Államvizsga élmények

Sziasztok! Ebben a posztban szeretném nektek elmesélni, hogy én hogyan éltem meg az államvizsgát, mivel anno az ilyen posztok számomra életet mentettek volna. :D Mivel bölcsész vagyok, így nyilván nem minden vizsga típusra javasolt ez a felkészülés, illetve nem biztos hogy máshol is így zajlik a vizsga, de remélem meg tudok vele nyugtatni olyan olvasókat, akik még előtte állnak és esetleg halálra izgulják magukat miatta. :)

kép forrása: pixabay

 „Az idő mindent megszépít” - szokták ezt mondani és én is így vagyok az államvizsgával, amit akkor teljesen túlaggódtam és túlkomplikáltam. Szerencsés voltam abból a szempontból, hogy 10 államvizsga tételünk és nagyon kedves tanáraink voltak, akik mindenkinek a legjobbat szerették volna. Utólag visszatekintve és némi túlzással élve semmiség volt, de persze előtte és közben egyáltalán nem így éreztem.

Először is az államvizsga, mint valami megfoghatatlan és ijesztő kép, sokkal barátságosabbnak hat, ha sima vizsgaként fogjuk fel. De mindjárt le is írom, hogy miért kellene inkább így felfogni az egészet. :) Miért is paráztam tőle régen?

• mert maga a szó, hogy államvizsga félelmet keltő
• a vizsgabizottságban idegenek is ültek, akikről azt feltételeztem, hogy kevésbé lesznek előzékenyek, hiszen sosem tanítottak és nem tudják mire vagyok képes
• hiába volt „csak” 10 tételem, de azokat hatalmas tartalommal töltöttem fel a képzeletemben; voltak előre kidolgozott tételek, de azok is 7-10 oldalas Word doksik voltak én pedig teljesen pánikban voltam, hogy hogyan tanuljak meg 10 oldalnyi tömény lényeget
• aggódtam, hogy nem lesz hozzá kellő anyagom, amiből tanulhatok vagy vannak hiányosságaim a füzeteimben, amik pont ott fognak kelleni (voltak órák, amikről hiányoztam és közismerten link vagyok pótlásból, bár lefotózom az adott órai anyagot, de 50-ből 2-szer, ha bemásolom)
• féltem attól is, hogy nem ismerek minden szerzőt vagy művet és biztosan abba fognak belekérdezni

Ennek megfelelő kétségbeeséssel vetettem bele magam a tanulásba és elkövettem pár hibát, amit legközelebb biztosan nem fogok:

• az előre kidolgozott tételeket magoltam, szinte fejfájásig újra és újra
• azt hittem minden kell és ettől teljesen kikészültem tanulás közben, hiszen igyekeztem minél több mindent kihúzni a szövegekből (minden lényeg, ugye)
• a régi füzeteim kis fészekrakásként vettek körbe az ágyon és mindent igyekeztem fellapozni egy adott részhez és hozzáírni vagy onnan is magolni

Szóval mit is tettem helyette és végül milyennek éltem meg az államvizsgát? Elcsíptem azt az infót, miszerint 30-40 percet van bent átlagosan egy ember, ebből 15-20 perc a felkészülési idő, így ugye marad 20 perc a feleletre. A 20 perc viszont nálunk kettéoszlik, 10 perc van a szakdolgozatvédésre, ami szintén nem egy ördögtől való dolog. Nagy vonalakban el kell mesélni miről szól a dolgozat és ha a bírálók valamit kifogásoltak, akkor azt el lehet kell mondani és reagálni rá, hogy miért nincs szerinted igazuk. Természeten mindezt szerényen és megfontoltan kifejtve. A maradék 10 percben pedig a kihúzott tételről kell beszélni.

Ha átgondoljuk, hogy egy sima vizsga 10 percét 1-2 oldalnyi kidolgozással töltjük ki, máris átértékelődik az egész tanulási folyamat. Én becsuktam mindent ezen a ponton és célorientáltan csak azt kezdtem el kijegyzetelni, amire valóban szükségem volt. Egy adott tételt egy történeti áttekintéssel kezdtem (hiszen főleg erre voltak felbontva a tételeink, korszakokra, illetve egy kakukktojás volt, amikor alakzatokról kellett beszélnünk, ez utóbbi esetén egy sima ismertetőt írtam magamnak bevezetésként). Utána kiválasztottam 2-3 alkotót és az ő életük azon pontjait, amik az adott korszakhoz erősen köthetők (pl. nem volt kíváncsi arra Petőfinek volt-e testvére és ha igen mennyi). Illetve minden alkotóhoz egy vagy két művet választottam, ami elemezhető a korszak felől megközelítve. Mint például az, hogy a romantika jegyei hogyan jelennek meg Kármán József Fanni hagyományai című művében (egyébként pont ezt a tételt húztam :D mármint a romantikát). Ha belegondolunk így bőven kitölthető a 10 perc, ezért fölösleges oldalakat megtanulni. Én úgy tanulok, hogy kiírok magamnak mindig mindent (de erről majd egy másik bejegyzésben…:) ) Ezért magamnak felépítve 3 nap alatt ki tudtam dolgozni mind a 10 tételt a saját igényeimhez igazítva, úgy leírva a tudást, hogy azt érthetően vissza is tudjam adni és ne azt érezzék, hogy a megtanultakat mint egy gép mondom vissza. Kicsit bántam is, hogy nem így feküdtem neki, mert előtte 1,5 hétig sírógörccsel tanultam és annyira rosszul voltam a stressztől, hogy képtelen voltam kilépni a lakásból.

Nem vicc… el akartunk menni moziba és annyira rosszul lettem, hogy le kellett mondani. Pszichésen sajnos kihatott az, hogy ahelyett hogy tanulnék mást is „merek” csinálni és ettől kikészültem. Viszont a tanulási folyamat megváltoztatása után már sokkal felszabadultabb voltam. :) A vizsga napján persze előjött a para és remélem ti nem pánikoltok rá, de én alig tudtam elindulni otthonról. :D Viszont sokat segített, hogy felhívhattam egy barátnőmet és vele telefonáltam míg a szaktársnőmmel nem találkoztam. Utána vele átbeszéltük  a tételeket és ekkor még jobban megnyugodtam, hiszen láttam, hogy tanultam én. (+ infó: ez nem mindig segítség, hiszen ha a másik többet tud nálad vagy másból készült fel – más példát hozott – akkor elkaphatja az embert az ideg, hogy nem elég felkészült)

Aki izgulós, annak érdemes magával vinnie szőlőcukrot, vizet vagy teát illetve egy kevés kekszet, szóval valami könnyűt, ami fitten tartja akkor is, ha képtelen normális ételt bevenni a gyomra. De jó hatással lehetnek a főleg gyerekeknek való kis italok is, mivel könnyű őket elfogyasztani és nem terhelik meg az ember gyomrát. Érdemes feltankolni ezekből, mert én pl. a kb. kiírt 11-12 óra helyett délután 3-kor jutottam be.

A vizsga menete pedig úgy zajlott, hogy egyszerre 3-4-en voltunk bent és mikor beléptem tételt kellett húznom, ezt pedig mondani kellett a vizsgabizottságnak. Egy papírral leültem kidolgozni a tételem, illetve én felírtam röviden a szakdolgozat vázlatát is, hogy ha izgulnék kint, csak rá kelljen néznem és eszembe jusson egyből. Kidolgoztam a kis tételem és vártam, mikor rám került a sor előre ültem a vizsgáztatókkal szembe. Én dönthettem el, hogy mivel kezdem a feleletem, a dolgozattal vagy a tétellel. Többen is amúgy a dolgozattal kezdtünk; lehet ezen matekozni hogy éri meg jobban. Ha a tétellel kezdek talán nem nyúznak addig az időkorlát miatt, de mivel így is ennyit csúsztunk úgy gondoltam itt ez semmit se érne. Így legalább megismertek kicsit jobban az ismeretlen oktatók is, később pedig abszolút kedvesen álltak hozzám. Elmondtam a tételemet is, kérdeztek párat és mehettem; egyáltalán nem volt az az órákig küszködős, faggatós vizsga. Össze kellett várni a szekció minden emberét és a jegyet csak ezek után tudtuk meg egyesével. Külön mondták a védésre és a tételre adott jegyet. Ezek után pedig pakoltunk és mehettünk haza.

Ami tényleg kritikus az államvizsgában az az, hogy sok múlik rajta, így érdemes komolyan venni, azonban nem kell túlgondolni sem, hiszen jó esetben minden tanár a legjobbat akarja a hallgatónak. Lehet egymásnak segíteni továbbá közös tételkidolgozással is, így fele annyi dolgunk lenne, ha nem a régi kidolgozott tételekből akarnánk tanulni (már ha vannak). Ha az megnyugtat tényleg fogjátok fel úgy mint egy egyszerű vizsgát, ami szimplán sokáig tart, viszont a szaktársak támogatása nagy segítséget nyújthat számunkra és erőt meríthetünk belőle. :) Fontos az idő beosztása is, ha képesek vagyunk erre és tartani tudjuk az ütemet, akkor sok tehertől kímélhetjük meg magunkat. Mivel az elején sok volt a felsorolás, így itt a bejegyzés végén is pár apró gondolat összegezve az eddigieket, hogy mivel segíthetünk magunkon:

• osszuk be előre az időnket és nézzük meg mennyi tételünk van
• ha van kész tétel tanulhatunk abból, ha ki kell dolgozni csinálhatjuk egyedül vagy szaktársakkal
• érdemes a saját füzetünkből készülni, hiszen az órán elsajátított tudásra kíváncsiak itt is
• nem kell 100 oldalakat megtanulni, hogyha szűrhető a lényeg, elég 2 oldal/tétel mennyiségben gondolkodni
• ne harcoljuk le a szervezetünket fölösleges kávéval vagy energiaitallal, ha csak nem tanultok szívesebben és könnyebben éjszaka
• a vizsga napjára készüljünk fel: készítsük ki akár előre a ruhát, illetve vegyük meg azokat a dolgokat, amik segítenek átvészelni a vizsganapot (üdítő, ropi, szőlőcukor, keksz, víz stb.)
• mindig legyen nálunk elég toll
• a barátok, rokonok és szaktársak jó támaszt nyújtanak a vizsga napján, a csevegés sokat old a feszültségen

Minden jövőbeli vizsgázónak sok sikert és sikeres felkészülést kívánok! :)

Vivi

Home alone 1. - Konyhai cuccok? Mit vegyek magamnak?

Home alone 1.

Konyhai cuccok? Mit vegyek magamnak?

Sziasztok! Elkezdtem írni egy bejegyzést, azonban rájöttem, hogy nem volt „címhű”, sok egyéb dologra is kitértem, ami nem abba a témába vágott, így inkább szétszedtem. Szóval a nagy sorozat témája, amit szeretnék elindítani a blogon az az, hogy hogyan is költöztem el, illetve mit hogyan oldottam meg egyedül. Lehet, hogy valakinek unalmas a téma vagy nagyon sablon, de én költözéskor imádtam hasonló bejegyzéseket olvasni.

Ha kis inspirációra vágytok bátran ajánlom nektek Via és Timi blogját:

https://www.urban-eve.hu/

https://kincsesfuzet.hu/

Én ezekből a blogokból tanulgattam fortélyokat a költözésem előtt. :)

Szóval az első részben pár okosságot szeretnék megosztani a konyhai „útravalóval” kapcsolatban.

 Nagy fejtörést okozott először számomra az, hogy egyáltalán hogyan fogjak hozzá a konyhai felszerelések felépítésének, mi az ami egyáltalán egy konyhában van (tényleg teljesen leblokkolt az agyam). Kezdetben jó ötletnek tűnt egy jegyzetfüzettel beállni a konyhába a szülői házban és felírni mindent, amire úgy gondoltam nekem is szükségem lesz. Ez kezdeti alapnak persze szuper, de én elkövettem azt a hibát, hogy nem gondoltam át a saját életvitelem. Mármint míg nem költözik el az ember nyilván nem is tudhatja 100%-ban, de át kell gondolni, hogy szeretnénk-e egy ember miatt mondjuk venni egy kuktát. Kicsit bele kell képzelnünk magunkat a jövőbe, hogy hogyan is alakul a napirendünk egyedül, mire mennyi időnk lesz és eddig mit hogyan oldottunk meg. Érdemes azokat a részeket átkalkulálni, amit eddig a szülők vagy rokonok csináltak, illetve segítettek benne, hiszen ezek után szinte csak magunkra leszünk utalva. De csak, hogy ne éljek élethű példa nélkül:

-         -  Vettem egy salátaszedő, keverő szettet (nagy kanál és villa). Előtte is ritkán ettem salátákat, de egyedül meg főleg nem lett szükségem nagy keverő szettre, mert nem csinálok nagy mennyiségű adagot magamnak. (Persze ha átjönnek a rokonok praktikus, de a spagetti szedővel teljesen orvosolható a gond, nem kell emiatt külön salátakeverő szettet venni.)

-       -  Vettem továbbá egy tésztaszűrőt. Tök felesleges volt, egyszer sem használtam ezt sem, mivel ha konyharuhával lefogom az edény tetejét csak egy kevés helyet hagyva a víznek, akkor ki tudom önteni így is, nem kell hozzá külön szűrőbe beöntenem. Illetve nehezebb edény esetén egyedül nem is tudnám mindig kivitelezni.

-         -  Vettem szendvicssütőt, de mindig olyan éhes voltam, ha hazaértem, hogy nem szakítottam rá időt, hogy sütögessem. (Korábban melegszendvicset mindig anyukám csinált vacsorára, de abba nem gondoltam bele, hogy otthon nem röppen magától az asztalra az étel.) Így ez végül anyáéknál landolt, mert nem tudtam kihasználni. De ugyanilyen hányattatott sorsú a botmixerem is, amit eddig nem nagyon használtam. Ugyanis magamra nem szoktam sem krumplipürét sem krémleveseket főzni, bár nem ártana eltanulnom ezeket is a későbbiekre.

-         -  Meg voltam halva egy fűszeres polcért, illetve tárolókért… Van is, illetve jól is mutat, de kb. 4 fűszert használok rendszeresen: az oregánót, bazsalikomot, tárkonyt és a babérlevelet. Emiatt fölösleges mondjuk 8 fűszeres dobozt venni, mert nem fogjuk kihasználni.

Érdemes listát vezetni arról valahol, hogy mi az, amit megvettünk már és mi az, amit nem, akár ilyen listás pipálós módszerrel, ugyanis én például költözéskor szembesültem azzal, hogy több dologból kettő is volt nálam, mert elfelejtettem egyszerűen, hogy már van és vásároltam belőle még egyet. Ilyenkor nem győztem kinek adakozni belőlük, szóval a felesleges költekezést próbáljuk elkerülni és rendszerezzük a vásárlásainkat.

A tároló dobozok aranyat érnek. Kezdetben csak párat vettem, de ahogy telik az idő úgy érzem, hogy egyre több dobozt tudnék felhalmozni. Természetesen nem mértéktelen mennyiségben, de az átlátszó műanyag vagy akár tartalmának megfelelő mintás doboz nem csak esztétikus, hanem praktikus benne tárolni. Az átlátszót jobb szeretem, mert követhető, hogy mi mikor fog elfogyni. Én így tárolom a cukrot, sót, lisztet, kakaóport és zsemlemorzsát is. De műanyag dobozban tárolom a sütikhez való száraz hozzávalókat (vaníliás cukor, pudingpor, sütőport stb.) Szóval, amit praktikusabb eltenni vagy nem a saját tasakjában tárolni, akkor azt érdemes valami más módon eltárolni. Az újrahasznosítás is játszik. Volt egy régi turmixporom, amit ki kellett dobjak már, de a doboza megfelelő méretű volt. Levágtam kisebb méretre, vagyis alacsonyabbra és most abban sorakoznak az aromák, illetve ételszínezők. :)

Mielőtt kinyírnál befogadnál egy konyhai fűszernövényt gondold át. Szintén nagy buzgón vettem itthonra snidlinget, mert igazi konyhai királynak éreztem magam tőle, hogy „én otthon termelem a fűszert a kajába és az irtó fancy”. Sajnos viszont nem ettem akkora mennyiségű és olyan ételeket, amibe jó lenne. :D így, bár vissza lehet persze vágni, de idővel nyűg lett csak szegény és szép csendben megadta magát, ami miatt még mindig borzalmasan érzem magam. Szóval úgy érdemes ilyen szépségekkel kidekorálni a konyhát, ha utána gondját tudjuk viselni.

Otthon is igyekezz rendszerszerűen pakolni, ugyanis ha eldugsz dolgokat, vagy nem látható helyre pakolod el fognak tűnni a sűrűben. Pont ma találtam meg a zöldségpucolómat, amiről egyébként fogalmam sem volt, hogy van. :D Néha érdemes amúgy is rendet tenni, mert idővel minden háztartásban kialakulhat egy minimális káosz, kivéve ha valaki nem nagy rendszerető. Nekem rendszerint a teáim kerülnek kaotikus állapotba, amikből rengeteg van és mindegyiket a saját dobozában tárolom. Mindig szépen összelegózom, hogy mit mire pakolok rá, de ahogy használom lassan össze is keverem az egészet és egy káosz lesz a vége. Ez a katonás rend a lenti képen egy tegnapi rendrakás eredménye. Szeretnék venni majd nagyobb teás dobozt, amiben a filtereket tárolhatom és betehetem így egy fiókba, nem pedig a polcomat töltik ki.

Érdemes több helyen is körülnézni egyébként, hogy mit milyen áron tudunk beszerezni. Illetve néha a lassabb jobb, hiszen egymáshoz illő egységes dolgokat tudunk vásárolni és így szép lesz az összhang a konyhánkban. Ezt a vásárlásnál nem csak a stílusban, hanem a színekben is tarthatjuk. Nekem világos a konyhám, illetve főleg zöld és barnás edényeket vásároltam, így a csepegtetőm sárga és konyharuhákból is hasonló színvilágot válogattam össze. Persze ez nem aranyszabály, de ha belép valaki a konyhádba, akkor egy szép, összefüggő képet kap majd.

A promóciós dolgokat is jól jöhetnek. Ide általában a poharak tartoznak, nagyon sok mindennel kapható „ingyen” üvegpohár vagy bögre. Ezeket lehet gyűjtögetni, mert később egyes kiadásoktól megkímélhetjük magunkat. Amúgy egy poharas tipp azoknak, akiknek nincs mosogatógépe. Inkább hanyagolja a magas, keskeny poharakat, mert rémálom őket elmosni. Alig fér bele a kezem legalábbis, így a közepes méretű széles poharaimat imádom a leginkább és a vendégeknek is azt osztogatom, mert könnyebb tisztítani.

Szóval összegezve: listázz, gondold át, rendszerezz és törekedj az összhangra! Természetesen, ha valami hiba csúszik a számításba, akkor sem dől össze a világ, hiszen ezeket a dolgokat utólag is be tudjuk szerezni, illetve ha kellően időben kezdünk gyűjtögetni ilyen kincseket, akkor remek, a saját személyiségünkhöz hű konyhát és kamrát alakíthatunk ki. 

Úgy gondolom, talán ennyi is lenne ez a bejegyzés. Mindent, amit fontosnak tartottam lejegyeztem nektek, illetve tervezek további részeket is ennek a sorozatnak, ha ti is vevők vagytok rá. :) A következő téma, nem árulok zsákbamacskát, az az lenne, hogy hogyan alakítottam ki magamnak az evési szokásaimat. Azaz, hogyan vásárolok be, mi van itthon és miket főzök egy főre (már ha főzök). Remélem kíváncsiak lesztek majd arra is.

Puszillak titeket!

Vivi

DIY – „Kaparós sorsjegy”

Lassan közeledik a Valentin-nap és bár mi szerintem nem fogjuk megünnepelni, de a blogra mindenképp szerettem volna egy posztot a témában. A férfinak szánt ajándékokkal általában meg vagyok lőve, minden kreativitásom kimerül mondjuk egy süteményben vagy csokiban. Az egy éves évfordulónkra kerestem a barátomnak ajándékötletet és akkor futottam bele a kaparós sorsjegybe, amit otthon is elkészíthetünk. Én személy szerint olyan kaparóst csináltam neki, amiben közös programötleteket tud „nyerni”, mint nézni egy filmet, sétálni egy nagyot, hallgassunk együtt zenét stb. Persze annyiban volt csak csavar benne, hogy nem tettem bele nem nyert kártyát, hanem egyoldalúbb ajándékokat, gondolva itt arra, hogy nekem jár ki egy masszázs vagy valami aprósággal lepjen meg (lehet az egy bögre kávé vagy tea is, persze nem mintha amúgy nem kedveskedne, de nem azt várom el ez alatt, hogy hozzon egy csokor virágot vagy hasonló). Találtam többféle megoldást a kaparós sorsjegy elkészítéséhez, a számomra legegyszerűbb módszert választottam ki és ezt írom le most nektek is. Ha rákerestek Pinteresten vagy a neten más is írt a témában, keresgélhettek (magyarul és angolul is vannak fent), más-más technikákból válogathattok. Az elkészítési ideje relatív sok időt vesz igénybe, maga a szerkesztés, elkészítés kb. 1-1,5 óra, viszont hagyni kell megszáradni a festéket, aminek kell 1 éjszaka (radiátoron vagy hajszárítóval hamarabb szárad elvileg, de ezt nem próbáltam).

A folyamatról készült képeket a szöveges leírás után találjátok!

Amikre szükségetek lesz hozzá:

-          átlátszó öntapadós fólia (az a típusú aminek az egyik oldala ragad, általában tankönyvet vagy füzetet kötnek be vele, papírboltban tudtok venni – én akkor a Pirexben szereztem be egy szettet kb. 800 Ft-ért, ami lehet hogy így soknak tűnik, de jó nagy lapok vannak benne és rengeteg matricához elég lenne)

-          kemény színes vagy fehér papír (nem feltétlenül karton, én ilyen keményebb, színes díszítőlapokat választottam, rengeteg színben találhattok)

-          folyékony szappan (igazából bármilyen, én egy drogériás alma-fahéj illatút választottam, azért mert az volt itthon illetve pirosas is  a színe, ami ment a festékemhez – utána egyébként illatos volt a sorsjegy is)

-          akvarell festék (nálam egy piros színű van most, mivel nem tudtam milyen formában is akarom kivitelezni az ajándékot, így a piros tűnt kézenfekvőnek; érdemesebb minél sötétebb árnyalatot választani amúgy, mert nálam sajnos halványan száradt meg és egy-két kártyán átlátszik a minta)

-          ecset (bármilyen, nem kell a legextrább ilyen meg olyan szőrű ecset hozzá)

-          toll, filc

-          ceruza

-          újságpapír

-          olló

-          edény a keveréshez

Először is ki kell találni, hogy milyen jellegű kaparóst szeretnénk készíteni: kártyákat, egy papíron x db mező; milyen formát stb. Én először formára vágtam a kartont, most ilyen osztott kaparóst szeretnék csinálni (emiatt elnézést ha nem lesz túl szép, hiszen néhányotokkal együtt ez lesz az első ilyen jellegű gyártásom – a kártyákkal egyszerűbb volt dolgozni). Szóval vágok egy nagy négyzetes mintát és utána arra szeruzával felrajzolom halványan a mintát. Ha meg vagyok vele elégedve, akkor egy tűfilccel vagy alkoholos tollal átrajzolom. Ezután egy körülbelül hasonló méretű darabot kivágunk a fóliából, nem kell pont passzolnia, de persze ki is mérhetjük, hogy pontos méreteket kapjunk. Ha ezzel végeztünk, ráragasztjuk. Ezután fogunk a festékkel és a szappannal dolgozni. A keverőtálba (nálam a befőttes üveg teteje) 2-1 arányban kikeverjük (a festékből legyen több), ki is lehet mérni én szemmértékkel öntöttem össze őket – direkt kicsit többet tettem a festékből (inkább 3-1 arányban), hogy sűrűbb legyen. Így kicsit nehezebb volt lekaparni, viszont nem ütött át a minta. Az ajándékot rátehetjük újságpapírra, hogy ne maszatoljuk össze az asztalunkat. Az ecset segítségével csak a fóliával lefedett területet kenem le, közben igyekszem arra törekedni, hogy minél egyenletesebben és vastagabban vigyem fel a festékes elegyet. Ha kész vagyunk félretesszük száradni 1 éjszakára.

Végül tessék, készen van az ajándékunk, amit kis szalaggal átkötve vagy borítékban odaadhatunk a párunknak vagy igazából bárkinek, remek ötlet anyák napjára is akár.

Remélem tudtam segíteni, ha épp ajándékötletet kerestek. Elsőre lehet picit nagyobb kiadás a fólia és a festék miatt, de mivel sok használatra elég kifizetődik idővel. :) Szerintem szerethető és praktikus ajándék, hiszen hasznos is és kézzel is készítjük, így abszolút figyelmes meglepetés bármilyen alkalomra. 

Képek az elkészítésről

7 szerelemtermék

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben 7 terméket szeretnék bemutatni nektek, amiket én rettenetesen szeretek és meleg szívvel ajánlom számotokra is. Természetesen, szeretném leszögezni, hogy mindenki ízlése és véleménye eltérő, így lehet, hogy a felsorolt termékek közül lesz olyan, ami nektek nem vált be vagy valami miatt nem szeretitek őket. Szeretném kérni is, hogy ha ilyen van hagyjátok meg kommentben lent, mert nagyon érdekel és másoknak is tanulságos lehet. Sajnos jártam már én is így, hogy egy számomra megbízható blogger ajánlott egy tartós rúzst, aminek nem volt vészes az ára, de megvettem és kiderült 1-2 használat után, hogy számomra hordhatatlan (utána olvastam máshol véleményeket a termékről, két általam kedvelt blogger szintén ütköző véleménnyel volt róla, egyikük ugyanúgy utálta mint én, a másikuk pedig még posztba is kitette, hogy mennyire szereti :D). Szóval lényeg a lényeg, ha valami nektek ezek közül nem jött be bátorítalak titeket, hogy írjátok meg kommentben, hogy más is tudjon véleményt alkotni mielőtt kedvet kapna hozzá. Egyébként vélemény olvasására ajánlom a Krémmánia oldalát, ahol egy-egy termékről több kritikát is olvashattok. :)

Itt láthatjátok azokat a termékeket csokorba gyűjtve, amiket én nagyon megszerettem. Mindegyiknél el fogom mondani, hogy hogyan szereztem be őket és mi a véleményem róluk, illetve a már említett Krémmánia oldalát is kapcsolom a termékeknek. Természetesen a bejegyzés nem szponzorált és a teljesség igénye nélkül gyűjtöttem össze ezeket, van még számtalan termék, amit nagyon szeretek, de ezek voltak azok, amik adott témában (nem is tudom pontosan hogy fogalmazzam meg) számomra eddig verhetetlenek voltak.

A képen látható termékek:

- Carmex Classic (Tubusos): 10 g, ára kb. 1000 Ft

- Essence Coverstick korrektor: 5 g, ára kb. 700 Ft

- Rimmel Super Gel körömlakk: 12 ml, ára kb. 1800 Ft

- Max Factor Lipfinity tartós rúzs: 7 ml, ára kb. 4000 Ft

- Ziaja kecsketejes kézkrém: 80 ml, ára kb. 600 Ft

- Rexona Maximum Protection dezodor: 45 ml, ára kb. 1400 Ft

- Himalaya Herbals Purifying Neem arclemosó: termékminta

Carmex Classic

Kezdem akkor a felsorolás sorrendjében a termékeket. Ez a Carmex ajakápoló, ami számomra maga a csoda, talán a felsorolt termékek közül a leginkább kedves. Bár a tubusos változatát írtam fentebb, de létezik neki stiftes verziója is. Úgy jutottam el ehhez a termékhez, hogy eredetileg másnak kerestem megfelelő ajakápolót, mert sajnos az addig próbált ápolók nem segítettek semmit sem. Meg nem mondom már melyik oldalon tettem fel a kérdést, hogy mit ajánlanak a többiek mint ajakápoló, nekik mi vált be a problémára. Ott emlegették a Carmexet, amiről eddig nem is hallottam. Sajnos sok olyan tulajdonsága van, ami miatt első látásra nem közönségkedvenc. Színében és formájában tényleg inkább olyan, mint egy ragasztó. E mellé jön az intenzív mentolos illat és íz, ami nem jön be mindenkinek. Erre jön rá a borsos ár, hiszen ha meglátok egy 3-400 forintos Labellot, inkább azt venném meg először, mint a több mint ezer forintos terméket. Kezdetben a stiftes tekerős változatát próbáltuk ki és rettenetesen bevált! Azóta csak ez a termék teszi helyre a cserepes ajkaimat a hidegben és szép fényt is ad neki. Ami miatt a tubusos változatát tettem a felsorolásba, az az ok, hogy a tekerőjét a stiftesnek sikerült tönkre vágnom, szóval a tubusossal nem mehettek mellé, mert azon esetleg nincs mit elrontani. :D 

Krémmánián: itt

Essence Coverstick

Ezt a korrektort egy barátnőm mutatta nekem, aki olcsóbb árkategóriából ezt használta szívesen a bőrhibái eltakarására. Rábeszélt és vettem is egyet, nekem a 30-as vagy 03-as Matt honey árnyalat a megfelelő. Szépen építhetőnek mondanám, már ha korrektorra mondanak ilyet. Az ujjammal el tudom kenni és bár nem 100%-osan, de nekem megfelelően fed. Ma már nem ebben a formátumban találjátok meg, megváltozott a külseje, a kupakja pedig átlátszó. Szóval ha olcsóbb korrektort kerestek, szívesen ajánlom nektek ezt a kis csodát.

Krémmánián: itt

Rimmel Super Gel

Ezt a terméket a poszt elején említett borzalmas rúzshoz választhattam ajándékba. :D Magától amúgy nem költenék ennyit egy körömlakkra. Ezzel egyébként nagyon meg vagyok elégedve, még pedig azért mert egész szépen és hamar szárad meg és végre nem pattog, hanem kopik, ami által sokkal tovább hordható, mint más lakkok, amiket eddig próbáltam. Átment a mosogatás és a hajmosás teszten is, bár utóbbinál kellett rajta picit javítanom, de a rekorder lakkok közé került mindenképp. Nekem a 042 Rock n Roll árnyalat van meg. Állítólag amúgy egy kenésre szépen fed, mint ahogy az fel is van tüntetve rajta, de nekem két rétegben ad csak szép színt.

Krémmánián: itt

Max Factor Lipfinity

Tartós rúzst korábban sosem használtam, de idővel rájöttem, hogy érdemes beszerezni legalább egyet, amit alkalmakra viselhetek. Annyira nem rajongok a szájhangsúlyos sminkekért, így inkább egyszerűbb árnyalatokra vadásztam. Anyukám ajánlotta a Max Factor rúzsát, amit azóta is imádok. Találunk benne egy folyékony applikátoros részt, ami 1-essel van jelölve, illetve ha ezt felvittük, akkor kell a 2-es rúzsos ajakápolót rákenni (a kettő között kb 1 perc el kell teljen). Nem szárítja az ápolóval olyan brutálisan az ajkaim és szépen fent marad mindenhol. Abszolút elégedett vagyok vele. Félek viszont, hogy kifutó termékké válik, mert egy jó ideje leárazva látom a polcokon és alig van belőle árnyalat. Vettem is belőle még egy egyszerűbb színt, ezt látjátok a képen. A 160-as Iced árnyalatot, de meg van még a 070-es Spicy is. Majd az instagram oldalra lövök pár képet ezekről felkenve, hogy lássátok szépen az árnyalatot. Az egyetlen gondom vele, hogy nem mindig egyszerű vonalban maradni, így egyre többször szájceruzával viszem fel. Ja és abban is látni, hogy szuper tartós és minden álló, hogy az olajos lemosóval is kínok árán jön le, ami nekem pozitívum.

Krémmánián: itt

Ziaja kecsketejes kézkrém

A kezem gyakran kiszárad a hideg napokon, ilyenkor pedig én is szeretem kenni. Sajnos nehezen találtam olyan krémet, amit a kezem hamar beszívna és utána sokáig ki is tartana a puhasága. Mindenképp meg kellett feleljen ezeknek a kritériumoknak, hiszen a munkahelyemen számítógépen dolgozom, az egyetemen pedig írás közben egyáltalán nem hiányzik, hogy krémes maradjon a kezem és úgy fogdossak össze mindent, vagy perceket várjak arra, hogy beszívja a bőröm a krémet. Először a csokis verziót próbáltam ki. Elég keservesen találtam rá, ott a boltban próbálgattam melyik krémet hogy szívja be a kezem, illetve a kiszerelés és forma sem volt mindegy. Nem akartam tégelyes krémet venni. Végül ez volt a nyerő, a csokis illatára ráuntam egy idő után, az került a munkahelyemre, mert bent nem kell annyiszor kennem a kezem. Ez a kecsketejes krém sokkal szolidabb illatú és viszem magammal mindenhova. Nem olyan nehéz, egész táskabarát, bár ennél apróbb krémek is vannak. Amit nagyon szeretek, hogy lekerekített a doboza így a kis recés termékvég (ahol általában a lejárati dátum van a nyomós krémeknél) nem teszi tönkre a táskám belsejét.

Krémmánián: itt

Rexona Maximum Protection

Ezt a deot emlékszem egy blogger oldalán láttam meg (sajnálom, nem emlékszem kién :( de tudom, hogy rettentően örültem neki). Nekem mindig is gond volt a jó dezodor megtalálása, egyszerűen nem volt meg az a tartós izzadásgátló, amiben megbíztam volna egy-egy stresszes helyzet esetén. Mivel picit borsosabb ennek is az ára, ezért nem minden hétköznap használom. Ilyen régi típusú deo, amit tekerni kell és egyébként elég minőségien hat a doboz, amiben meg tudjuk venni. Több típusa is van, én korábban a zöld Stress control nevű használtam, annak frissebb az illata. Ez a pink édesebb, lányosabb és Confidence a fantázianeve. Nagyon szeretem és bár mondtam, hogy drágább; gondolkodom a teljes átálláson. Mármint, hogy csak ilyen deom legyen. Emellett a Nivea Black & white spray izzadásgátlója, amit nagyon szeretek, azt inkább a nyári, meleg napokon használom.

Krémmánián: itt

Himalaya Herbals Purifying Neem Face Wash

Egy vásárlás alkalmával kaptam ezt az arclemosót termékmintaként. Bár utálok ilyesmikkel arcot mosni (tudom, tudom, fordíthatnék rá nagyobb figyelmet is), de olykor, ha próbáltam utána mindig szebbnek érzem az arcom. Még nem használtam el teljesen, de szeretném belőle megvenni majd a teljes kiszerelést is. Szépen nyugtatja a bőröm, kevésbé problémás utána és naponta is moshatjuk vele az arcunkat. A Himalaya termékekkel amúgy is elégedett vagyok (korábban használtam arckrémet és kézkrémet is, mindet imádtam), fogkrémet is ebből a termékcsaládból szoktam venni általában.

Krémmánián: itt

Remélem tudtam valamennyi segítséggel szolgálni ezzel a termékfelsorolással és esetleg, ha gondolkodtatok valamelyiken, akkor a leírások alapján előre tudtam mozdítani a választás folyamatát. :) Ha ti is szerettétek vagy épp utáltátok valamelyiket, akkor (mint ahogy a bejegyzés elején is mondtam) írjátok meg bátran kommentben, hogy több véleményt is lássanak a többiek.

Kellemes pihenést kívánok nektek, így vasárnap délutánra/estére!

Vivi

Időmenedzsment, avagy így naplózok én

Sziasztok! Az első poszton sokáig gondolkodtam, szerettem volna kicsit személyesebb hangvételű, de mégis érdekes bejegyzést írni. Mivel szétszórtan blogoltam régebben is, illetve nehezen osztom be az időm, így viccesnek gondoltam egy időbeosztásos bejegyzést írni. :D Hiszen valahogy sose tudtam időt szakítani a dolgokra és meg-meg csúsztam egy bejegyzéssel. Mindemellett befotóztam a kis határidőnaplóm és mesélek erről is, hogy hogyan szeretem használni és mik a tapasztalataim más határidőnaplókkal. 

Először is az időbeosztásomról szeretnék pár szót ejteni. Én tipikusan az az ember vagyok aki nagyon ritkán spontán. Még egy sima sütizésre is rá kell készülnöm, nemhogy találkozóra, nem vagyok a spontaneitás példaképe. Szeretem feljegyezni a dolgokat, illetve sajnos vagy sem, kényelmes típus is vagyok, így mindent ahhoz viszonyítok, hogy az adott program után mikor is fogok hazaérni vagy másnap esetleg milyen programot befolyásolhat (például ha beülünk valahova este, akkor későn fekszem le és már tudom, hogy nehezen fogok másnap kelni, így ha el vagyok ígérkezve valahova ebédre, akkor nem fogok elmenni este sehová). Tudom, hogy nagyon körülményes. :D Emellett, bár ki lehetett találni, nem szívesen tervezek 1-2 programnál többet egy napra, nevezhető lustaságnak vagy nemtörődömségnek sajnos ez egy negatív tulajdonságom. Általában, ha dolgozom utána már nem is megyek sehová, csak arra vágyom, hogy otthon elnyúljak és vlogokat nézzek vagy valamilyen filmet a tévében.

A bloggal kapcsolatban egyébként nem szoktam vezetni semmit sem, talán ezért van az, hogy ennyi idő eltelik egy-egy bejegyzés közt. Nekem abszolút impulzus jellegű a dolog, hogy miről írnék szívesen és akkor azt leülök egy helyben megírni. Nem szoktam témaötleteket felírni, illetve időzíteni sem, pedig lehet jó lenne rászoknom, mert nektek és nekem is könnyebb lenne vele az életem.

Korábban dicsőítettem mindig a Tanári határidőnaplókat, mivel azok nyártól nyárig tartanak, így egy egyetemistának megfelelő lehet, mivel nem szakad meg december 31-el. A vizsgaidőszak ugye pedig általában január közepéig-végéig kitart. A problémám ezzel az volt, hogy túl nagy méretű, A/5-ös formátumban lehet kapni (vagyis én eddig ilyesmikkel találkoztam csak). Tudom valakinek ez opcionális, de mivel nem járok el annyi felé képtelen vagyok egy ekkora napnak hagyott helyet kitölteni és nem szeretem azt sem, ha nehéz a táskám. Hiába praktikus beosztás szempontjából a méret valahogy nem volt megfelelő. Illetve túl sok az egyéb hely, lévén, hogy tanároknak van sok a névsoros és órarendes lap, amit nem tudtam semmivel sem kitölteni.

Ezek után próbáltam meg nyáron a híres-neves bullet journalt. Az elején nagyon szerettem, de ezzel is akadtak gondjaim. Ha hamar megrajzoltam egy-egy hónapot, akkor utána unatkoztam vele, nem akartam annyival előredolgozni, de közben pedig rajzoltam volna tovább. Hiába rajzoltam meg továbbá szépen a dizájnt, utána, ha sietve beleírtam csak ronda kézírás lett a vége, ezek után meg csúnyának éreztem csak az egészet. Ahogy jött vissza az iskolai időszak, rájöttem, hogy ez sem az én világom. Persze nyáron jó volt vele elütni az időt, de mikor sűrűbbek a napjaim lehetetlenség vezetnem. E mellé jött az is sajnos, hogy az államvizsga és a félévek teljesen kikészítettek és sokat stresszeltem, így arra jó volt a napló, hogy vezessem benne azt, hogy eszem és iszom-e rendesen, illetve mennyit alszom. Sok idő volt míg helyrerázódtam, lehet hogy ez is közrejátszott abban, hogy inkább ehhez a kissé negatív időszakhoz kötöm a bujozást. Számomra inkább a nehezebb időszakokra jó, mikor úgy érzem sok egyszerre a munka és a tanulás, ilyenkor van ami leköt és kikapcsol. 

A pozitív löketet a testvérem adta meg számomra egy vásárlás során, mikor beszerzett magának egy még kisebb méretű kis notesz-határidőnaplót. Akkor gondolkodtam el rajta, hogy magamnak is ilyesmit kéne vennem, még ha decemberrel is ér véget. Nagyon praktikus kis mérete miatt, és mivel nincs annyi hely egy-egy napra, így végre úgy érezhetem, hogy azzal a kevés teendővel is kitöltöttem a napot. A mintát nem gondoltam túl, az Intersparban találtam egy szép szürke, szövetes borítású naplót.

Az elején van éves naptár, ilyen 1 nap, 1 sor felosztásban, illetve a kis kártyanaptárakhoz hasonló felbontásban is. 

Na ezeket a részeket egyáltalán nem használom ki. Még pedig azért, mert nálam egy másik dologgal van összekötve a kicsi határidőnaplóm, még pedig egy nagy falinaptárral. Szerintem falinaptár nélkül nem tudnék létezni sem. Az íróasztalom felett lóg egy, ahol átfogóan látom az egész hónapot, így ha hazaérek vagy itthon tevékenykedem mindig szem előtt van, hogy mire kell készüljek a jövőben. Tavaly előtt egy baglyos mintájú naptáram volt (mily meglepő), tavaly egy gyönyörű virágos, idén pedig egy sütisre esett a választásom. :)

A naplóban van egy kis könyvjelző is, ezzel mindig az aktuális hetet jelölöm be, hogy könnyebben megtalálhassam. Fontos volt, hogy lássam a névnapokat is, mind a kicsi, mind a falinaptár esetében, mivel nem nagyon tudom ezeket fejben tartani, ha pedig kiírnám egy oldalra sem lennék előrébb, mert úgyse nézegetném. Nálam az a hatékony, hogy ha egy adott hetet nézek a naptárban, akkor ott legyen előttem, hogy most X-nek vagy Y-nak szülinapja vagy névnapja van. 

A Telefonkönyves részt szintén kihagyom legtöbbször, mert minden ami kell el van mentve a levelezőrendszeremben, illetve a mobilomban. A Jegyzetek részt viszont nagyon szívesen használom, ide szoktam felvezetni a munkából származó havi bevételt, illetve az egyetemmel kapcsolatos információkat (mint hiányzások, fogadóórák stb). A képen a tavaszi félévi óráim látjátok, most azt találtam ki, hogy felírtam az órákat, alá meg színessel húztam 3 rublikát. Mivel általában háromszor hiányozhatunk, így dátumot fogok felírni hiányzás esetén, így könnyebben kérem el mástól is az aznapi anyagot. Sajnos régebben csak striguláztam, hogy hány hiányzásom volt, de mikor készültem vizsgára vagy zárthelyire nem tudtam, hogy melyik napok anyagai nincsenek meg nekem. Így már egyszerűbb az élet. Az alsó fotón van a fizetéses táblázatom, sajnos elrontottam, mert a hónapot kellett volna az elejére írnom. Az óraszám pedig azért fontos, mert adott óraszámból már tudok következtetni arra, hogy mennyit fogok kapni, anélkül, hogy szoroznék, osztanék az órabéremmel.

Beosztani egyébként úgy szoktam a naplómat (a régebbiekkel is így csináltam), hogy először a stabil időpontokat vezetem fel. Először átfutom, hogy mikor vannak az ünnepek és hiába vannak pirossal jelölve általában felírom alá, hogy szünet vagy szabi, így biztosan észreveszem, hogy aznap nem lesz se iskola és dolgozni sem kell. Ezek után az egyetem éves időbeosztását futom át és hónapról hónapra felvezetem a programokat és szüneteket. Bármilyen fura, én sem értem, a rokonok és barátok születés- és névnapjait nem szoktam évesen előre felírni. Általában 2-3 héttel előtte csupán, ha szóba kerül, akkor írom be, hogy legyen időm ajándékot venni (illetve felkészülni a családi ebédre :D). Lehet ez a felkészülés furának tűnik, de valahogy így maradok lelkileg nyugodt, ha tudom, hogy milyen programok mikor várhatók, különben, ahogy a barátom szokta mondani vivi.exe stopped working. Előfordult már, hogy egy spontán fagyizásra hívó telefonnál perceknek érezve álltam a szoba közepén és nem tudtam igent vagy nemet mondani.

Természetesen dekorálni is szoktam a naplómat. Még a bujohoz rendeltem anno matricákat és jelölőket, illetve van pár filcem is. Utóbbiak főleg a tanuláshoz vannak, mivel vizuális típus vagyok és könnyebben tanulok ábrákkal, táblázatokkal és kiemelt kulcsszavakkal. (Ezekről is tervezek majd egy bejegyzést írni. :) ) Szóval a fontos alkalmakat általában szövegkiemelőzöm, például a vizsgákat vagy befizetési határidőket. Mozgatható post it-el a delegálható programokat szoktam jelölni. Minden egyéb programot és alkalmat színes tollakkal dekorálok ki. 

És, hogy mi az amit a határidőnaplóban vezetek? A csekkek, könyvtári könyvek határidejét, azt hogy mikor kell leolvasnom a mérőóraállásokat, mikor dolgozom (ezt mindig utólag írom be, mert ha betegség vagy egyéb dolog miatt nem tudok bemenni -mivel diákmunka még belefér néha- akkor ne kelljen kijavítanom a felírást), kivel és mikor találkozom, családi programokat, szüneteket, vizsgákat és az itthoni teendőket is (takarítás, mosás stb). Orvosi vizsgálatok és ehhez hasonló hivatalos dolgok is bekerülnek, ha szükséges. A teendőket, ha tudom egyből felírom, nem nap végén ülök le őket összegezni.

Bevásárlólistát nem szoktam vezetni benne, illetve főzést sem, valamint nincsenek habit trackerek sem, mert egyenlőre nem végzek semmi konkrét, állandó edzést és a vízfogyasztásomra sem figyelek (ez egyébként eléggé sajnálatos).

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, remélem tetszett nektek. Nagyon jó színben tüntettem fel magamat, remélem még jobban megkedveltetek mint eddig. :D Remélem valakinek azért kicsit hasznos is lesz ez a bejegyzés, ha még keresi a saját határidőnaplóját. 

A képeken szereplő dolgok lelőhelyei:

-nyaklánc: E-bay

-szemhéjpúder: dm

-körömlakk: dm

-határidőnapló: Interspar

-Stabilo filcek (az összes): Pirex

-mind két washi tape: E-bay

-matricák: E-bay

-post it: E-bay

-virágos toll: helyi kis papírüzlet

-arany és ezüst tollak: Kik

További szép hetet kívánok nektek!

Vivi