Könyves wishlist

Sziasztok! Az elmúlt alkalmakkor inkább a sminkek voltak előtérben, most ezért (illetve mivel meg is szavaztátok) egy könyves bejegyzéssel készültem számotokra. Mégpedig egy könyves kívánságlistával, ami így többféleképpen értelmezhető. Természetesen el szeretném őket olvasni, de nagyon szuper lenne akár megvenni is őket. Az egyetlen problémám, hogy nincsen szabad polcom, sajnos ahhoz képest, hogy mennyit olvasok nagyon kicsi könyves szekrényem van, alig fér rá valami. Ezzel kapcsolatban gondolkozom amúgy a nappali átalakításán, mivel annyira nagyon szeretnék én is egy csak könyves szekrényt, amire felpakolhatnék mindent. Hely hiányában azonban (zsúfolni nem szeretném őket, igyekszem tartani az esztétikus szoba hatását) egyelőre mindent vagy letöltök vagy újabban a könyvtárból kölcsönözgetek ki. Ezen megoldások sem feltétlenül rosszak, mivel ritkán szoktam egy könyvet újraolvasni, inkább egyszeri kalandként igyekszem megélni minden egyes alkotást, viszont sokszor előfordul, hogy valamelyik testvéremnek vagy ismerősnek szüksége lenne egy könyvre, ez esetben meg kölcsön is tudnám adni. Bár rettentően féltem őket ez is igaz és én magam sem szeretek másoktól kölcsönbe kapott könyvet olvasni, mert félek hogy nálam lesz valami bajuk. Viszont gyakran van könyvkiárusítás a könyvtárunkban, illetve van egy nagyon szuper könyves kocsi a belváros főutcáján, ahova sajnos ritkán jutok el, de szuper kincsekre lehet bukkanni még jobb áron, illetve be is tudnak szerezni néha egy-egy művet, ha valamire szükségünk van. Így jutottam hozzá potom 3-400 Ft-ért a Bűn és bűnhődéshez is. Na de rákanyarodok a mai bejegyzés lényegéhez, a kívánságlistához. Mit szeretnék elolvasni és miért, illetve a bookline.hu-ról bemásolom hozzá az összefoglalót is, ha van.

Ezt a könyvet szégyellem, de már középiskola óta el szeretném olvasni. Akkoriban azért nem kezdtem el egyből olvasni, mert az egyik irodalomórán vettük ezt a művet és mivel az osztálytársam elmondta nyilván, hogy hogyan alakul a történet, amiatt nem szerettem volna elolvasni hiszen nem lett volna meglepetés a gyilkos kiléte. Azonban végre eltelt annyi idő, hogy bár tudom mi a csavar a történetben, de nem emlékszem arra, hogy hogyan is vannak a gyilkosságok pontosan. Az első Agatha Christie regényem nagyon-nagyon tetszett, azóta vettem is még kettőt itthonra, bár időm nem volt belekezdeni (Találkozás a halállal, Hercules munkái). Ennek a története viszont nagyon magával ragadott így első találkozásra, úgyhogy mindenképpen szeretném elolvasni. Lehet a végén még nagy krimirajongó leszek. Múltkor  egy akció keretein belül a Budapest Noir című könyvet is megvettem. Annyira meglepett engem is amúgy, hogy tetszik ez a műfaj, hogy ez inspirált arra, hogy sokkal nyitottabban és bátrabban válogassak a művek között és ki is tűztem magamnak célul, hogy mindenképpen szeretnék sci-fit is olvasni.

Vannak azok a könyvek, amik vagy a címükkel vagy pedig a borítójukkal egyszerűen be tudnak rántani, legalábbis engem nagyon. Így jártam egyébként Gréti egyik könyvével, amit Instagramra posztolt, itt meg tudjátok nézni. Először is A kávék költőjének a címe is olyan, hogy "oké én erről szeretnék olvasni", e mellé pedig jön ez a kifinomult borító. Egyszerűen szerelem volt első látásra. Ami nagyon nagy segítség volt eme romantikus vonzódás létrejöttéhez az az, hogy először interneten futottam bele a kötetbe. Nagyon nagy szerencse, hogy nem a könyvesboltban volt ez a szerelem első látásra, mivel a könyv 548 oldal. Így önmagában nem is feltétlenül tűnik soknak, de ez a könyv nagyon-nagyon vastag. Mikor elrobogtam érte a könyvesboltban el se hittem, hogy ez egy ekkora terjedelmű mű lesz. Van bennem némi félelem vele kapcsolatban, úgyhogy úgy érzem őt nyáron fogom olvasni, mondjuk a szabadságom alatt, hogy el tudjak merülni benne kellőképpen.

Összefoglaló: "London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. 

Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel."

Itt a filmet látva éreztem úgy, hogy szeretném mindenképpen elolvasni a könyvet is, mivel fontos a főszereplő minden gondolata és korábban az Ízek, imák, szerelmek által felvilágosodva (a film borzasztóan elhanyagolja a főszereplő Liz lelki válságát, abszolút a romantikára mentek rá) inkább a könyvben bízva szeretném megismerni a történetet valójában. A film is amúgy nagyon-nagyon jó volt, kicsit furcsa, hogy nem voltak benne nagy mélypontok, de tetszett és a tájakat is imádtam nézni. A könyv is szerintem biztosan szuper lesz, úgyhogy ő is a kis kívánságlistámon van. Ki szerettem volna kölcsönözni, azonban már valakik kivették a bent lévő két példányt. Lehet hogy letöltöm, bár itt valahogy a rendes könyves forma különösen vonz, hogy tudjátok vigyem magammal, rendesen a kezembe foghassam én is. Szóval itt nagyon esélyes, hogy meg fogom végül venni a könyvet és úgy olvasom el.

Nektek van olyan érzésetek néha, hogy valamilyen témához már "túl öregek" vagytok? Valamiért a Vörös pöttyös könyvekkel kapcsolatban ilyen vegyes érzéseim vannak, kicsit ilyen tinédzseresnek érzem a legtöbb könyv témáját (persze ez csak az én agymenésem). Néha viszont mégis szeretnék kicsit visszatérni a 16-17 éves énemhez és szükségem van a középiskolai szerelmes történetekre. Valahogy sokkal jobban szeretem amúgy ezeket, mint az ilyen "felnőttek vagyunk már, beülünk egy kávéra randi gyanánt és a szerelmünket a pasi exfelesége megkeseríti" típusú történeteket. Itt is egyébként a filmet láttam először és jaj de nagyon élveztem. Könnyed volt és nagyon szerethető, abszolút többször újranézős történet. Emiatt pedig szeretném elolvasni a könyveket is, mivel ennek van egy folytatása is. A koncepció is számomra szerethető volt, tetszik ez, hogy Lara Jean szerelmes leveleket fogalmaz meg, illetve gyűjti őket. Ha nem láttátok még a filmet tudom javasolni.

Összefoglaló: "Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha Ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, észrevételemet, mindent, amit elraktároztam magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek valójában. Akkor íródnak, amikor már nem akarok szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem kínoz többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhemet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem Neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis az lenne a dolguk."

Itt is érezhető, hogy egy jó cím és borító meg tudja ragadni a figyelmet. A Nincs van időm olvasni olvasónaplóban volt egy ilyen téma, hogy valamilyen orosz történetet is olvassunk és a Facebook csoport által erre a könyvre esett a választásom. Természetesen a Bookline-on már korábban is kiszúrtam, de annyian dicsérték, hogy csak még jobban megerősített abban, hogy elolvassam ezt a könyvet. Az összefoglaló alapján varázslatos a történet (szó szerint is), nagyon várom már, hogy majd elkezdhessem. Ha jól tudom ez egy trilógia része, ami mondjuk picit aggaszt, nem mindig van bennem a lelkesedés egy folytatásos könyv elolvasásához, még két kötet rendben van, de három... Philip Pullman trilógiáján is sokára rágtam át magamat anno (Az arany iránytű és annak folytatásai).

Összefoglaló: "Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.
Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges."

A csapból is folyt korábban A szolgálólány meséje, persze nem véletlenül. A sorozatot magam is nézem, valahol a második évad közepén járok jelenleg és egyszerre hátborzongató és érdekes ez a posztapokaliptikus világkép. A második évad annyira nem jó sajnos, mint az első egyelőre, de igyekszem kitartani. Mindemellett pedig szeretnék benevezni a könyv elolvasására is. Emlékszem mekkora meglepetésként ért, amikor valami oknál fogva nem tudtam szinkronnal nézni a részeket és angolul kellett folytatnom. Akkor derült ki számomra, hogy a lányok nevei nem rendes nevek, hanem a valakihez való tartozásuk jelölői (lehet én voltam ennyire egyszerű, de szinkronnal egyszer se esett le, hogy ezért az a nevük, ami). Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz könyvben olvasni June történetét.

Összefoglaló: "Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától - a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve.

Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna."

Ennél  a könyvnél először a címe fogott meg, illetve később láttam a könyves csoportban is. Utána elolvastam hozzá az összefoglalót és azóta nagyon-nagyon szeretném elolvasni. Emlékszem van egy film is hasonló témában (A nő kétszer), amikor az eltérő döntéseink különböző utakra terelnek minket az életben. Egy párkapcsolat esetében pedig főleg nagyon érdekes az, hogy a döntéseink hogyan hatnak ki a viszonyunkra a másik emberrel és ez a téma szerintem megunhatatlan. A minap láttam egy előzetes a Szerelmünk napjai című filmről, ahol a fiú egy időgépet építve javítja ki a kapcsolata hibáit. Hányan gondolkodtunk azon, főleg egy-egy szakítás után, hogy itt vagy ott máshogy viselkedünk akkor talán nem vesztünk volna össze. Igazán kíváncsi vagyok a történetre, talán a felsoroltak közül ezt várom a legjobban, hogy a kezembe foghassam.

Összefoglaló: "Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk."

Tavaly vagy talán már előtte is igen népszerűek voltak az egyes nemzetek boldogsághoz való útmutatói, amik segítenek kikapcsolni és teljesebb életet élni. Korábban írtam nektek, hogy Bettina Lemke: Ikigai könyve is nekem is megvan, egyébként kíváncsi vagyok a Sisu és Hygge könyvekre is. Ez is egy ilyesfajta mű, arra igyekszik minket rávezetni, hogy egy-egy erdei séta során mennyire fel tudunk töltődni, ha képesek vagyunk odafigyelni a környezetünkre és elszakadunk a mindennapi gondoktól.

Összefoglaló: "Ki ne érezné jobban magát egy erdei séta során vagy egy parkban elköltött uzsonna után? Lelket simogatóan üdítő érzés fog el bennünket a szabad ég alatt, a zöldben. Az állandó rohanásban mégis alig-alig vesszük észre az évszakok váltakozásának szépségét, beszorulunk a négy fal közé, s felemészt bennünket az elszigeteltség és a napi rutin.

Gyakran kimerültek és fásultak vagyunk, úgy érezzük, fojtogat minket a stressz, mégsem tudunk változtatni. Sarah Ivens könnyen megvalósítható, szórakoztató ötletekkel teli, inspiráló kötete ebben segít. Megtanulhatjuk belőle, miként válhat a természetben eltöltött idő a mindennapjaink részévé, akár a párunkkal vagy a gyerekeinkkel, akár egymagunkban szeretnénk élvezni jótékony hatásait. Az Erdőterápia tanácsait követve meglepő s egyben csodálatos változásokat észlelhetünk nemcsak magunkon, de a társas kapcsolatainkban is."

Az Agatha Christie könyv mellett Nyáry Krisztián Így szerettek ők kötetei vannak még a legrégebb ideje a listámon. Valamiért sohasem vettem meg őket, de nagyon szeretném őket a polcomon tudni. Mind a két kötetre szeretnék majd beruházni. Mivel mégicsak bölcsész lennék vagy mi, meg amúgy szeretem én a kötelezőket is (csak ne kötelezőként kelljen olvasni) a magyar írók szerelmi életére is borzasztó kíváncsi vagyok. Mondjuk nagyon durván kusza tud lenni az egész, de azért szívesen lennék én is olyan lány, akihez romantikus verseket írnak (mondjuk nem Petri György-féle stílusban). Azóta amúgy megjelent az Írjál és szeressél könyv is, úgyhogy mind a három előbb-utóbb a polcomra fog kerülni ebben biztos vagyok.

Ennyi lett volna a mai bejegyzés. Van ezek között olyan, amit már olvastatok? Hogyan tetszett nektek?

Legyen szép napotok!

Vivi