komolytalanabb, de annál személyesebb bejegyzéssel készültem nektek. Természetesen figyel otthon az ember, meg igyekszik eltanulni a konyhai trükkök legjavát, de néha hiba csúszhat a gépezetbe és előfordul (sokszor), hogy elrontunk valamit. Íme az én konyhai bakijaim, amiket már egyedül a kis konyhámban követtem el, de legalább tanultam belőlük valamit.

1. A kuglófot inkább alacsonyabb hőfokon és tovább érdemes sütni
Karácsonykor történt meg velem az az eset, hogy elővettem egy kuglóf receptet, amit egyébként már próbáltam korábban és jó is lett, de valószínűleg akkor valami korrigálás történt anyukám vagy nagymamám részéről. Ugyanis karácsonykor, míg a kuglóf tetejét (azaz kiöntve az alját) gyönyörűnek láttam, mikor kiszedtem a formából egy merő mócsing volt. A legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy teli pakoltam minden jóval és az íze rettentő finom volt, csak sajnos szinte teljesen nyers maradt a közepe. Sírtam és nevettem egyszerre.

2. A palacsintába való ideális olajmennyiség

Anyukám a palacsintát érzéssel keveri ki és ez engem mindig is idegesített, hogy nem tud adni egy pontos receptet, ami alapján megsüthetném. Idővel persze és gyakorlással már megy nekem is, azonban az olaj mennyiségét még nem mindig érzem. Ezt érdemes nem egy fiú előtt gyakorolni. Megesett velem, hogy a volt páromat akartam lenyűgözni, hogy milyen házias is vagyok és palacsintát sütöttem vacsorára. Sajnos az olaj sok volt végül bele és nagyon zsíros lett a tésztája. Emiatt pedig hasfájással végződött a randi, mert teljesen kikészítette a gyomrunkat az olajos tészta. Érdemes a rizikós dolgokat egyedül gyakorolni.

3. Egyes élelmiszerek igenis romlandók

Otthon valamiért varázsos módon mindig volt minden és az egyből felhasználható is volt. Ezért bennem élt egy olyan kép, hogy vannak egyes varázsos élelmiszerek, amik bizony elállnak sokáig, hiszen mondjuk anyát se láttam mindig hozni ezekből. Egyszer szerettem volna mákos-meggyes süteményt sütni és be is harangoztam, hogy majd a munkahelyemre is biztosan viszek be belőle. Ekkor még fogalmam se volt róla, hogy a mák megavasodhat és ez esetben borzasztó íze lesz. Egy egész tálca sütit dobhattam a kukába, mert mind illatra, mind ízre borzalmas volt. Egyébként a kókuszgolyó se nagyon áll el sokáig. De egyszerűen, ha nem téma senkivel honnan kéne tudjam? :D Szóval most már megtanultam ezt is, egyébként azóta se vettem mákot itthonra és nem is ettem semmi mákosat.

4. A fagyasztó nem egyenlő az örök tárolhatósággal

Ez a tény természetesen evidens volt nekem is, azonban mégis ilyen maximum tárolási időt nem tudtam volna megsaccolni a dolgaimnak. A csirkével jártam így, hogy majdnem 1 éve volt lefagyasztva és úgy sütöttem meg kiolvasztás után (úgy kaptam, hogy majd csináljam meg, de persze elhúzódott). Bár rendesen elkészítettem, valahogy megbosszulta magát a hús és mivel túl sokáig tároltam borzasztóan voltam utána... Azóta eldöntöttem maximum fél évig tárolok bent valamit és azóta nem mertem sült húst sem enni. :D 

5. Stabilan tartsd az edényt
Egyszer jártam úgy, hogy rettentő éhesen érkeztem haza és ilyenkor általában Joker kaja a kifőtt tészta akármivel. Ha nehezebb edényből öntjük ki a végén a forró vizet, akkor vagy érdemes nagy szűrőbe kiönteni a tésztát vagy erősen fogni az edény fedelét. Szóval egyszer jártam úgy, hogy nem bírtam megtartani ezt, amúgy is ideges voltam az éhségtől és az összes tészta beleborult a mosogatóba.... Azt hittem elsírom magam. :'D

6. Mindig legyen elég alapanyagod a konyhában, főleg ha először próbálsz ki valamit
A cím az első (és igazából azóta a többi) főzelék alkotásomhoz kapcsolódik. Sajnos mindig túl kevés tejfölt vettem otthonra a habaráshoz és mivel ritkán csinálok persze el is rontom általában. Ezt csak arra szeretném kifuttatni, hogy nem biztos hogy jó ha túl magabiztosan állunk neki valaminek, mert annál nagyobbat lehet koppanni ha mégsem sikerül. Inkább adjuk meg magunknak a hibázás lehetőségét. A főzelékeim amúgy általában borzasztó hígak emiatt, mert túl kevés a habarásom az edénybe, ilyenkor mindig elkeseredve nyammogom el, amit főztem. Ízre persze jó, de gondolhatjátok, hogy nem lövök róla Instára 3 #foodporn fotót.

7. Olvasd el végig a receptet
Bár megvan nekem is a konyhai Biblia, a Horváth Ilona szakácskönyv, azért általában főzős weboldalakról szedek le recepteket. Ilyenkor a hozzávalók és a kommentek alapján szűrök. Szeretem, ha valami nem túl bonyolult és olyan hozzávalók kellenek hozzá, amikből ha megveszek egy csomaggal mondjuk, tudom, hogy később el fogom használni. A kommenteket pedig azért olvasom, mert szeretem látni a visszajelzéseket azoktól, akik már kipróbálták a receptet és az esetleges javaslatokat. Nemrég jártam úgy egy fűszeres-sós muffinnal, hogy lementettem a receptet és csak a kommenteket olvastam el illetve az elkészítési javaslatot és a hozzávalók listáját. Azonban volt egy lábjegyzet is a recept alján, amit valahogy nem olvastam el. Mikor a lisztet és hasonlókat kevertem ki, akkor is gyanúsan kevésnek tűnt így feljavítottam magamnak, amiről kiderült hogy rossz ötlet volt. Ízre nem volt rossz a muffin, de beleragadt a papírba teljesen, mégpedig azért mert a lábjegyzetben az állt, hogy két főre néhány (max. 4-6) darab süthető. Így persze az én 16 db muffinom messze túl volt a 4-en... Képzelhetitek milyen volt a végeredmény. Finom volt ugyan, de falazni lehetett volna vele, annyira belesült a papírjába. Illetve küllemre se ájultam el tőle, vagyis igen de nem a jó értelemben. Nézzétek csak a fotót. :D

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, természetesen további bakijaim is vannak, meg gondolom másnak is;további gyöngyszemek röviden. Életem első pörköltje, amit a születésnapomra csináltam a vendégeknek borzasztó sós lett, ugyanúgy egy bulira készített sós ropogtatnivaló is. Annyira sós volt mind a kettő, hogy a vendégek italfogyasztásában nem volt baj. Érdemes nem mindig a szerelmest játszani a konyhában. A zabpehelydarabkák megégnek a forró olajban: ezt egy panírozáskor tudtam meg, mikor gondoltam a rántott húst megbolondítom egy kis zabpehellyel. Persze a bundája elégett az olajban, mire a hús megsült. Azóta se próbálkoztam hasonlóval sem.

Remélem tetszett nektek a tartalom és abban is reménykedem, hogy tudtatok egy-két dologgal azonosulni. Persze tudom, vannak dolgok, amikben én voltam "szőke", de a hibáiból tanul az ember, így később még nagyobb odafigyeléssel tudok elkészíteni valamit, ha tudom, hogy előtte mekkora kudarc is volt.

Szép napot nektek!

Vivi