#1 Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április

Ha rá kellene mutatnom egy könyvre, amit abszolút a borítója alapján vettem meg, akkor egyértelműen ez lenne az. Emlékszem éppen nyárra kerestem olvasnivalót és akkor akadt meg rajta a szemem. Amúgy is szeretem a virágos, romantikus hangulatú mintákat és grafikákat, ezért egyből a kezembe is vettem és mindenféle fülszöveg olvasás nélkül vittem is magammal a kasszához. Ha esetleg titeket nem győzött volna meg a borító és kicsit alaposabb könyvmolyok vagytok nálam, arra az esetre itt van pár információ a műről.

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 292 oldal

ISBN: 9789630793841

Kiadás éve: 2012

Fordította: Prekop Gabriella - Eredeti nyelven: The Enchanted April

Ára: 3000 Ft (borítói ár)

A fülszöveg pedig hűen bevezet a cselekmény alapjaiba: 

"Mrs. Wilkins a klubja ablakából szomorúan nézi az ömlő, hideg esőt. Miért ilyen rémes a londoni február? És miért kellett pont azt a hirdetést elolvasnia a Times-ban, ami glicíniát, napfényt és középkori kastélyt kínál áprilisra Olaszországban? Ekkor veszi észre Mrs. Arbuthnotot, aki ugyanezt a hirdetést olvassa és ugyanolyan csábítónak találja. Hátha ketten már bérbe tudják venni a kastélyt... hátha nem is olyan drága, hiszen kicsiny és öreg. Lotty Wilkins életében először megtalálja a megfelelő szavakat és eléri, hogy válaszoljanak a hirdetésre.

Végül négyen utaznak el, hogy testi-lelki felüdülést találjanak. Mrs. Wilkins és Mrs Arbuthnot boldogtalan házasságát akarja feledni, Lady Caroline Dester a piócaként rátapadó imádókat, Mrs. Fisher pedig a magányát."

Talán ebben a borongós időben nem is mutathattam volna be jobb könyvet mint ez. Az elvarázsolt április nem egy izgalmas könyv, ezt mindenképpen le kell szögeznem már most, úgyhogy aki akcióval, drámával vagy nagy katartikus eseményekkel teli olvasmányra vágyik ne olvassa el. Aki azonban szeretne kicsit kizökkenni, elutazni (ha testileg nem is) annak mindenképpen ajánlott. A történetvezetés könnyed, a könyv csak úgy olvastatja magát és Arnim stílusa is lenyűgöző. Főleg az olasz vidékek leírása, egyszerűen beszippantja az embert és úgy érzi magát, mintha maga is egy lugasban elbújva olvasna, miközben lengedez a szellő és az arcát a Nap simogatja. A könyv csúcspontja az utolsó fejezetekben található, addig kellemes ütemben vezeti be az olvasót a négy nő mindennapjaiba és problémáikba. A könyvből egyébként film is készült (amit én egész idáig nem is tudtam), bár nem napjainkban, hanem 1992-ben (a könyv első kiadása 1922-es). Annak fogadtatása is jó volt és szerették a nézők. Így látatlanban akár azt is ajánlom és én magam is meg fogom mindenképpen nézni.

Sajnos a cselekményről és a szereplőkről bővebben nem tudok írni, hiszen cselekményekben nem nagyon bővelkedik, inkább a tájleírásban és dialógusokban gazdag a mű. Remélem így is kedvet kaptatok hozzá.

Egy kis ízelítő a XIV. fejezetből: "Azon az első héten a glicínia lassan elhervadt, a júdásfa és az őszibarackfák virága lehullott és rózsaszínű szőnyeggel terítette be a földet. Aztán eltűntek a fréziák és megritkult a nőszirom. Mintha átadták volna a helyüket az újaknak - most nyílt ki a dupla banksiarózsa, és a nagy virágú nyári rózsák hirtelenjében teljes szépségükben ott kérkedtek a falakon és a lugas rácsain."

Értékelésem: 5/4

Kiknek ajánlom: álmodozóknak és azoknak, akik varázslatos helyre vágynak

Vivi

5 nap velem

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy készítek egy bejegyzést a hétköznapokról, ami kicsit rutin jellegű is lenne, igyekszem dokumentálni a hét eseményeit reggeltől estig. Ehhez pedig az kellett, hogy minden egyes nap jegyzeteljek, ugyanis a memóriám valami borzalmas és a reggelit is elfelejtem olykor estére. Ha kíváncsiak vagytok egy hetemre, tartsatok velem. :) Egyébként mikor volt időm leültem és megírtam az aznapi teendőket, ezért van az, hogy hol jelenben hol pedig múltban írok nektek, mert pl. egyik nap délbe még nem tudtam mi jön délután, amit később este vagy másnap gépeltem le nektek. :D  

1. nap - Hétfő (2018.03.19.)

Reggel fél 7-kor csörgött az ébresztőórám én pedig azt hittem menten visszaesem az ágyba. A 4 napos hosszúhétvégén minden nap képes voltam korán felkelni, de valamiért ez most hétfőn rettenetesen nehezen ment és engedélyeztem magamnak egy 5 perces szundit, amiből anyukám hívása zökkentett ki. Egyébként ilyenkor, hogy felkeltsem az agyam, általában bekapcsolom a tévét vagy benyomom a telefonomon a wifit, hogy kicsit felpörögjek. Gyorsan felnyomtam a fűtést, addig fogmosás, fésülködés, majd mikor végre meleg lett gyorsan kikaptam a legmelegebb pulóverem a szekrényből, ami igazából egy bélelt kardigán, de ne akadjunk fent ilyesmiken. Kint amúgy hullik a hó (menj haza tavasz, részeg vagy!), úgyhogy emiatt és azért mert van amikor semmi kedvem, egy deka smink nélkül indulok le kibányászni az autót a hó alól. Nagy nehezen leapplikáltam a hókupacot a kocsiról és bármiféle baleset nélkül bevergődtem a munkahelyemre. Otthon, ha korán el kell induljak, nem szoktam reggelizni, így a kantin felé vettem az utam, ahol két fitt szilvás cipót vettem és elindultam az irodába. Általában van egy kis idő a reggelire, én ezt a gép előtt ejtettem meg, bármennyire is borzasztó, hogy morzsálok a helyemen (egyébként otthon is előszeretettel eszek az ágyban és nem a konyhában #kényelem). Általában itt eszek mindig, mert addig van időm megnézni a heti időjárás előrejelzést, átgondolni a napomat és hasonlók. A hétfői ment általában az, hogy fél 8-tól délután 1-ig az irodában vagyok, majd átrobogok az egyetlen hétfői órámra, onnan pedig általában haza. Munka szerencsére nincs sok most, mert mindenki vagy megnyújtotta plusz 1 nappal a hétvégét, vagy pedig üzleti úton van. Természetesen nem teszem fel a lábam az asztalra ebben az esetben sem, mert rengeteg iskolai teendőm van (tanulmányok, tanulmányok és tanulmányok), így igyekszem utolérni magam abban is. Szeretem egyébként ezeket az "üresjáratokat", mert megengedik, hogy az egyetemi dolgaimmal foglalkozzam. Kicsit parázom egyébként, mivel a mai órára nem készültem semmit (de mire kiteszem ezt a bejegyzést amúgy is mindegy lesz :D) és sajnos nem is tudok, mert a mű amit veszünk csak a könyvtárban van bent, neten nem elérhető, így igyekszem majd magam meghúzni csendesen egy sarokban. 1 körül átgurultam órára, ahol Sterne Érzékeny utazás című művéről volt előadás és szerencsére a tanárunk nem tett fel keresztkérdéseket a tartalommal kapcsolatban. :D Ezek után hazamentem és csináltam egy ebédet/vacsorát, így egyben, mert nem volt időm megebédelni korábban. Kicsit pihentem, mert valamiért rettentő fáradtság fogott el, még olvastam egy kicsit másnapra és rendet raktam, majd lefürödtem, hajat mostam és a #nomakeupday jegyében még tartottam egy kis arcápolást az Avonos uborkás bőrradírommal. Olyan 11 körül feküdtem le, mert másnap is korán kelős napom volt. A nap legproduktívabb része egyébként az elemcsere volt, mivel lemerült a konyhai és a fürdőszobai mérlegemben is az elem, de végre kicseréltem őket, aminek nagyon örülök.

2. nap - Kedd (2018.03.20.)
Ma megint nehezen keltem fel, valami lehet, hogy bujkál bennem, mert fáj a torkom és néha köhögcsélek is. Remélem nem betegszem meg újra. Busszal becammogtam órára, nagyon nagy volt a forgalom fél 8-kor, ment is a hiszti a buszon rendesen, mert egy pasi a csuklós busz végéből kiabált a sofőrnek, hogy nem haladunk (mintha miatta lennénk lassúak). Egyébként Natival is találkoztam, jó volt vele kicsit beszélgetni, hiszen én is csak a vlogok útján tudok arról, hogy mi újság vele. :) Az óra most gyorsan elment, Turgenyevet vettük egyébként, utána pedig én is hamar hazamentem. Megejtettem a reggelit, mert igen, szerdánként 10kor van időm reggelizni és utána nekiültem szerdára olvasni, mert ma későn végzek majd a második órámon és akkor tuti nem lesz rá energiám. Egy kávé kíséretében és a mosást berakva álltam neki Kant könyvének, ami persze egy picit sem kicsi olvasmány. 3-ig pedig még tervbe van véve egy porszívózás és szőnyegkirázás is, de nem ártana talán főzni is valamit. A palacsinta és a sült csirkecomb közt vacillálok egyelőre. Kint még mindig havas minden, bár néha már kisüt a nap és olvadozik a hó, remélem nem lesz most majd megint migrénem mint a múltkori melegedéskor, mert akkor ideges leszek.:D Délután végül palacsintát sütöttem, van egy szuper Delimano palacsintasütőm, ami bedugós-elektromos és speciális a felülete, így nem tapad rá a palacsinta. Mivel nem kell bele annyi olaj (a tésztába), így gyomorkímélőbb és nem vesz fel annyi tésztát sem (egy speciális edénybe kell belemártogatni a gépet), ezért vékonyabb, kisebb tésztákat kapunk. Délután még visszautóztam egy órámra, valamiért mindig túl korán indulok el egyébként, ezen változtatnom kell... Az óra jó hangulatban telt el és kb. 7-fél 8 körül végeztem is. :) Ez egyébként fordítás óra, kell egy eddig nem lefordított és egy modernebb mű (aminek lehet fordítása is már) és ezeknek egy részét kell lefordítani, de persze szépen, nem ilyen ímmel-ámmal lehessen érteni alapon. Ezen az órán a Szólíts a neveden egy részét fordítottuk közösen (én a Hobbitot választottam modern műnek). Izgalmas, de nagyon nehéz is, hiszen úgy visszaadni egy szöveget, hogy annak művészi tartalma is legyen szerintem kihívás. Hazafelé még a McDrive-nál megálltam és megkóstoltam az új Jackline burgert, nagyon finom csak ajánlani tudom mindenkinek. :) Mivel csupa haszontalan kaját ettem ma, leszámítva egy almát ezért megérdemli ez a nap a #healthylife jelzőt vagy nem.

3. nap - Szerda (2018.03.21.)
Reggel ismét rettentő nehezen szedtem össze magam, ilyenkor sulis nap van, azaz dolgozni nem szoktam. 10-re bebuszoztam az egyetemre, vagyis csak a belvárosig. Aki figyelte az Instasztorimat láthatta, hogy a várból jelentkeztem be, ugyanis szinte minden órám ott van megtartva. Szóval a napi kilométerhiány nem jelentkezik nálam. Ebédre a tegnap kikevert palacsintákat hoztam magammal és mellé ismét almát, nem mintha kompenzálni tudná. Napközben rám tört ez a borzasztó migrén már megint, amivel végül estig szenvedtem. Napközben pedig 3x3 órát kellett átvészelnem. Először egyfajta esztétika órám van, ahol most Arisztotelészről tanultunk, majd pedig magyar irodalom következik. Itt költészetet veszünk, most épp Petriről volt szó. Mivel pedig a költészet napja volt, kiteszek tőle egy verset a naphoz (ez még a tömegek számára befogadhatóbbak közé tartozik, de az érdekes stílusát nem sokan szeretik :D lsd: Hogy elérjek a napsütötte sávig).

Petri György: Csak egy személy

Ha lehetnék Neked
csak egy személy.
Végérvényes, bár esetleges,
mint rozsdás, görbe szeg
a meleg porban.
Mint árnyékfedte lépcső tetején
egyetlen villogó él.
Csak egy személy
szándéktalan fürdése az időben.
Ha lehetnék Neked
megállás eltünőben.
Kietlen birtokod:
egyetlen pillanatra!
Ha lehetnék Neked
míg az árnyék ahhoz a fokhoz ér
és elporlad a szeg,
csak egy személy.

Este, vagyis hát az utolsó órámon pedig a kritika van a középpontban, ugyanis kritika- és tanulmányírást tanulunk rajta. Én a Gyilkosság az Orient expresszen című filmről írtam és szerencsére sok kritika nem érte a kritikám. :D Este pedig liszteszsákként dőltem be az ágyba és 9 körül szerintem már aludtam is annyira elfáradtam. Egyébként ebben a félévben minden szerdám ilyen, úgyhogy ha egy legrosszabb napot kéne választanom, mindenképp ez lenne az, mert borzasztó fárasztó.

4. nap - Csütörtök (2018.03.22.)
Ma munkanap van, mivel nincs órám, így 8,5 órányi tevékenykedés vár rám. A fejem reggel is fájdogált, de egy fájdalomcsillapítóval leküzdöttem és mire jöttek felvenni a munkába jobban is lettem. Sok mesélni valóm nincsen most, hiszen dolgozom bent, viszont ma vagy holnap mindenképp pörögnöm kell kicsit, mert a lakás katasztrofális már, muszáj egy takarítást elvégeznem rajta. Reggelizni, mint ahogy említettem a hétfői részben, itt reggeliztem fent egy cukortalan (van ilyen szó?) brióst és egy görög joghurtot. Az új sós karamellás joghurtjuk egyébként nem egy nagy szám, pedig nagyon ki akartam próbálni, de majdnem csalódás volt inkább. (Rengeteget használom az egyébként szót, remélem ti is észrevettétek.) Azt hittem ma már lazább napom lesz, de befutottak munkák, szóval az a tervem, hogy majd egy-egy szünetbe én tanulni fogok el is szállt a széllel. Ami pedig tök zavaró, hogy nincs fűtés egyáltalán és olyan az iroda, mint a jégverem. A sálammal körbetekerve ültem az asztalomnál, biztos normálisnak néztek. Ebédre szintén pékséges pizzát ettem, este pedig a palacsintát sütöttem ki. Itt már undorom volt lassan tőle, mert már 3 napja ettem, így a maradékot anyukámékhoz vittem át. Este a barátommal próbáltunk ki egy bolti koktélt, de szörnyű íze volt, úgyhogy szerintem ennek szintén továbbpasszolás lesz a sorsa és elviszem valami házibuliba majd, ahol egy nem kényes gyomrú és májú barátunk megissza majd. :D Ébren 11-ig voltunk, általában ez a legkésőbbi időpont amikor itthon lefekszem.

5. nap - Péntek (2018.03.23.)

A mai egy rendhagyó nap lesz, mert egyébként dolgozni szoktam menni délelőtt, de ma végre elmegyek fodrászhoz (fél éve nem voltam). Ez kicsit nyűg, mivel utálok fodrászhoz járni  és magamra ilyen módon nem szívesen költök sűrűn, sose voltam manikűrösnél sem, mert van jobb helye is annak a pénznek, az egyetlen, amire be szoktam fizetni az a 10 alkalmas szolibérlet. Viszont a hajam már olyan, mint egy kefe, nagyon töredezett, így ráfér a frissítés. Régóta ilyen a hajam már, mármint, hogy a saját színem van és kb. semmi fazon, így kacérkodom a gondolattal, hogy nyáron kezdjek vele valamit. A fodrászomat nagyon régóta ismerem és többen hozzá járunk a családból. 15 perces csúszással, de neki tudott állni a hajamnak és megerősítette a környezetemben levők véleményét miszerint nem kell levágatnom se befestetnem a hajam, mert szuperül áll így is, úgyhogy esélyes, hogy így fogom hagyni a nyáron is, de a színén biztosan nem változtatok majd. 1,5 óra alatt lettem kész, a végén beszárította hullámosan a hajamat, amit imádtam. Olyan filmsztárosra sikerült így. Kár, hogy holnapra el is tűnnek majd, mert kirúgja magát vagy elfekszem éjszaka. A hajvágás után plázáztam kicsit, benéztem a H&M-be és a Tally Weil-be. Mindenhol voltak szuper ruhák és leárazások, de már feltankoltam ruhákból amúgy is, illetve "télen" a 20 réteg ruhát nem szeretem fel-le venni, így végül nem vettem semmit sem. Az egyetlen hely, ahol költekeztem a Rossmann volt. Itthonra vettem pár dolgot mint a konyhai törlőkendő, illetve egy Lovely palettát, ami kicsit csalódás, mivel iszonyat nehéz felvenni a szemhéjpúdert. Vettem egy barna szájkontúrceruzát is a pár barnásabb rúzsom alá, illetve egy lámás tusfürdőt, aminek vaníliás-joghurtos illata van, nagyon fincsi. Ebédre kínait hoztam, de már nem vagyok olyan lelkes a régi kedvencekkel kapcsolatban vagy pedig nem sikerült jól megcsinálniuk most az ételeket. Mindent sokkal olajosabbnak éreztem, nem is esett olyan jól, úgyhogy egy darabig nem fogok megint enni szerintem. Még délután egy kávé után nekiállok takarítani (mosni, porszívózni legalább), jó lenne kilakkozni a körmeim és végre, illetve átmegyek anyukámékhoz is a Liliért, mert már régen volt nálam. :) Csak, hogy a vacsi ne maradjon ki, szerintem fetás-paradicsomos pirítóst fogok enni, esetleg tojást sütök majd még hozzá (bár nincs kedvem a serpenyőt koszolni most). A mai nap is nomakeup volt egyébként, reggel csak egy Vichy nappali arckrémet kentem fel.

Most pedig nem írom már tovább, hogy tudjátok olvasni. Ilyen is körülbelül egy hetem. Jó sűrű mint láthatjátok és ez nem is volt megszakadós hét, máskor sokkal többet kell készülni vagy több dolgom is van. Máskor írok nektek részletesebben egy hétvégémről is majd. :) További szép napot kívánok nektek!

Vivi

Home alone 3. - Hogyan éltem meg a költözést? Hogyan költöztem?

Sziasztok! Ez a téma is sok szavazatot kapott az Instagramon, mikor sztoriban kérdeztem tőletek, hogy mit olvasnátok szívesen. Így most kicsit nosztalgiázom és elmesélem nektek, hogy hogyan éltem meg a költözést. 

Emlékszem a költözés gondolata már korábban is foglalkoztatott, persze nem azért mert nekem olyan rossz lett volna otthon, hanem egyfajta izgalmas kalandként gondoltam rá. Elképzeltem, hogy mint a filmekben egy kocsiba bepakolva a családdal dobozolunk, ott lesz a költözéskompatibilis lakás, otthon zenére majd pakolászom és végül mint valami designer-lak az én lakásom is nagyon inspiráló és gyönyörű lesz. Hát azért ez nem így történt. 

A költözés-témát anyukámmal beszéltük meg jó alaposan, hogy hova volna jó költözni, miket kell majd beszerezni illetve készen állok-e már rá és milyen anyagi kiadásokkal fog ez járni számomra. Szerintem fontos, hogy nagyobb döntések során is bevonjuk a számunkra fontos embereket, hiszen több szem többet lát alapon lehetnek jó ötleteik, javaslataik, amik minket segítenek. Hatalmas szerencsém volt abban, hogy egy rokonom éppen akkor  költözött el családi házba és ki akarta adni a saját lakását albérletbe, így gyorsan beszéltünk is vele. Ez számomra nagy könnyebbség volt, hiszen ismerem a főbérlőmet és ő is engem, így bármi baj van könnyebben beszélünk egymással és tudjuk, hogy megbízhatunk a másikban. Azért ez a lehetőség kicsit hirtelen is volt, így először fel sem fogtam, hogy el fogok költözni. Volt rá egyébként egy bő fél évem, szóval nem egyből pakoltam is a dolgaim és mentem, hanem tudtam rá készülni, ami szintén jól jött. Amúgy sajnos nem egyszerű albérletet találni egyetemistaként egyedül, hiába dolgozik mellette. Az emberek nem mindig bíznak meg a diákokban, hogy egyedül is képesek lesznek fenntartani a lakást és szívesebben adják ki dolgozó felnőtteknek vagy pároknak, akiknek se gyereke se háziállata. 

Sajnos mindent beszerezni nem olcsó és annyira kalandos, nekem be kellett ruháznom mosógépre, mikróra, hűtőszekrényre, gardróbra és kanapéra (ha csak a nagyobb dolgokra gondolok), de természetesen a sok kis apróbb tárgy is nagy összegekké torlódhat. Például a törölközők, ágyneműk, arra huzatok nem terjedelmes dolgok, de azért nem olcsók. Egy szett ágyneműhuzat kb. 5-6000 Ft és akkor az még nem is feltétlenül jó minőségű. Szóval lassan gyűjtögettem a dolgokat, hiszen nem is lett volna kapacitásom mindent megvenni. Nem akarok ennyire az anyagiakon pörögni, de egyáltalán nem az volt, hogy bementem lakberendezős boltokba és csak úgy hanyagul válogattam, hogy mire is van szükségem. A lakás nem volt bútorozott egyébként, de a többi bútort otthonról hoztam. A saját szobámban levő bútorokat, illetve anyáék nem használt bútorait hoztam el magammal, így mikor a színvilágot alakítottam ki, akkor ezekből indultam ki. Azaz szó sem volt ilyen fancy blogger lakásról, hiszen egyedül egyetemistaként nem engedhettem meg magamnak, hogy mindenem új legyen. Persze, akinek telik rá az csinosítsa is ki a lakását, de nálam ez nem volt opció és igazából ezek a színek sem álltak távol tőlem. :) A falszínnel sem variáltam, mivel albérletről beszélünk és fehérre vissza kell majd festenem, ha kiköltöznék, így végül fehéren hagytam a falakat is, hogy kevesebb legyen velük a gond. Ha valami picit fáj akkor talán ez, mert amúgy szívesen festettem volna színesre a falakat a lakásban. Persze megtehetném, de később ha megyek el, akkor majd hálás leszek magamnak, hogy nem kell százszor átfesteni meg maceráskodni vele. 

Miután a rokonok kiköltöztek ki kellett takarítani. Az első havi lakbért elengedték nekem annak fejében, hogy én takarítom ki magamnak a lakást. Ebbe belementem, hiszen megint lehetett rajta spórolni és anyukám meg a mamám segítettek a takarításban. Persze nem volt rossz állapotban, de azért egy másik ember után mégiscsak áttöröl mindent az ember. Itt alaposak voltunk, így kb. 3 napot vett igénybe mire mindent áttöröltünk. A legutálatosabb a festékcseppek feltörlése volt a konyhában, ugyanis az sárga volt, de nekem nem tetszett így fehérre lefestettük; szóval a cseppek vakargatása nem volt hálás feladat. Ezek után sem költözhettem egyből, hiszen ki kellett találni az elrendezést. Költözéskor azért a konnektorok és a kábelek elhelyezkedése, hiszen az köti a tv és esetleg a számítógép helyét, illetve a bútorok mérete sem mindegy, hiszen nem fér be minden akárhová. Utána szépen lassan áthordtuk a bútorokat (kivéve a rendelt kanapét, hiszen azt már ide kértem ki). Mindent segített a család összeszerelni és a helyére tolni, de míg az apróságok nem kerültek át a lakás még mindig nem volt lakható. Egyébként itt még mindig izgatott voltam és jókedvű, hiszen mindig lehetett itt tenni-venni és közben otthon (anyáéknál) is pakolgattam a dolgaim.

Érdemes a dobozokra ráírni, hogy mi van bennük és kialakítani egy kis "túlélős" dobozt is, amiben a mindennapi használati tárgyaink vannak. Így ha átpakoltunk is megtaláljuk a fontos dolgokat és nem kell feltúrni minden dobozt. A pakolást időben kell elkezdeni, hiszen szükséges néha egy szelektálás, főleg ha a ruhákról van szó. Nálam is van jelenleg több zacskó ruha, amit kiválogattam eladásra és továbbajándékozásra. Könyvekből sem hoztam mindent magammal, például a tinédzser könyveket már nem tartottam meg, hanem eladtam vagy a húgomnak ajándékoztam.

A dobozokat segítettek anyáék átcipelni, ekkor egyébként már kb. 2 hét eltelt mire ide jutottunk és elérkeztem az első éjszakához, amikor is itt maradtam egyedül és egyfajta végleges költözésnek vehető. Ha lehetek őszinte és kell is, hogy legyek borzasztóan éreztem magam... A vidámságom elszállt, amint anyáék kiléptek az ajtón és bezártam mögöttük. Így már nagyon végleges volt és egy életszakasz vége, mindenféle negatív gondolat cikázott a fejemben, de az volt a legnyomasztóbb, hogy elfogadjam nekem már nincs saját szobám (az öcsém költözött át, mert közös szobájuk volt a húgommal), nem fogok tudni csak úgy hazamenni és hasonlók. Mindemellett jött az is, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak (a harmadik félévben költöztem november végén) és a kupi és a dobozok között kellett még a vizsgákra is készülnöm. Az első napok és hetek, így nehezek voltak. A kipakolásnál persze segítségünk lehet, de nem mindig érdemes, hiszen mi magunk tudjuk, hogy mit hova szeretnénk majd pakolni és hogyan, szóval számomra ez inkább egyszemélyes feladat volt. 

Idővel persze megszoktam és berendezkedtem, megtanultam élvezni a csendet és az egyedüllétet. Nem mondom, hogy nincsenek hullámvölgyek, amikor nem szívesen jövök "haza", de ezeken túl lehet lendülni. Sokkal többet hallgatok zenét és gyakrabban megy nálam a tv is, mert a háttérzaj mellett tudok csak igazán tevékeny lenni. Azért hiányzik a nyüzsgés is, de kompenzálható, gyakran telefonálunk és hétvégéken meg is látogatom őket. 

Összességében elmondhatom, hogy nagyon élvezem a különélést, hiszen magam alakíthatom teljesen a napirendem és a teendőim és maximális az elvonulás is, ha énidőre lenne szükségem. :D Persze akadnak mélypontok, de ezeket is el kell fogadni és igyekezni kell meglátni a jó dolgokat is; idővel belerázódik az ember. :)

Vivi

Tanulási szokások

Sziasztok! Instagramon több témát is feldobtam nektek, ti pedig szavazhattatok miről olvasnátok szívesen. A Tanulási szokások mellett a Hogyan éltem meg a költözést téma volt még népszerű, így ez után majd azt a témát igyekszem elővenni és összeszedni, hogy hogy is ment a költözés folyamata, hogyan éltem meg és milyen is volt ez az egész. Mivel az kicsit komplexebb, így a tanulási szokásokat vettem előre, mert évek óta ugyanaz úgymond a rutinom, így könnyebben tudok nektek róla írni.

Hol tanulok? Ezt gondoltam egyfajta első pontként bemutatni nektek. Bár nagyon szeretem ezt az asztalomat általában ritkán tanulok itt. Leggyakrabban az ágyon ülve és bekuckózva szoktam olvasni, ha valami elméleti anyagról van szó, illetve ha jegyzetelnem kell, akkor a földre ülök és az ágyon írok. Tudom, hogy egészségtelen és fura szokás is, ráadásul mindezek után következik a számítógép asztalom, ami kicsi és csak a laptopom tárolom rajta, szóval írni sincs sok hely. Beadandókat és hasonlókat ott szeretek gépelni. A szép és rendezett asztalom pedig a legutolsó a sorban... Pedig itt szűrődik be a legtöbb fény és a virágaimat is itt tárolom mint láthatjátok, szóval kellemes környezet a tanuláshoz. Ami nem látszik az a radiátor, szóval télen is kellemes meleg van az asztal mellett. Tényleg minden adott lenne a tanuláshoz, ne kérdezzétek, hogy miért nem ülök le gyakrabban. :D A határidőnaplóm viszont itt szeretem írni, illetve a felnőtt színezőkkel is itt szoktam kikapcsolni. Szóval nem teljesen kihasználatlan. A tanulnivalót és a füzeteimet is ezen tárolom viszont, szóval nem csak a kép kedvéért kerültek ide és nem is miattatok van rend. Ha valamire, akkor az asztali rendre háklis vagyok és számomra nagyon fontos az, hogy egy íróasztalon minden rendezetten legyen.

Mikor tanulok? Igazából erre pontos választ nem tudok adni. Hétköznap éppen mikor időm engedi, hétfőn este, kedden napközben, csütörtökön este és pénteken délután-este van lehetőségem tanulni. A nap többi részében vagy órán vagyok vagy dolgozom (vagy a kettő közt ingázom), így kénytelen vagyok a szabadidőmhöz alkalmazkodni. Hétvégén szeretem szombaton napközben elvégezni a maradékot, illetve ha valami kimarad a vasárnap estére hagyom. Összegezve nincsenek ilyen tanulós napjaim, hanem épp úgy osztom be a tanulnivalót, amennyi időm van és igyekszem így is ütemezni az egészet. Ezt kicsit bonyolultan fogalmaztam, de a lényeg, hogy olyan tanulnivalót teszek be egy adott "ráérésre", amire elég az az idő és be is tudom fejezni. Így nem csúsznak egymásra a dolgaim. Persze itt sincs bombabiztos ütemterv, bármikor közbejöhet bármi és előfordulhat, hogy egy órára nem tudok felkészülni (ilyenkor csendben meglapulok és imádkozom, hogy ne szólítsanak fel).

Mit használok? Itt lelövöm a poént és elárulom, hogy én auditív és vizuális tanulói típus is vagyok. Ugyebár a tanulói típusok egyes módszerek segítségével könnyebben jegyzik meg az anyagot. Három alapvető tanulói típus van, az auditív, a kinesztetikus és a vizuális. A vizuális a színek és látvány segítségével tud könnyebben dolgozni, az auditív a hangokat, a zenét és hasonlókat részesíti előnyben, míg a kinesztetikus a mozgásos, cselekvéses típus. A legjellemzőbb rám a vizuális ez biztos. Ha van, aki egyetemen is tolltartóval jár, akkor az én vagyok, mert állandóan vannak nálam színes filcek és tollak (lenti ábra), illetve itthon is rengeteg színes eszközöm van (fenti ábra). Ha elméleti szöveget tanulok és van saját fénymásolatom, akkor mindig szövegkiemelővel tanulok. Általában elég háromszor átolvasnom és ezzel a módszerrel meg is tudom jegyezni. Átolvasom először és az első blikkre fontos dolgokat egy kevésbé meghatározó színnel kiemelem. Ez után elolvasom újra és egy erősebbel a kulcsszavakat jelölöm ki újra, majd pedig ezt a "kész" szöveget olvasom el egyszer vagy kétszer és már rögzült is. Írásos feladatoknál vagy ha jegyzetelek a vizsgára, mondjuk összegzem az anyagot, akkor mindig rajzolok és írok. Középiskolás korom óta vannak tanulós füzeteim, amibe zanzásítva vezetek mindenféle tananyagot egyben. Táblázatokat és ábrákat rajzolok hozzá, kiszínezem és hasonlók. Ezzel gyorsan tudok tanulni, bár az elkészítés időigényesebb. Számomra így egy összefüggő kép lesz a tananyagról, amit jó kézbe venni. Nagy kincsként tartom ezeket a tanulós füzeteket; a régiek is megvannak csak most a húgomnál ezért nem tudtam nektek befotózni, de a mostaniból lesznek képeim. Az auditív annyiban igaz, hogy szeretem ha megy a tévé, nem nézem csak egyfajta háttérzajként tanulás közben. Bár ez a megjegyzésben nem segít, csak egyszerűen így szoktam meg. (Bár az is tény, hogy sokat megy mióta egyedül lakom, mert egyszerűen hiányzik a nyüzsgés, a hang, szóval nálam szinte mindig megy, ha itthon vagyok.)

Egyéb. Az elméleti anyaghoz kellő könyveket a könyvtárból szoktam kikölcsönözni. Az egyetemi könyvtár minden hallgató számára ingyenes, de ott sajnos nem találok meg mindent. Én főleg a megyei könyvtárba járok, ahol be lehet iratkozni fél és teljes évre is. Online láthatom mi van nálam és mikor jár le, de egyszer van lehetőségem hosszabbítani is szóval nagyon praktikus. Illetve szeretek tanulás közben kávézni vagy teázni, illetve nassolni is. Az alakomnak ugyan nem tesz jót, így ha tehetem gyümölcsöt vágok kisebb darabokra és azt öntöm le mézzel. Általában ezt csipegetem közben. Ezekkel pótlom úgymond a pótcselekvéseket, amikor már elegem van a tanulásból és szívesen csinálnék mást vagy elmászkálnék. Ezekkel a helyemen maradok, eszem-iszom egy kicsit meg nézelődök kicsit az ablakon át és mikor feltöltődtem folytatom a tanulást.

Nem szoktam amúgy drága dolgokra költeni, a tollak többsége a Kikből és a Pepcoból vannak, illetve a ceruzáim többsége is az alacsonyabb árkategóriájú, de minőségi körbe tartozik, aminél kb. 1000 Ft egy szett. A füzeteim többsége se új, a nagypapámnak van belőle egy szett otthon és tőle szoktam kérni ha kell. Ha van is valami szebb füzetem az is Pepcoból való, náluk szoktak lenni jópofa mintájú füzetek néha, illetve az a fehér asztali ceruzatartó is onnét van, ha valakit érdekel. :) Van pár Stabilo kiemelőm, de azokat is ritkán veszem, mert sajnos horror áron vannak. Ezt csak azért tartottam szükségesnek, mert ugyan szeretek rajzolgatni, díszíteni, de nem áldozok ezért mégsem nagy pénzeket, illetve szerintem olcsón is megúszható egy ilyen hobbi. A Kikes recés tetejű filcek amúgy iszonyatosan jók, csak ajánlani tudom nektek.

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, ha kérdésetek van írjátok meg kommentben, illetve kíváncsi vagyok a ti tanulási tippjeitekre is. :) Majd teszek fel Instagramra egy fotót, az alá vagy pedig ide kommentben írjátok meg bátran, hogy ti hogy szoktatok tanulni vagy ha blogot vezettek nyugodtan linkeljétek be a bejegyzést, ha már írtatok róla, mert szívesen olvasok a témában. 

Lent további képeket találtok a füzetekről is. Nem vagyok egy Picasso, de már az ilyen apróságok is sokat segítenek a tanulásban. :)

További szép napot nektek, sziasztok!

Vivi