Sziasztok! Most egy kissé komolytalanabb, de annál személyesebb bejegyzéssel készültem nektek. Természetesen figyel otthon az ember, meg igyekszik eltanulni a konyhai trükkök legjavát, de néha hiba csúszhat a gépezetbe és előfordul (sokszor), hogy elrontunk valamit. Íme az én konyhai bakijaim, amiket már egyedül a kis konyhámban követtem el, de legalább tanultam belőlük valamit.
1. A kuglófot inkább alacsonyabb hőfokon és tovább érdemes sütni
Karácsonykor történt meg velem az az eset, hogy elővettem egy kuglóf receptet, amit egyébként már próbáltam korábban és jó is lett, de valószínűleg akkor valami korrigálás történt anyukám vagy nagymamám részéről. Ugyanis karácsonykor, míg a kuglóf tetejét (azaz kiöntve az alját) gyönyörűnek láttam, mikor kiszedtem a formából egy merő mócsing volt. A legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy teli pakoltam minden jóval és az íze rettentő finom volt, csak sajnos szinte teljesen nyers maradt a közepe. Sírtam és nevettem egyszerre.
Karácsonykor történt meg velem az az eset, hogy elővettem egy kuglóf receptet, amit egyébként már próbáltam korábban és jó is lett, de valószínűleg akkor valami korrigálás történt anyukám vagy nagymamám részéről. Ugyanis karácsonykor, míg a kuglóf tetejét (azaz kiöntve az alját) gyönyörűnek láttam, mikor kiszedtem a formából egy merő mócsing volt. A legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy teli pakoltam minden jóval és az íze rettentő finom volt, csak sajnos szinte teljesen nyers maradt a közepe. Sírtam és nevettem egyszerre.
2. A palacsintába való ideális olajmennyiség
Anyukám a palacsintát érzéssel keveri ki és ez engem mindig is idegesített, hogy nem tud adni egy pontos receptet, ami alapján megsüthetném. Idővel persze és gyakorlással már megy nekem is, azonban az olaj mennyiségét még nem mindig érzem. Ezt érdemes nem egy fiú előtt gyakorolni. Megesett velem, hogy a volt páromat akartam lenyűgözni, hogy milyen házias is vagyok és palacsintát sütöttem vacsorára. Sajnos az olaj sok volt végül bele és nagyon zsíros lett a tésztája. Emiatt pedig hasfájással végződött a randi, mert teljesen kikészítette a gyomrunkat az olajos tészta. Érdemes a rizikós dolgokat egyedül gyakorolni.
3. Egyes élelmiszerek igenis romlandók
Otthon valamiért varázsos módon mindig volt minden és az egyből felhasználható is volt. Ezért bennem élt egy olyan kép, hogy vannak egyes varázsos élelmiszerek, amik bizony elállnak sokáig, hiszen mondjuk anyát se láttam mindig hozni ezekből. Egyszer szerettem volna mákos-meggyes süteményt sütni és be is harangoztam, hogy majd a munkahelyemre is biztosan viszek be belőle. Ekkor még fogalmam se volt róla, hogy a mák megavasodhat és ez esetben borzasztó íze lesz. Egy egész tálca sütit dobhattam a kukába, mert mind illatra, mind ízre borzalmas volt. Egyébként a kókuszgolyó se nagyon áll el sokáig. De egyszerűen, ha nem téma senkivel honnan kéne tudjam? :D Szóval most már megtanultam ezt is, egyébként azóta se vettem mákot itthonra és nem is ettem semmi mákosat.
4. A fagyasztó nem egyenlő az örök tárolhatósággal
Ez a tény természetesen evidens volt nekem is, azonban mégis ilyen maximum tárolási időt nem tudtam volna megsaccolni a dolgaimnak. A csirkével jártam így, hogy majdnem 1 éve volt lefagyasztva és úgy sütöttem meg kiolvasztás után (úgy kaptam, hogy majd csináljam meg, de persze elhúzódott). Bár rendesen elkészítettem, valahogy megbosszulta magát a hús és mivel túl sokáig tároltam borzasztóan voltam utána... Azóta eldöntöttem maximum fél évig tárolok bent valamit és azóta nem mertem sült húst sem enni. :D
5. Stabilan tartsd az edényt
Egyszer jártam úgy, hogy rettentő éhesen érkeztem haza és ilyenkor általában Joker kaja a kifőtt tészta akármivel. Ha nehezebb edényből öntjük ki a végén a forró vizet, akkor vagy érdemes nagy szűrőbe kiönteni a tésztát vagy erősen fogni az edény fedelét. Szóval egyszer jártam úgy, hogy nem bírtam megtartani ezt, amúgy is ideges voltam az éhségtől és az összes tészta beleborult a mosogatóba.... Azt hittem elsírom magam. :'D
6. Mindig legyen elég alapanyagod a konyhában, főleg ha először próbálsz ki valamit
A cím az első (és igazából azóta a többi) főzelék alkotásomhoz kapcsolódik. Sajnos mindig túl kevés tejfölt vettem otthonra a habaráshoz és mivel ritkán csinálok persze el is rontom általában. Ezt csak arra szeretném kifuttatni, hogy nem biztos hogy jó ha túl magabiztosan állunk neki valaminek, mert annál nagyobbat lehet koppanni ha mégsem sikerül. Inkább adjuk meg magunknak a hibázás lehetőségét. A főzelékeim amúgy általában borzasztó hígak emiatt, mert túl kevés a habarásom az edénybe, ilyenkor mindig elkeseredve nyammogom el, amit főztem. Ízre persze jó, de gondolhatjátok, hogy nem lövök róla Instára 3 #foodporn fotót.
7. Olvasd el végig a receptet
Bár megvan nekem is a konyhai Biblia, a Horváth Ilona szakácskönyv, azért általában főzős weboldalakról szedek le recepteket. Ilyenkor a hozzávalók és a kommentek alapján szűrök. Szeretem, ha valami nem túl bonyolult és olyan hozzávalók kellenek hozzá, amikből ha megveszek egy csomaggal mondjuk, tudom, hogy később el fogom használni. A kommenteket pedig azért olvasom, mert szeretem látni a visszajelzéseket azoktól, akik már kipróbálták a receptet és az esetleges javaslatokat. Nemrég jártam úgy egy fűszeres-sós muffinnal, hogy lementettem a receptet és csak a kommenteket olvastam el illetve az elkészítési javaslatot és a hozzávalók listáját. Azonban volt egy lábjegyzet is a recept alján, amit valahogy nem olvastam el. Mikor a lisztet és hasonlókat kevertem ki, akkor is gyanúsan kevésnek tűnt így feljavítottam magamnak, amiről kiderült hogy rossz ötlet volt. Ízre nem volt rossz a muffin, de beleragadt a papírba teljesen, mégpedig azért mert a lábjegyzetben az állt, hogy két főre néhány (max. 4-6) darab süthető. Így persze az én 16 db muffinom messze túl volt a 4-en... Képzelhetitek milyen volt a végeredmény. Finom volt ugyan, de falazni lehetett volna vele, annyira belesült a papírjába. Illetve küllemre se ájultam el tőle, vagyis igen de nem a jó értelemben. Nézzétek csak a fotót. :D
Ennyi lett volna ez a bejegyzés, természetesen további bakijaim is vannak, meg gondolom másnak is;további gyöngyszemek röviden. Életem első pörköltje, amit a születésnapomra csináltam a vendégeknek borzasztó sós lett, ugyanúgy egy bulira készített sós ropogtatnivaló is. Annyira sós volt mind a kettő, hogy a vendégek italfogyasztásában nem volt baj. Érdemes nem mindig a szerelmest játszani a konyhában. A zabpehelydarabkák megégnek a forró olajban: ezt egy panírozáskor tudtam meg, mikor gondoltam a rántott húst megbolondítom egy kis zabpehellyel. Persze a bundája elégett az olajban, mire a hús megsült. Azóta se próbálkoztam hasonlóval sem.
Remélem tetszett nektek a tartalom és abban is reménykedem, hogy tudtatok egy-két dologgal azonosulni. Persze tudom, vannak dolgok, amikben én voltam "szőke", de a hibáiból tanul az ember, így később még nagyobb odafigyeléssel tudok elkészíteni valamit, ha tudom, hogy előtte mekkora kudarc is volt.
Egyszer jártam úgy, hogy rettentő éhesen érkeztem haza és ilyenkor általában Joker kaja a kifőtt tészta akármivel. Ha nehezebb edényből öntjük ki a végén a forró vizet, akkor vagy érdemes nagy szűrőbe kiönteni a tésztát vagy erősen fogni az edény fedelét. Szóval egyszer jártam úgy, hogy nem bírtam megtartani ezt, amúgy is ideges voltam az éhségtől és az összes tészta beleborult a mosogatóba.... Azt hittem elsírom magam. :'D
6. Mindig legyen elég alapanyagod a konyhában, főleg ha először próbálsz ki valamit
A cím az első (és igazából azóta a többi) főzelék alkotásomhoz kapcsolódik. Sajnos mindig túl kevés tejfölt vettem otthonra a habaráshoz és mivel ritkán csinálok persze el is rontom általában. Ezt csak arra szeretném kifuttatni, hogy nem biztos hogy jó ha túl magabiztosan állunk neki valaminek, mert annál nagyobbat lehet koppanni ha mégsem sikerül. Inkább adjuk meg magunknak a hibázás lehetőségét. A főzelékeim amúgy általában borzasztó hígak emiatt, mert túl kevés a habarásom az edénybe, ilyenkor mindig elkeseredve nyammogom el, amit főztem. Ízre persze jó, de gondolhatjátok, hogy nem lövök róla Instára 3 #foodporn fotót.
7. Olvasd el végig a receptet
Bár megvan nekem is a konyhai Biblia, a Horváth Ilona szakácskönyv, azért általában főzős weboldalakról szedek le recepteket. Ilyenkor a hozzávalók és a kommentek alapján szűrök. Szeretem, ha valami nem túl bonyolult és olyan hozzávalók kellenek hozzá, amikből ha megveszek egy csomaggal mondjuk, tudom, hogy később el fogom használni. A kommenteket pedig azért olvasom, mert szeretem látni a visszajelzéseket azoktól, akik már kipróbálták a receptet és az esetleges javaslatokat. Nemrég jártam úgy egy fűszeres-sós muffinnal, hogy lementettem a receptet és csak a kommenteket olvastam el illetve az elkészítési javaslatot és a hozzávalók listáját. Azonban volt egy lábjegyzet is a recept alján, amit valahogy nem olvastam el. Mikor a lisztet és hasonlókat kevertem ki, akkor is gyanúsan kevésnek tűnt így feljavítottam magamnak, amiről kiderült hogy rossz ötlet volt. Ízre nem volt rossz a muffin, de beleragadt a papírba teljesen, mégpedig azért mert a lábjegyzetben az állt, hogy két főre néhány (max. 4-6) darab süthető. Így persze az én 16 db muffinom messze túl volt a 4-en... Képzelhetitek milyen volt a végeredmény. Finom volt ugyan, de falazni lehetett volna vele, annyira belesült a papírjába. Illetve küllemre se ájultam el tőle, vagyis igen de nem a jó értelemben. Nézzétek csak a fotót. :D
Ennyi lett volna ez a bejegyzés, természetesen további bakijaim is vannak, meg gondolom másnak is;további gyöngyszemek röviden. Életem első pörköltje, amit a születésnapomra csináltam a vendégeknek borzasztó sós lett, ugyanúgy egy bulira készített sós ropogtatnivaló is. Annyira sós volt mind a kettő, hogy a vendégek italfogyasztásában nem volt baj. Érdemes nem mindig a szerelmest játszani a konyhában. A zabpehelydarabkák megégnek a forró olajban: ezt egy panírozáskor tudtam meg, mikor gondoltam a rántott húst megbolondítom egy kis zabpehellyel. Persze a bundája elégett az olajban, mire a hús megsült. Azóta se próbálkoztam hasonlóval sem.
Remélem tetszett nektek a tartalom és abban is reménykedem, hogy tudtatok egy-két dologgal azonosulni. Persze tudom, vannak dolgok, amikben én voltam "szőke", de a hibáiból tanul az ember, így később még nagyobb odafigyeléssel tudok elkészíteni valamit, ha tudom, hogy előtte mekkora kudarc is volt.
Szép napot nektek!
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése