Sziasztok! Ez a téma is sok szavazatot kapott az Instagramon, mikor sztoriban kérdeztem tőletek, hogy mit olvasnátok szívesen. Így most kicsit nosztalgiázom és elmesélem nektek, hogy hogyan éltem meg a költözést.
Emlékszem a költözés gondolata már korábban is foglalkoztatott, persze nem azért mert nekem olyan rossz lett volna otthon, hanem egyfajta izgalmas kalandként gondoltam rá. Elképzeltem, hogy mint a filmekben egy kocsiba bepakolva a családdal dobozolunk, ott lesz a költözéskompatibilis lakás, otthon zenére majd pakolászom és végül mint valami designer-lak az én lakásom is nagyon inspiráló és gyönyörű lesz. Hát azért ez nem így történt.
A költözés-témát anyukámmal beszéltük meg jó alaposan, hogy hova volna jó költözni, miket kell majd beszerezni illetve készen állok-e már rá és milyen anyagi kiadásokkal fog ez járni számomra. Szerintem fontos, hogy nagyobb döntések során is bevonjuk a számunkra fontos embereket, hiszen több szem többet lát alapon lehetnek jó ötleteik, javaslataik, amik minket segítenek. Hatalmas szerencsém volt abban, hogy egy rokonom éppen akkor költözött el családi házba és ki akarta adni a saját lakását albérletbe, így gyorsan beszéltünk is vele. Ez számomra nagy könnyebbség volt, hiszen ismerem a főbérlőmet és ő is engem, így bármi baj van könnyebben beszélünk egymással és tudjuk, hogy megbízhatunk a másikban. Azért ez a lehetőség kicsit hirtelen is volt, így először fel sem fogtam, hogy el fogok költözni. Volt rá egyébként egy bő fél évem, szóval nem egyből pakoltam is a dolgaim és mentem, hanem tudtam rá készülni, ami szintén jól jött. Amúgy sajnos nem egyszerű albérletet találni egyetemistaként egyedül, hiába dolgozik mellette. Az emberek nem mindig bíznak meg a diákokban, hogy egyedül is képesek lesznek fenntartani a lakást és szívesebben adják ki dolgozó felnőtteknek vagy pároknak, akiknek se gyereke se háziállata.
Sajnos mindent beszerezni nem olcsó és annyira kalandos, nekem be kellett ruháznom mosógépre, mikróra, hűtőszekrényre, gardróbra és kanapéra (ha csak a nagyobb dolgokra gondolok), de természetesen a sok kis apróbb tárgy is nagy összegekké torlódhat. Például a törölközők, ágyneműk, arra huzatok nem terjedelmes dolgok, de azért nem olcsók. Egy szett ágyneműhuzat kb. 5-6000 Ft és akkor az még nem is feltétlenül jó minőségű. Szóval lassan gyűjtögettem a dolgokat, hiszen nem is lett volna kapacitásom mindent megvenni. Nem akarok ennyire az anyagiakon pörögni, de egyáltalán nem az volt, hogy bementem lakberendezős boltokba és csak úgy hanyagul válogattam, hogy mire is van szükségem. A lakás nem volt bútorozott egyébként, de a többi bútort otthonról hoztam. A saját szobámban levő bútorokat, illetve anyáék nem használt bútorait hoztam el magammal, így mikor a színvilágot alakítottam ki, akkor ezekből indultam ki. Azaz szó sem volt ilyen fancy blogger lakásról, hiszen egyedül egyetemistaként nem engedhettem meg magamnak, hogy mindenem új legyen. Persze, akinek telik rá az csinosítsa is ki a lakását, de nálam ez nem volt opció és igazából ezek a színek sem álltak távol tőlem. :) A falszínnel sem variáltam, mivel albérletről beszélünk és fehérre vissza kell majd festenem, ha kiköltöznék, így végül fehéren hagytam a falakat is, hogy kevesebb legyen velük a gond. Ha valami picit fáj akkor talán ez, mert amúgy szívesen festettem volna színesre a falakat a lakásban. Persze megtehetném, de később ha megyek el, akkor majd hálás leszek magamnak, hogy nem kell százszor átfesteni meg maceráskodni vele.
Miután a rokonok kiköltöztek ki kellett takarítani. Az első havi lakbért elengedték nekem annak fejében, hogy én takarítom ki magamnak a lakást. Ebbe belementem, hiszen megint lehetett rajta spórolni és anyukám meg a mamám segítettek a takarításban. Persze nem volt rossz állapotban, de azért egy másik ember után mégiscsak áttöröl mindent az ember. Itt alaposak voltunk, így kb. 3 napot vett igénybe mire mindent áttöröltünk. A legutálatosabb a festékcseppek feltörlése volt a konyhában, ugyanis az sárga volt, de nekem nem tetszett így fehérre lefestettük; szóval a cseppek vakargatása nem volt hálás feladat. Ezek után sem költözhettem egyből, hiszen ki kellett találni az elrendezést. Költözéskor azért a konnektorok és a kábelek elhelyezkedése, hiszen az köti a tv és esetleg a számítógép helyét, illetve a bútorok mérete sem mindegy, hiszen nem fér be minden akárhová. Utána szépen lassan áthordtuk a bútorokat (kivéve a rendelt kanapét, hiszen azt már ide kértem ki). Mindent segített a család összeszerelni és a helyére tolni, de míg az apróságok nem kerültek át a lakás még mindig nem volt lakható. Egyébként itt még mindig izgatott voltam és jókedvű, hiszen mindig lehetett itt tenni-venni és közben otthon (anyáéknál) is pakolgattam a dolgaim.
Érdemes a dobozokra ráírni, hogy mi van bennük és kialakítani egy kis "túlélős" dobozt is, amiben a mindennapi használati tárgyaink vannak. Így ha átpakoltunk is megtaláljuk a fontos dolgokat és nem kell feltúrni minden dobozt. A pakolást időben kell elkezdeni, hiszen szükséges néha egy szelektálás, főleg ha a ruhákról van szó. Nálam is van jelenleg több zacskó ruha, amit kiválogattam eladásra és továbbajándékozásra. Könyvekből sem hoztam mindent magammal, például a tinédzser könyveket már nem tartottam meg, hanem eladtam vagy a húgomnak ajándékoztam.
A dobozokat segítettek anyáék átcipelni, ekkor egyébként már kb. 2 hét eltelt mire ide jutottunk és elérkeztem az első éjszakához, amikor is itt maradtam egyedül és egyfajta végleges költözésnek vehető. Ha lehetek őszinte és kell is, hogy legyek borzasztóan éreztem magam... A vidámságom elszállt, amint anyáék kiléptek az ajtón és bezártam mögöttük. Így már nagyon végleges volt és egy életszakasz vége, mindenféle negatív gondolat cikázott a fejemben, de az volt a legnyomasztóbb, hogy elfogadjam nekem már nincs saját szobám (az öcsém költözött át, mert közös szobájuk volt a húgommal), nem fogok tudni csak úgy hazamenni és hasonlók. Mindemellett jött az is, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak (a harmadik félévben költöztem november végén) és a kupi és a dobozok között kellett még a vizsgákra is készülnöm. Az első napok és hetek, így nehezek voltak. A kipakolásnál persze segítségünk lehet, de nem mindig érdemes, hiszen mi magunk tudjuk, hogy mit hova szeretnénk majd pakolni és hogyan, szóval számomra ez inkább egyszemélyes feladat volt.
Idővel persze megszoktam és berendezkedtem, megtanultam élvezni a csendet és az egyedüllétet. Nem mondom, hogy nincsenek hullámvölgyek, amikor nem szívesen jövök "haza", de ezeken túl lehet lendülni. Sokkal többet hallgatok zenét és gyakrabban megy nálam a tv is, mert a háttérzaj mellett tudok csak igazán tevékeny lenni. Azért hiányzik a nyüzsgés is, de kompenzálható, gyakran telefonálunk és hétvégéken meg is látogatom őket.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon élvezem a különélést, hiszen magam alakíthatom teljesen a napirendem és a teendőim és maximális az elvonulás is, ha énidőre lenne szükségem. :D Persze akadnak mélypontok, de ezeket is el kell fogadni és igyekezni kell meglátni a jó dolgokat is; idővel belerázódik az ember. :)
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése